|
|
 V
Valamire várnak, nem mozdulnak a rezzenések
Álmot sem sző már a "Senki" egy új világról
Tegnap még remélte, hogy távolban érik a jó |
|
 H
Milliónyi csoda, s egy kis félelem
egy utolsó morzsa, nézi két szemem,
mennyit ér az élet, mondd csak el nekem
az, hogy mitől félek? Nem leszel velem!
|
|
 H
Nyárt idéző őszi hétfő;
Vén, kedélyes fellegnéző
Napsugár -
|
|
 H
Mi lett volna ha akkor merünk szeretni,
nem a büszkeségünk hagy minket vezetni
Fiatalok voltunk,nem ismertük fel az igazit,
Mentünk az eszünk után,nem hallottuk a szív hangjait. |
|
 H
Csak szavakat súgtam füledbe
Csendesen, hogy lágyan érintse lelkedet.
Öleltelek, ahogy más nem ölelhetett,
S szíved féltett terébe léptél velem. |
|
 V
Kosár, délelőtt,
karóra, láb,
virágbolt előtt,
tükörben lát.
|
|
 MM
Azt becsüld, akit egy éltet, az erény
kinél otthonra talál bárki szegény.
Kinek mindegyik tette áldást terem
Embernek én csak az ilyet szeretem
Barátomnak is csak őket nevezem. |
|
 MM
's a percek áldott menedékére
örökre elrejtem
százszorszép lelkedet |
|
 MM
Lelkemhez fonódik lelked, s lám így ölelsz
Együtt szárnyal lényünk, mint egy csodálatos dallam,
Összecseng és ringva ring, az adagioban halkan
Kettőnk szíve verte kotta, melyet együtt zengünk örökkön fogva.
|
|
 M
Tavasszal már én is vágyom,
betöltsem szerepem,
de a soromat kivárom,
tavaszt is szeretem! |
|
 M
a szekérnyomok közt röpült a lábam,
az árokpartok bámultak utánam,
a legszelídebb vadóc kölyök voltam,
és talpam mindig nevetett a porban. |
|
 V
A Hold aranyló mosollyal úszik a végtelenben
Az égi vadonban kóborol, eltévedt a lelkem
A csillagok közt nem lelem, kiket elvesztettem rég
Nincs vezetőm, sötétség mindenütt, kialudt a fény |
|
 H
Csillogtak a fények, táncoltak a lányok,
hófehérre változtak a reménytelen álmok.
Sötétlő léleknek meglátszik a foltja,
kitűnik, hogy gazdáját még az ág is húzza. |
|
 MM
lehet, hogy csak átlagos ez a három szó,
Lehet,hogy csak mégis benne van minden ami jó,
Lehet, hogy csak ötven évet éltünk,
Lehet , hogy csak mégis olyannal éltünk
kit nem szerettünk,
|
|
 V
Lelkem háborgó tengerén
Dacolva égi elemekkel
Vitorlát dagasztok én |
|
 V
Rideg, keserű,
megritkult rengeteg,
felett ezüst keselyű,
suttogva kereng.
|
|
 V
Vár reám a boldogság
Talán sikerül végre már,
Nincs szerencsém ebben! |
|
 V
minden mozdulatod
mit valaha láttam
minden tekinteted
mi még sosem ért |
|
.jpgMAG%C3%81NY.jpg) V
A fekete-felhő, már leszakadt.
Nem számít a magány se remény,
Mert az élet vele kemény.
|
|
 H
Volt, hogy csúful becsapott az élet
Az utat felszedték előttem, amerre haladtam
Üres szívvel szájam sosem beszélt
Csak talpon akartam maradni, töretlenül, bátran |
|
 H
Az évek múlnak, nem mi, Kedvesem,
Már újabb évtized tejfoga nő,
Vénül és cseperedik az Idő;
|
|
 H
Érdekes s fura,
Ez az érzés ilyen kusza.
Hol zavaros,
Van, hogy átlagos.
|
|
 H
Megkérem a Kezét,nem az még korai lészen
Megkérem a Szemét ,hogy el ne felejtsen
Megkérem a Szelet hozza el a hangját
Megkérem a Napot,hogy izzítsa a parázst. |
|
 MM
Egyszer,
Az állatmesékből a majom tanácskozni jött,
S megállott egy egzotikus ágon,
Feje gyors mozdulatokkal jobbra, balra mozgott,
Végül kiáltva megszólalt: Figyeljen rám a tábor,
|
|
 V
Törzsükön szerelem hege,
lombjuk közt apró félelmek,
levelük szürkés fonákján
ősz küld üzenetet télnek, |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
