|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Nem vagyok föld, víz, tűz, levegő,
Ázsiából, Indiából nem származom, |
|
 V
Édes kicsi lányom létemmé fogadlak,
szeretetem óv, soha el nem hagylak.
Ölellek karommal, szívemmel féltelek.
Aludj kicsim, álmodj szép életet! |
|
 V
Sínek futnak egy más mellett tétova,
e világi kínban remeg rózsaszín gondola,
elszabadult kutyák ugatják holdat,
tünevész a gondolat építő szabadságnak, |
|
 V
Csillog a ruhák alatt a térd
Uram adj erőt még
Hogy elviseljem gyönyörű műved
És egyé váljak Veled |
|
 V
A zene-művészet szent őrület,
velem született révület,
esetleg – őrület.
|
|
 M
Szemtől szemben az őszben ahogy állunk,
Felgyorsítod szívverésem tüzét, meglásd
Te vagy a kék szó a rossz világból,
Melyben titokban tudjuk átölelni egymást.
|
|
 M
Szemed tükrében már nem látom magamat.
Hazugság lappang szavaid bársonya alatt.
Veled többé nem látom színesnek az eget
Szívemből kiégettem tetovált neved. |
|
 M
Ha nem segít rögtön senki,
Szörnyű pokolba kell menni!
Oda visz már minden utunk,
Ha mégis, meg nem fordulunk! |
|
 M
Csak a vén hold nem kacag,
ő őrizé nászunkat. |
|
 M
Annyira szeretlek,
hogy beleremegek.
Annyira várlak,
hogy lássalak. |
|
 M
Bátorító hang csak
igazból fakad.
A gyáva morca
hangzavar. |
|
 H
Lyukas zászlók, meg rongyos ballonok,
Az Idő gyomra korog;
S a történelemmé vált Múlt
Már nem háborog.
|
|
 H
A rózsa tündököl,virágzik,
|
|
 V
Ez a Föld, melyen annyi zománc hullot szét
A nyár-eső utáni sárba
Mennyi hó lepte be majdan őt |
|
 V
A homokórába kényszerített idő
Fejre állítható de vissza soha nem jő
Fejtsd le magadról gyászos ruhád
Ereszd szélnek sérelmek gondolatát. |
|
 V
Csülökcsonti Gerzson
birtoka egy garzon,
kitölti terét teljesen,
nem fér belé egy bolha sem, |
|
 V
Volt egyszer, hol nem volt,
talán igaz sem volt.
Fiú meg egy leány,
úgy imádták egymást. |
|
 V
Most felsorolom, hogy szeretlek,
Mélyen, szélesen, magasan,
Felhőkig érve, amennyire csak lehet,
Lelkem ég, ahogy előtte könnyed bája elhalad. |
|
 V
Befordultál utcánk sarkán,
megláttam szép magas alakod,
akármilyen büszke voltam,
a lábam eléd szaladott'. |
|
 V
Világos a fehér,
sötét a fekete,
szürke – kettejük elegye.
Fehér a tisztaság jele, |
|
 V
Történt egyszer nem oly régen
emberöltő messzeségben;
Kárpát-hazának közepén
egy nép, ki vesztve a reményt, |
|
 MM
És akkor beosont a kertbe...
Kapu sem nyikkant – meglepő.
De minden rózsa ágyás-szerte
megrezzent: "Eljött... itt van Ő!..." |
|
 V
Nézem a tájat. Dúlja a szívem, s hajtja egy érzés;
úgy dübörög, ver, majd kiesik, már fáj ez a szépség.
Hegy tetején, dús, erdei kert ad hűs menedéket, s
nyúlik az égig. Lombkoronákon rezzen az élet, |
|
 V
Istenem!
Ki a lélek rejtekébe látsz,
hallgasd meg imám!
Fogd meg gyenge kezem,
|
|
 M
Életem hajója,
úszik a tengeren.
Viharos szél fújja ,
hajtja sebesen. |
|
|
|
Ma 2026. október 01. csütörtök,
Malvin napja van.
Holnap Petra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
