|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 H
Az ajkaid néha lilák,
bár mosolyra derülnek,
ha engem láthatsz,
én nem mondom ki,
|
|
 H
Szeretném azt hinni,
hogy szemeid kékségét sosem fogom tudni megunni.
Szinte szárnyal a képzeletem amint felbukkansz
gondolataimban is te irányítasz kedvesem.
|
|
 H
Ha te mellettem vagy,
ha közel érzem lelked,
a kertben vasfű nő, nagy,
|
|
 V
Egy késett üzenet,
egy elkésett levél"
hittem, még odaér,
írtam, mit szerettél |
|
 M
hozzád, ahhoz a térhez, fényhez, az üres semmiséghez,
Ami mindennek teret ad a létezéshez,
Ami minden, mely neked is teret ad mindenhez,
S te döntöd el, hogy ő légy, mint önmagad, vagy halandó maradj. |
|
 V
Nem mondták, hogy könnyű itt lenn...
nem mondták, hogy jó is lesz.
Csak az erős, szilárd bástya
marad állva az idő viharában! |
|
 V
Örök ifjak álmot szőnek,
és a vágy nem hagy alább,
a vén madárijesztőnek
megtetszett egy szalmabáb. |
|
 V
Kinézek ablakomon,
hát egy csodás rózsacsokor,
és ott állsz Te csalódottan,
hogy nem nyitok ablakot?
|
|
 MM
ha az éjjel káromkodik
idegesek a csillagok
levetkőzök én most csontig
pedig csak a magány ragyog |
|
 V
Korom haladtával már belátom,
Sok embernek ezen a vad világon,
Nincsen remény és nincsen boldogság, |
|
 V
Ó, csak tudnám kinyújtani feléd a kezem,
homlokodból félretenném hajtincsedet,
hogy gondtalan, tiszta maradj, mint a liliom ...
szerelmi szentkép, ki előtt fejem lehajtom. |
|
 V
Egyéniségünknek várát
a világ hadai ostromolják.
Büszkén leng zászlónk a vár fokán,
védik a várat erénykatonák. |
|
 V
Ronggyá szakadt lelked
befoltoztam én,
könnyes volt a szemed,
nem volt más, csak fény |
|
 V
Tetszhalottságomból felébreszt simogató kezed,
Démonaim már elszálltak, szavaid oly gyengédek.
Szívembe döfött tőr sebei lassan gyógyulnak,
hitemet, melyet mélyre temettem visszaadtad. |
|
 H
Figyelj, te nagy vadász,
Már régen lesben állsz,
A szíved mit remél,
Hogy fordul majd a szél?
|
|
 H
Nyárba fordult már az év,
Jó az Isten kedve;
Színesben ragyog a kertem
A telet feledve.
|
|
 H
Régi tájon szép mesében,
Élt egy gyermek a csendben.
Hangját csak a sötét várfal hallhatta szüntelen.
Szeme, mint az izzó smaragd,
|
|
 V
Csillogó mezőket járva-jártam,
s ott is lényed látva-láttam,
éreztem,hogy ott vagyok
gyámolító hitedben,s drágán
dobogó szívedben.
|
|
 V
A te gyönyörű szőnyegeden,
amin rózsaszirmok voltak,
pirosak, sárgák, mit eleven
aranyporral teleszórtak, |
|
 V
Felkavartad az életemet,
ami oly boldog volt Nélküled,
szerelmet hazudtál nekem,
és én mindent elhittem.
|
|
 V
A szép naplemente, csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben a hitünkben elmerülünk.
|
|
 V
A ma világa nagyon eltévedt,
az ember rabja lett a pénzének.
Belül keresd kincsed, ott az érték,
tedd magasra az erkölcsi mércét. |
|
 V
Sorok között pihen szemem,
könyvemben felhők fölött jártam.
Egy pillanatra hittem, jó ez nekem,
de nem ez volt amit vártam. |
|
 V
„Kelj fel Jancsi” bölcs játékszer,
Jutott az eszembe,
Utat mutat a félősnek,
Az ismeretlenbe. |
|
 V
Úgy szólnék, mi bánt.
Mikor kérdezed, felelnék,
Ezer szóval; lásd a fájt.
…Bár lenne bennem ilyen emlék. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
