|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Hogyan maradjak egyedül.
már a gondolataim üresek,
mint fenyő és a kő a földre ül,
a magányba szerelmesek ? |
|
 V
Fontos dolog a testbeszéd,
Ki műveli, pallérozza eszét.
Ez is kommunikáció,
Ezt tudni, hasznos, oly jó.
|
|
 MM
Távolból tekint
rám a táj... |
|
 MM
Úgy négy-öt tojás fölé tollasodtak,
a tyúknyelv kot-kot dallamába fogtak,
s a lelt fészekbe, mint kik odanőttek,
a nagy időre előpihenőztek, |
|
 H
Jóistenke, angyalok,
Jónak, vígnak hagyjatok,
Engedjétek, ingecském
Hamar kinőhessem én.
|
|
 H
Az ajkaid néha lilák,
bár mosolyra derülnek,
ha engem láthatsz,
én nem mondom ki,
|
|
 H
Szeretném azt hinni,
hogy szemeid kékségét sosem fogom tudni megunni.
Szinte szárnyal a képzeletem amint felbukkansz
gondolataimban is te irányítasz kedvesem.
|
|
 H
Ha te mellettem vagy,
ha közel érzem lelked,
a kertben vasfű nő, nagy,
|
|
 V
Egy késett üzenet,
egy elkésett levél"
hittem, még odaér,
írtam, mit szerettél |
|
 M
hozzád, ahhoz a térhez, fényhez, az üres semmiséghez,
Ami mindennek teret ad a létezéshez,
Ami minden, mely neked is teret ad mindenhez,
S te döntöd el, hogy ő légy, mint önmagad, vagy halandó maradj. |
|
 V
Nem mondták, hogy könnyű itt lenn...
nem mondták, hogy jó is lesz.
Csak az erős, szilárd bástya
marad állva az idő viharában! |
|
 V
Örök ifjak álmot szőnek,
és a vágy nem hagy alább,
a vén madárijesztőnek
megtetszett egy szalmabáb. |
|
 V
Kinézek ablakomon,
hát egy csodás rózsacsokor,
és ott állsz Te csalódottan,
hogy nem nyitok ablakot?
|
|
 MM
ha az éjjel káromkodik
idegesek a csillagok
levetkőzök én most csontig
pedig csak a magány ragyog |
|
 V
Korom haladtával már belátom,
Sok embernek ezen a vad világon,
Nincsen remény és nincsen boldogság, |
|
 V
Ó, csak tudnám kinyújtani feléd a kezem,
homlokodból félretenném hajtincsedet,
hogy gondtalan, tiszta maradj, mint a liliom ...
szerelmi szentkép, ki előtt fejem lehajtom. |
|
 V
Egyéniségünknek várát
a világ hadai ostromolják.
Büszkén leng zászlónk a vár fokán,
védik a várat erénykatonák. |
|
 V
Ronggyá szakadt lelked
befoltoztam én,
könnyes volt a szemed,
nem volt más, csak fény |
|
 V
Tetszhalottságomból felébreszt simogató kezed,
Démonaim már elszálltak, szavaid oly gyengédek.
Szívembe döfött tőr sebei lassan gyógyulnak,
hitemet, melyet mélyre temettem visszaadtad. |
|
 H
Figyelj, te nagy vadász,
Már régen lesben állsz,
A szíved mit remél,
Hogy fordul majd a szél?
|
|
 H
Nyárba fordult már az év,
Jó az Isten kedve;
Színesben ragyog a kertem
A telet feledve.
|
|
 H
Régi tájon szép mesében,
Élt egy gyermek a csendben.
Hangját csak a sötét várfal hallhatta szüntelen.
Szeme, mint az izzó smaragd,
|
|
 V
Csillogó mezőket járva-jártam,
s ott is lényed látva-láttam,
éreztem,hogy ott vagyok
gyámolító hitedben,s drágán
dobogó szívedben.
|
|
 V
A te gyönyörű szőnyegeden,
amin rózsaszirmok voltak,
pirosak, sárgák, mit eleven
aranyporral teleszórtak, |
|
 V
Felkavartad az életemet,
ami oly boldog volt Nélküled,
szerelmet hazudtál nekem,
és én mindent elhittem.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
