|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Úgy tekintem Istent, mint a végtelen éjszakát.
Csodás álomba ringató halk szavát
hallgatom hosszú éjjeleken át.
Úgy tekintem Istent, az éjszakát. |
|
 M
friss paradicsom roppanós pirossa,
a búvott napfény kanalakra osztva,
új paprika a hálálkodó kertből,
egy öreg lábas, tűz a rászórt kedvből, |
|
 M
Sötét ég gömbölyödik rám,
megállt bennem a világ,
de kinn forog, zúg, lüktet,
csak én lettem szegényebb. |
|
 M
Ez az utolsó tánc, így hát ne rángass kérlek,
ne lépj a lábamra, ne hidd, hogy Tőled félek,
szétszakadt mozdulat, mint szemednek fénye
megtört egy nap alatt, nem kell léted
|
|
 M
Harcsát lestem,
nagy bajuszost;
fülig ért a szája. |
|
 H
Ki tilthatja meg nekem,
hogy szeressem, kiért szívem repes?
|
|
 H
Úgy érzem ez szerelem volt,
Csupa lágy zenei dallam,
Tiszta Bach, oly méltósággal szólt,
Nemes, művészi, harmónia hangzat.
|
|
 V
Mily kegyetlen az élet annak aki beteg,
semmibe sem veszik élnie hát minek?
Tagadná ha tudná, próbál oly sokat
lenni annak aki volt, álmodni álmokat, |
|
 V
Sokszor sétáltunk az őszi esőben,
de mit számított, hogy vizes lesz hajunk,
fiatalok voltun és szerelmes boldogok,
ürültünk,hogy együtt vagyunk! |
|
 V
"Csak azért szeretem a mesét,
mert a két szemed oly' csodaszép,"
kérlek, ölelj és ontsd rám a fényt,
halljam lágyan zengő szép zenéd. |
|
 M
Házam ajtaján belép az ősz borongása
Elmúlás szele tördel korhadt ágakat
Száraz leveleit hullajtja életem fája
Emlékek lapulnak az avar alatt. |
|
 M
És elhagyott a nyári éj,
Amíg a hárs alatt vártalak,
Kiszáradt, szikes lett a rét,
Lelkem elfáradt, megszakadt. |
|
 M
Csendes őszi hétvégémen
Bach zenéjét
Hallgatom. |
|
 V
Kacagva messze szállt a nyár,
helyére hűvös költözött,
mélyült a bánat árka már,
fakóvá, bússá vált a táj, |
|
 V
Nem tudtak az angyalok könnyeket ejteni.
Leomoltak a menny-biztos menedékek,
szárnyak nélküli kisbabák lettek csupán.
Szemük égi fénye sötétben rejtekezik |
|
 V
Sugdolóznak a fák a kései nyárban...
fejüket összedugva halkan motyognak -
leülök alájuk, egy padon lesz árnyam
figyelek szavukra, magukkal sodornak.
|
|
 V
Ellep a csend,
megfojt a nesztelen idő.
Néha mozdul a függöny,
mintha lopódzna mögötte valaki, |
|
 V
Egymásé vagyunk összebújva
A Nagy Világ újra meg újra
Szól az ének, s a dobok hangja
Életet adó Éva hangja |
|
 V
Piszkosszürke Duna vize örvényeit
rejti, rejti előlem, ősz fejemet kíméletlen
sodorja, csavarja és lehúzza le a mélybe.
Az ki látja keze, lába reszket, reszket. |
|
 V
A folyó partján,
nézem a távoli erdőt.
A fák leveleit enyhe
szél simogatja. |
|
 M
Csókollak százszor, égsz a vágytól,
hogy szeretkezz újra velem,
erről szól életünk, mi másról?
Egyedül Te érintsd kezem. |
|
 M
Tudd, visszanevetek rád a virágokból
Ha szenvedésed nagy lesz, estéim hívd, s ha hiszed
Jönni fogok, megérintem kicsi szíved.
|
|
 M
Hiba volt cifra égre szivárványt festenem,
mint üstökös feltünt, s tovaszállt hirtelen
Álmok csillagútján rózsaszín köd lebben,
Barátom pára volt, elillant az éjben. |
|
 H
Azt álmodtam, hogy tűz ég,
s rekedt hangom hallik:
„Ne menj, pajtás, ne menj még,
majd csak ha pitymallik!”
|
|
 H
Ne légy senki árnyéka,
|
|
|
|
Ma 2026. október 01. csütörtök,
Malvin napja van.
Holnap Petra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
