|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Ha az Édenkert érdekelni fog,
Az igazság útján nem mehetsz,
Csak ha a Jóisten akarja.
|
|
 V
Sötét az ég, romban a város,
Rozsdás a tank, az eső káros.
Indák kúsznak fel a falon,
Mondd utánam: nem akarom. |
|
 V
Magányom viharos tenger,
Hullámtaraj tajtékot ver.
Alámerít a mélységbe,
Kínjaim ne vond kétségbe, |
|
 V
A szelíd tavaszi napsugarak költögetik a virágokat.
Ébredezik az ibolya kis levélkéi közül,
krókuszbimbók feslenek a kövek között.
A díszmandula-bokor rózsaszín virágokat nyit, |
|
 H
Kinyílott minden virágbimbó,
süt a Nap le ránk,
boldog a szívünk, megjött
a Tavasz, ha soká' is várt!
|
|
 H
más emberek arcában látlak
utcán vonat ablakából
körhinta suhanásból
lázasan ágyban fekve |
|
 H
Barátok hamis
mosollyal a
szemembe néztek.
Múltat idéző emlékek, |
|
 H
Azt mondtad:meglásd, jönni fog!
És tényleg, meg is érkezett.
Mint elfelejtett kettőspont,
vagy magánhangzóra az ékezet... |
|
 H
Boszorkányok voltak és lesznek.
Most zavartam el egyet seprűjével.
Elűztem. Vijjogva örökre elátkozott.
|
|
 V
Mit mond a hang,mely siklik
bársonyos éjen, tündérálmon át...
Mit kér a szó, amely álmodik
megannyi szépséges álmon át?
|
|
 H
Apró csizmás lassú lépted,
Ahogyan lépsz nézlek téged,
Szára piros, sarka koppan
Utcánk szeled kecses lobbal.
|
|
 H
Még éreztem illatát a hajadnak
Tavaszból nyárba nyúló éjjeleken
Meztelenségemet nem szégyelltem
Megmutattam a kelő Napnak.
|
|
 H
Ki tudja azt elfogadni?
Nem lehet rá számítani!
Fogyóban, életereje,
Megváltozott! Ez lett vele!
|
|
 H
Ahol a víz mossa a partot,
Ahol az ég szeli ketté a földet,
Ott lelkem örökre egybeforrt tiéddel,
S csak a test dacol még e lázas alkonyon. |
|
 V
Rút hétfejű sárkányunknak
éhes mind a hét feje,
szájunk néma, világunk vak,
rág a kétely mételye. |
|
 V
Templomi orgonák hangja
Téli szél zúgása a fák fölött,
Csillagos ég kupolája borul rám
Gyertya lobban holdudvar oltárán.
|
|
 V
Virágos ágon csöppnyi cinke,
csodálva nézem mily picinyke,
apró kis torka majd ki szakad,
amikor vígan dalra fakad.
|
|
 V
Vannak az évben borús nappalok,
Szürkére festik a felhők a Napot
És nem is sejtheted, míg kedvtelenül koppan az eső
Hogy már egy gyenge fűszál néked nő |
|
 M
Feldobtam egy követ, fát talált.
Eltűnt a fellegekben, láthatatlanná vált,
Utána szálltam gondolatban, követtem,
Szem elől tévesztettem, eltévedtem,
|
|
 M
csak arcod lett lágy s halántékodon
már fehérlik az elmúlás jele
szemedből visszanéznek az évek
melyben egykor világok égtek el
|
|
 M
Megölel a föld, s az ég. Hozzád hajolnak
a kertben a ma még meztelen, vézna fák,
Te szemembe nevetnél újra, s érezném
a fűszeres tavaszt, az összes illatát... |
|
 MM
A vágyvirágok már elhervadtak,
de a szép emlékek megmaradtak
Remélem, ha megtaláltak,
a kapu nyitva lesz nálad. |
|
 MM
Óh édes Istenem!
Adjál nekem munkák,
Hogy az én kis családomnak,
Jól viseljem gondját. |
|
 MM
Figyeld csak !
Hogy lengeti a szél a rózsát,
S mily szenvedélyesen énekel a csalogány ! |
|
 MM
Nekem egy bajom van az idővel,
hogy előttem szalad
Nem látom a sűrű ködben,
majd merre halad |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
