|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem kell senkitől,
hogy lenyeld a sértést,
s ha szórnak rád átkot,
ne engedd semmivé válni |
|
 M
bemegyek a zöld erdőbe,
kismadarak vígasztalják
csicsergésükkel, bánatos szívemet. |
|
 M
Két szívdobbanás között
falevelek könnyként peregnek,
pedig messze még az Ősz. |
|
 M
Én is odaadom
vörös rózsa szirmát
hidd el, úgy akarom
nyisd ki szívem, nyisd hát |
|
 M
Szemgyönyörködtető... így a medencéből nézni,
Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait...
Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni,
És visszaidézni... szeretett haza évszázadait. |
|
 H
Jó lenne egyszer-egyszer te is adnál,
más is szereti, ha boldog,
anélkül, hogy hazudnál,
sajnos nem lehet ...
|
|
 H
Mint villám, úgy röppent az életünkből
a negyvenkét év, egy pillanat alatt
veszekedni sem jutott az időnkből,
viharfelhő, ijedtében elszaladt.
|
|
 M
Forr a levegő, sárgul a határ,
gyümölcsöket fest a napsugár.
Szélfútta kalászban érik a kenyér,
izzad a homlok, hólyagos a tenyér. |
|
.jpg) M
Ne vesd el múltad,
Abból tudsz építeni.
Ne tagadd magad. |
|
 M
Elsírná néked,hogy milyen
az igaz élet és elsírná néked
a sok szépet. |
|
 M
Nyaral a bánat,
senki nem árthat,
karját kitárja.. |
|
 M
Milyen hatalom az,
Amelyik elkábít?
Röpke pillanatra,
Időt is megállít? |
|
 M
Éjszakák gyűrődnek a hotel szobánkban,
vágyak terpeszkednek az ágyban. |
|
 M
Az ízére már alig is emlékszem,
sok kenyérdarab cikória lében,
és belé frissen, tőgyből surró tej, mi
a Jóistent is tanította nyelni, |
|
 H
Száll a Múlt – az Emlék marad;
Felneveltük a Lányokat. |
|
 H
A nyárnak vége, az ösvények elalszanak,
már messze a szerelmesek árnyéka,
folyóként nyújtóznak egyenlően,
jó hallani az éji hallhatatlan fogadalmakat.
|
|
 H
Majomtrió ült fenn a kókuszon,
Itt jöttek össze társalogni gyakran,
S bolházás közben tárgyalták nagyon,
Amit hallottak, s láttak a napokban. |
|
 V
Nyáron hófehérben
összekötjük sorsunk,
gyere künn a réten,
szerelmes a csókunk. |
|
 V
Valami édes késztetés
bizserget mélyen, legbelül,
szaporább lesz az érverés -
az érzés lassan csendesül.
|
|
 M
A lángok elől nem menekülhetnek,
gyökerük nem enged,
Könnyeimmel oltanám a tüzet..
Pusztul az élet, siratom a szépet. |
|
 M
Vad holdfény vágtat át a rónán,
Kevés, ki erre megy ez órán.
Kevés, ki veszi erre a merszet,
Legjobb, ha visz magával sereget. |
|
 M
A csend, az Idő gyors léptei nem hallhatók,
egy csepp kis tiszta haladék,
a csábításnak ki vagy téve abban a hiszemben, elégedett vagy.
Elandalodsz a levegőben a sárga fénytől, borostyánkő színétől. |
|
 M
Elhúzva a függönyt a hajnal pirkadatán,
megpillantottalak a szemközti ablakban téged
amint farkasszemet nézel velem |
|
 V
Mondd csak még meddig járjak így egyedül,
nincs útitársam, meg nem osztja barát,
s tűnő reménység hinti rám sugarát,
az én zeném, ha a tücsök hegedül. |
|
 V
Eszem vesz'tem ebben a nagy hőségben,
Itt a söröm, kérlek szépen, tölts nékem
Ne nézz rám, még tizenkettőt! Hozhatod!
Ezután a Balatonba csobbanok! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
