|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Visszahúz az ágy,
testem pihenni vágy,
fájdalom gyötör,
a bánat egyre tör. |
|
 V
Drámai perc, császárszülés!
Anyának nincs felébredés!
Körtelefon sürgősség-be,
Csöppség részt kér az életbe! |
|
 V
Vad folyamoknak zúgását hallom,
harsány hallucinációk.
Véres öldöklés holtjait látom,
riasztó víziók. |
|
 V
Lelkemet gyötri, emészti a kétség,
az elvetett magból nő e tehetség.
Látni, mielőtt nyugovóra térnék,
száradó gyom, vagy maradandó érték? |
|
 V
Sorsom nékem téged adott,
s szomjam oltó édes dalod;
hogyha hallgatsz, néma vagyok,
kiszáradok, elhervadok. |
|
 H
Szivárványként tündökölsz a lelkemben,
megannyi szép, csodás, színes káprázat,
vörös rózsát nekem adtad, fejtsem meg
titkát, számomra tudod, mit is láttat. |
|
 H
A Dagály és a Kankás Frigyes utca kereszteződésében,
a Dagály-fürdő felé álltam és vártam, ó csak ott vártam,
Mellettem virágos zokniban egy nő karikázott el biciklijén éppen,
Istenem jól láttam ! Istenem jól láttam ? |
|
 V
Háttérben ténykedve,
kreatív színtéren,
a munka bár akna,
éltető, s van haszna! |
|
 V
Itt van a Nyár a várva-várt,
a kert az udvar, csupa illatár,
|
|
 V
Mi már bemutattuk a véráldozatot
Nem tudom már, hogy hányadik változatot.
Az élet mégis Trianont hozta,
Ez meg... tart minket az óta fogva. |
|
 V
Rikító pipacs piroslással szeretem
kalászringásodat, mely mindig ugyanaz
körülöttem hullámzik mindenütt
mert szíved még ma is szíven üt
|
|
 V
Belenézett a tükörbe a nyár heve,
tűztigrisként szüzek mellei nyíltak, mint virágok,
pipacsokkal kendőzik vágyaikat,
tükörben a nyár vére,
|
|
 V
A Nap már a Vértes fölött
szórja sugarát
fölcsókolva róla párakönnyeit,
míg a rét smaragdját
harmatgyöngyökkel fedi.
|
|
 V
Órákon át turkálsz gúnyát...
szemed szomjas vágya sújt rád -
mennél is, meg maradnál is...
nem csoda, ha kedély háklis. |
|
 V
Álmodtam egy szebb világot, melyet szeretek
földi boldogság mit látok, és a szeretet
szeretet, mely elkíséri hosszú utadat,
nem válik meg soha tőled és te tudtad azt, |
|
 V
lepkecsodákban rianó rebbenés
feloldozó szélforgatag mennybe emel
szembogarakban szikrázó nevetés
boldog alázattal fényt énekel |
|
 V
Szembe-szomszéd nagy kutyája
Mérgesen acsarog,
Tudnom kell, mi lehet az ok?
Ezért arra járok. |
|
 V
Hegyeken, rónákon keresztül kiáltunk,
Az Árpádok honát, hazánkat vigyázzuk!
A Kárpát medencéért mindet megteszünk.
Ennél kisebbre, mi már ezt nem engedjük!
|
|
 V
Nem voltál az éjben, furcsa reményben,
hóvirágok között, nem jöttél el értem.
Láttam, a sok párt ott, minden együtt volt,
de nekem csak a szívem, mely oly hevesen lángolt.
|
|
 V
Nézd, hogy szórja kincseit
az öngyilkos világ.
Láncait tépve sodorják
bősz fényorgiák. |
|
 V
Ünneplőt öltött Nyár koma,
Szentség az Élet otthona. |
|
 V
Mint egy szőlőfürt és egy érett barack
ilyennek tűnsz Te, édes illatom,
mikor gyümölcsöd, melled felém fordítod,
győztesként, forróságod egybeolvaszt. |
|
 V
Gyöngyházfényű köntösöd úgy csillog,
lehull Rólad, szólít vágy szava,
rózsa nyílik, kelyhe már nem titok,
Hozzád bújok lázas éjszaka...
|
|
 V
A múzsák kegyeltje,
szép szavak megszállottja szelleme.
Rímekből szobrokat farag,
versei ritmusában dalolnak a szavak.
|
|
 V
Melletted boldognak éreztem magam;
Mindmáig emlékszem rád,
Milyen csodás volt a szemed és a szád,
Mégis sokszor éreztem egyedül magam. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
