|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Jöjj el kikeletnek szépséges virága,
Napfényes reggelnek édes orcája.
Ébredj természet, keltsd fel a napot,
Tárd szemünk elé, a tavaszi varázslatot. |
|
 M
Jaj, de réges-rég volt,
hogy csillagot választott
egy ifjú szerelmes pár,
aki, Te és én voltunk! |
|
 V
Nagymamaként
anyák anyja vagyok,
fiúk, lányok unokáim, okosok,
jól neveltek, kedvesek. |
|
 M
Zavar, aminek mások néznek látnak ma,
Pedig vagyok egy, s ugyanaz az ember lény
Megalkuvóan gyáva, csúf, és garasos szegény.
S leírnak téged, idősen, egyszerű szavakkal |
|
 M
A vétek
már bűnné érett
Fényre vágytam,
de eltévedtem |
|
 M
Mindegyikkel szemezgetek,
Szép szemek szeressetek. |
|
 V
Ha ezer év sötét szemébe nézel
Látod, hogy gonosz az ember
Reszketve várod a jövőt
Szabadulnál, de ismétled bűnöd |
|
 V
Ha rám mosolyog újjászületek,
Ha megcsókol a naplementémbe hanyatlok,
Pillanatok nektek köszönöm ... köszönöm, hogy vagytok. |
|
 MM
Írisz hangját vélem én
kiszűrni e földtekén: s
kottáját fényt ültető
szerelme fátyol - dalának. |
|
 V
Hűlt helye a téli hónak
Vége van a februárnak.
Süt a Nap a szürke rétre
Nem emlékszem csak a szépre. |
|
 V
Bár bennem éltél mindig, én mégsem láttalak:
Ha mosollyal áldottál, kulcsra zártam szemem.
Volt búbánat, öröm, könny és kétely és harag,
S mégis... mindig, mindig itt voltál velem.
|
|
 H
Ha jönnél forró nyárban,
A réten át, a réten át,
Rád teríteném fátylam,
Öleljen át, öleljen át.
|
|
 V
Álmatlan éjszakáimon
csukott szemmel álmodozom.
Emlékeimen merengek,
jövőmet nem tervezgetem. |
|
 V
Már annyit hazudtam Neked,
hogy nem szeretlek, de ne hidd el.
mert nem igaz, halálosan szeretlek! |
|
 V
Megfagy a szó ajkaimon, dermesztően sajog.
Hullámok közt vergődve mondd hová juthatok?
Haldoklik a remény, fogaim közt vacog,
Kicsúszik lábam alól a talaj, de el nem futhatok. |
|
 V
Nem köszönöm,
hogy itt lehetek,
bebizonyítom,
hogy itt a helyem.
|
|
 V
Az éjszaka titkainak
égi mécsesek utat mutatnak,
a hajnali láthatatlanság rejtegeti,
a nappal karjában ringatja, |
|
 V
Megtört szívvel búcsúzom,
azoktól kik valaha ismertek.
Addig éltem, míg reméltem,
de elvesztettem minden hitem, |
|
 V
Depresszió láncra verte lelket,
Ablakon a fényre, már ki nem tekinthet,
Sötét, dohos kamrában húzza le a mély.
Hol van a lázadó személy? |
|
 V
Sok szegény-legénynek, keserű a sorsa,
Temérdek a tennivaló, vár rájuk a munka.
Pirkadattól-napnyugtáig nem áll meg a sok kéz,
Vasakarattal mennek, amíg a dolog nincs kész. |
|
 V
Csodás régi szép pillanat
Mind-örökre nálam maradt
Nekem adtad önzetlenül
Emlékemben elcsendesül |
|
 H
Fohászok szálltak a szürkülő égbe,
Puha vatta felhővé foszlottak, tört kékségben
s visszhangzott a csend az éjben
|
|
 H
Történt minap, valahová
utazok a villamoson;
egy ifjú hölgy mellett állok,
ül, és néz ki az ablakon. |
|
 H
Felhőpamaccsá lettek a ködök;
A Tél elmúlik, de a Lét – örök.
|
|
 H
Kint még süket füle van az éjnek,
Fátyol vékony levegőt hozok
S ahogy az ajtón belépek
Kialvó gyertyaláng füstje motoz.
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
