|
|
 V
Vágylak tisztán és fájón,
sikolt bennem hiányod
Álmaimban olykor meglátogatsz,
körbefonsz szerető öleléssel |
|
 MM
Azok a huncut kék szemek,
Csak tudnám, hogy enyémek?
Beleestem, mint kék tóban kedvesem,
Neked kell kihúznod nedvesen! |
|
 H
Gyűlölet vesz körös-körbe - eltörte azt, aki voltam.
Hogy mit érzek? Nem tudom. Olyan ez, mint egy forró örvény,
Forog-kavarog szüntelen; éget, mint földvére láva. |
|
 H
Szólt egy hideg éjen, bús magányos szívem,
nem találtam reád alvó csillagfényben.
Életemnek hajnalán hosszú útra kéltem,
de nem tudtam, szívedhez nehéz közel érnem.
|
|
 V
A nyár lassan elsüllyed az emlékezetbe
Az ősz fázósan, könnyezve beköszönt
Haldoklást, elmúlást hoz a kertekbe |
|
 H
Ki az, ki szélben, késő éjszaka
lóháton nyargal? Apa és fia.
A gyermek apja karjában pihen,
ki bizton fogja, tartja melegen. |
|
 H
Odaad a sors sok ezer követ a NAGY kőzúzdának
Recsegnek a kövek,amíg összecsiszolódnak
Sok év elteltével kivesz a sors két apró követ és leteszi a földre
|
|
 V
Ne múljon el nap úgy, hogy
Azt mondjátok gyermekeiteknek,
Szeretlek. |
|
 MM
Egy lány a szobájában,
Sírást visszafojtva,
Fejét térdeire helyezve,
Nézz előre a messzeségbe.
|
|
 V
Most vetkőzteti az ősz a fákat
legombol róluk levelet százat
Meztelen ágra deret hint ujja
s csipke ruháját újra megfonja |
|
 V
Ha már engem választottál,
Ölelj magadhoz kedvesem!
Olyan sok szép nő van,
És pont én? Kérdezlek! |
|
 V
Hűvös, mint a hó, mikor beborul az ég,
Kemény, mint a kristály - de törik, mint a jég;
Kő nem dobban; de vérzik, s nem gyógyul soha,
Üvegszívvel a látszat: mindig mostoha. |
|
.jpg) V
Nem tudok én verset írni, mert döcög, zörög,
a sok költő, híres ember engem kiröhög
nem érdekel bántó szava, mutassa meg ő
mondanivalója legyen mely oly megnyerő! |
|
 V
Úgy mesélték el nekem az öregek,
hogy egy férfi egy hollót dédelgetett
otthon s tanította szóra sok napig,
ahogy valaki egy papagájt tanít
|
|
 M
a tajga tigrise vett üldözőbe
lent nyávogott fújt prüszkölt
szúrós fenyőt másztam meg előle
fejemre toboz hull és felkölt
|
|
 MM
Furcsa dolgot láttam, álmomban az éjjel,
Kóbor cica voltam, anyám kötényébe.
Cirógatta hátam, fényezte a szőröm,
Enyhe meleg borzolta, a didergő bőröm. |
|
 V
Vágytad a szerelmet, hogy szomjad oltsad
Nem látsz, mert ölelő szirmok takarnak
Hagyod, hogy tested feleméssze a vágy
Magába szív emészt, e húsevő virág
|
|
 V
A szerelem édes lüktet a szív,
Pezseg a véred, s várod, míg hív.
Eped a tested, csókol a szád,
Lelkedet elönti a forró vágy. |
|
 V
Ha kinyújtod kezed érintheted az embert,
az ráébred a szívedben cipelt ősi szentségre
s magába fogadja,
akkor a tiéd lesz minden tiszta pillanat
s jutalmad a perc!
|
|
 V
Üzenet érkezett,
Nem is gondoltam rá,
Nem volt szoros kapcsolat,
Csak úgy szépen lazán. |
|
 V
Csigavonalban izgat a mechanika.
hiába rág az idő vasfoga;
szempilláim megőszülnek a napon,
de nem hagyom, mégsem akarom |
|
 V
Andalít a szép őszi nap,
Az se baj, ha szellő felkap,
Elrepülök messze földre,
Magasságba, zöld mezőkre, |
|
 V
Gyönyörű ezüst-fehér galamb száll a horizont felé.
Olyan, mint egy ragyogó, apó kis lélek.
Kitárt szárnyakkal lebeg az égbolt azúr vászna alatt.
A fények csillognak, ragyognak szárnyvitorláin, |
|
 V
Öszül mára táj,
Elmullik a nyár.
Hullanak a lombok,
Alatta gubasztok.
|
|
 H
az emlékezet rovátkáiban az időjárás
csak azt tudom nem kellemetlen
ahogy az emlék átizzik akár a kabáton |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
