|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A szép naplemente, csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben a hitünkben elmerülünk.
|
|
 V
A ma világa nagyon eltévedt,
az ember rabja lett a pénzének.
Belül keresd kincsed, ott az érték,
tedd magasra az erkölcsi mércét. |
|
 V
Sorok között pihen szemem,
könyvemben felhők fölött jártam.
Egy pillanatra hittem, jó ez nekem,
de nem ez volt amit vártam. |
|
 V
„Kelj fel Jancsi” bölcs játékszer,
Jutott az eszembe,
Utat mutat a félősnek,
Az ismeretlenbe. |
|
 V
Úgy szólnék, mi bánt.
Mikor kérdezed, felelnék,
Ezer szóval; lásd a fájt.
…Bár lenne bennem ilyen emlék. |
|
 V
Én voltam az első - azt mondtad,
kit igazán szerettél,
szerelmesen szívembe karcoltad
közben kajánul nevettél?
|
|
 V
Szeretem a Földet, ezt a csodás bolygót,
mit Isten azért adott, hogy itt lehessek boldog.
Szeretem azt, kit Isten nekem teremtett,
hálával tartozom, hogy mellette lehetek, |
|
 V
Kietlen, s csendes tájon, a sötét égen,
Hullócsillag suhan végig merészen.
Fényétől elsápadt minden apró tünemény,
Felcsendülni látszik egy halovány remény. |
|
 V
Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak
"elbujdokolt mielőtt felismerték..." |
|
 V
Amikor majd minden ember egyforma,
egyformák az érzések, a dalok,
erre gondolni hülyeség, de csoda
talán akkor lesz, ha majd meghalok!
|
|
 V
Napok óta esik,
a Napot sokan keresik.
Monotonság esett,
szél hordta szét a cseppeket. |
|
 V
Mikor a bántó zajt csend szövi át…
Mikor sokágú villám elvakít…
Mikor menekülünk a folyón át…
Mikor az ég, a létből kiszakít… |
|
 V
Nehéz, kisírt szemeim csókold,
mert csak a te ajkad képes rá,
hogy kioltsd a tüzet, mely átfogja olykor,
szerelemmel tölts fel, hogy láthassam a Nap sugarát. |
|
 V
Néha, mikor nem figyel a csend és nem lát fürkész tekintet:
Meggyújtom a kék fényű lámpást padlásán az álmoknak,
Kinyitom a titkolt zárat bennem és kicsukom a kintet;
Most csillag a szívverés, s a világ tágra nyitott ablak,
|
|
 V
Olyanná lettem, mint kézen a hatodik ujj
mint fejen a harmadik fül, ami süket is -
mint tarka báj-bokrétában a csúf lódarázs:
egy fölösleges, undorító, ocsmány Pestis. |
|
 V
Olyan világban élek,
ahol napfogyatkozás
az úr, |
|
 V
Szomorúan várlak,
hogy elgyere hozzám,
hisz oly rég ígérted,
"meglátogatsz már".
|
|
 V
A Nap sugara itt önmagát vakítja
tenger szagú szél csábít ki a partra.
A sekély vizben gyermekként pancsolok,
egy hullám halk csobbanással mögém osont. |
|
 V
Mintha a nap bolondozva játszott volna az öbölben.
Az égből tűző forró napsugár csak épphogy szétloccsant
Az öböl vize friss szellőcske borzolta hullámain,
Fényfoltok rezegtek... meg horgonyzó hajók oldalain... |
|
 V
a valóság nem ölel meg
az eszme is csupán rángat
több száz éren átszivárog
lelkemig pár jaj és bánat
|
|
 V
Szerelmünk fájó boldogság,
várakozó, sürgető vágy.
Kéj és gyönyör a beteljesülés,
az erőszak, keserű tévedés. |
|
 V
Bevallom az utolsó időben oly sokat gondolkodtam,
imádom a szép szavakat és szeretem szépen elhelyezni őket.
A minap szép párhuzamot láttam két szóban ... Kéz és később.
A kéz, mint mozgatható testrész, latin szóból ered. |
|
 V
Júniusi éjszakán
Felleg ballag Hold-csapán. |
|
 V
Éj szántotta égi berek függőágya ha ringat
Pókselyem szálain szőtt csillagokra tapasztottan;
Kilesi kucorgó szívem alól a Hold kimondatlan titkainkat,
Aztán megdermed, mint aki megszámolta: hány darabból ragasztottam
Össze, ami eltörött bennem.
|
|
 V
Voltál mosoly,
voltál a könny,
öröm és bánat,
ború és derű,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
