|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Az igazság mindig győz
Utat tör magának,
Nem tántoríthatja el semmi,
Hódoljunk az igazságnak.
|
|
 V
Egyetlenegy szösszenet, mit
csendben írok, halkan,
ne gondold, hogy megbocsájtok,
elmondom egy dalban |
|
 Gy
Szoborként, kövön ül.
Vár, romon az álom.
Egy lélek sincs egyedül.
Örvényleni látom. |
|
 V
Mindig az első gondolat a jó,
Ha nem azt teszed, már nem javítható,
Elrontani egy életet elég,
Ha tétovázol, s válogatsz még! |
|
 V
Zúdul a zápor langyos a tócsa,
ázik a föld és a nyári ruhám,
zengi az ég az ódákat róla,
érceset dörren a villám után.
|
|
 V
Talán ma nevetni kell.
Talán ma tényleg örülni kell,
Hogy itt vagy, s itt vagyok veled. |
|
 V
Nincs napom, hogy ne fájjon életem,
Hisz ragyogó szemed nem néz rám.
Merre induljak, hol keresselek? |
|
 V
Fülledt meleg légkör ideális terep,
erős nagy vihar jön, tornádó is lehet.
Elvonult az eső, nincsen már több villám,
de a meleg maradt, megjött a hőhullám... |
|
 V
Hattyúk üsznak a tavon,
Mint megannyi balerina.
Ugrik, szökkel és elalél. |
|
 V
Jön az éjjel, a síkság reszketve, fogadja,
bár csendesen, lebben rája tekintete
az alkony pírjai lassan eltünedeznek,
s nem marad, csak vágyakozása s a kínja.
|
|
 V
Mint fényújságon, futnak előttem a szavak,
Kényszerít egy érzés, hogy leírjam azokat
Nyelvem hegyét csiklandozzák, szólni akarok
Kíkívánkoznak belőlem megbújt gondolatok |
|
 V
Itt a Földön megtalálod lelkedet,
mennyországban a helyedet nem leled
maradj még, hisz' szép lesz itt az életed
elmúlásra ne gondoljál, ne tedd ezt! |
|
 H
Bár merre is visz az utam,
Te légy velem, Istenem,
Tégedet, csak arra kérlek,
Maradj mindig én velem. |
|
 V
Merengve álltam gondolatok
vadhajtásos zagyva reggelén...
|
|
 V
Hallom,ahogy a „viharszerű tünemény” és a kánikula harcol,
Az első szinte dalol,
A második makacsul honol,
Miatta Mindenki izzad, fuldokol. |
|
 V
A kísértet holt lélek,
nem él, mégis kísérhet,
testet ölt és ígérget,
jutalmat kér, nem mérget, |
|
 V
Nem kell a szerelmed,
Nem kell a szépséged,
|
|
 V
Visszatérve a falumba,
Nagyon, nagyot csalódtam,
Ahol gyermekkoromat éltem,
Mostanra, kiábrándultam.
|
|
 V
Ha eljön majd az elszámoló óra,
nem lesz neki már senki tagadója,
Ha reped a föld szörnyű recsegéssel,
megtörnek hegyek, dörgő remegéssel, |
|
 V
Skizofrén az elmém mára
nem tudom, hogy hol vagyok
egyik énem kitalálta,
fa vagyok és korhadok! |
|
 V
Ha azok a gyönyörű kamaszévek nem lettek volna,
Lidivel akkor nem találkozom,
De lám kacagó csókot loptunk ... később sírtam...
Ó, eltűnt volna belőlem a fájdalom ?
|
|
 Gy
azt hiszed,a bohócod leszek
és mosolygok mindenen?
azt hiszed egy szó nélkül
átlépek az életen? |
|
 Gy
Van egy kis házikóm.
Az én remete lakom..
Nem jár erre senki sem.
A szívem már kiüresedett. |
|
 Gy
Az ármányos sors
Káint és Ábelt
faragott belőlük
nekünk hagyva
emlékül. |
|
 V
Fáradt pillangó röpke sóhaja száll
Tikkasztó hőségben kiszárad a száj
Már a madár sem dalol reggelente
Sárgul a falevél mintha ősz lenne
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
