|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
el nem mondott szavak
ki nem mondott bókok
mind bennem maradtak
mint az el nem csókolt csókok. |
|
 V
Mosolyt ragyogva énrám fényt deríts
és az édenkertre is és beszélj
pergesd reánk gyöngyeit szavadnak
mely mindig a szerelemről beszél.
|
|
 V
Milliónyi csillag közt egy vagy valahol
Látom szemed kékjét, mely soha nem fakul
Égre tekintve, egy pillanatra a jövőbe néztem
Sötétség közelgett, attól a szeretetet féltem |
|
 V
Kihűlt századok
ódon illata gomolyog
hallgatag tájak felett,
fehér ködök csend-fátyla alól
az elmúlás szelének hangja búg.
|
|
 V
Nem rejti foglalat a kebleink felett,
nem írunk róla könnyes versikéket,
lidérces álmunk nem zavarja meg,
s nem gondoljuk az ígéret földjének. |
|
 V
Forró nyári este vacsorához, meccshez,
jéghideg limonádét ihatsz hogyha szenvedsz.
Nagy melegben jól eshet ha néha,
hűsítő citromízet érezhetsz a szádba. |
|
 V
Egyszerűen csak annyit kérnék,
Álmodj engem! Akkor nem félnék.
Nézz rám, láss kedvesen belém,
Nyújtsd hát ki kezedet felém. |
|
 V
Pillangók a virágszirmokon
Csendes, hangulatos délután
Az égbolt sejlően alkonyul
Galambok szárnyalnak felettünk |
|
 V
Én ... csillagom megbocsáss,
Mert akkor a rónán hideg volt,
Kezem zsebemből ki nem vettem,
Virágot neked nem szakított. |
|
 V
Zokog a föld, zokog a világ
Zokogok én is, száz éve várlak már
Harsong a világ, vár már a pokol
S csak hullik a mélybe az éteri por
|
|
 V
Csak a pillanat szűkössége volt az enyém.
Ott voltunk benne, éreztelek,
s nem érintettelek.
Szemedben láttam átkokkal teli szívem dobbanását,
gúnyos kacajod jajongását.
|
|
 V
Onnan a mennyből adjál neki erőt,
Hogy megvigasztalódjon,
S a mennyországban megüljétek,
Az örök menyegzőt. |
|
 V
Fényt igért az álmok lánya,
vesztem ott e tűz okozta,
gyilkos ármány-tudománya
férfi voltom megátkozta.
|
|
 H
Szemed a messzeség sötét ködében
s az éjszakák komor csendjében is
vallat engem. Utad mondd merre visz?
Hol jársz vajon? Ugyan merre tart lépted?
|
|
 H
Önmagát vakítja már a Nap sugara
Melegét kéretlenül, bőséggel ontja
Az öböl hűs vizében gyermekként pancsolok
Egy hullám halk csobbanással utánam osont |
|
 H
Hőségdémon ostromol,
Izzadnak a fák,
Perzselő légben fuldokol
A satnya világ.
|
|
 H
Olykor gondolkodok:
Robot, holtod, borok…?
… sorsom hol romlott?
Sorolok sok okot:
|
|
 H
Óriási erejű kánikulában vagyunk,
Ezért bizonyára égnek áll a hajunk,
Ki kell tartanunk,
Sok folyadékot kell,hogy igyunk! |
|
 H
Varázsos este karodba fekve
nem tudtam mi lesz velem,
átkarol mámor, elmondod százszor
te kellesz csakis nekem!
|
|
 V
A nyáréjszaka előtti csöndben ott hintázik fenn az ágon.
Elképesztő magasságban
egy lány ül fenn a kék kérgű fán
csillagos, habos ruhában. |
|
 V
Miért szenvedjek én
A hűtlen szívedért, |
|
 Gy
Szeretet,Barátság mint minden múlandó.
De emlékezete öröme állandó. |
|
 Gy
Kék és fehér színű a horizont,
bánatos szívünkön is fellegek
A lombok közt szél zongorázik,
az ablakok mögött lenge árnyak,
szélangyalok járják bolondos táncukat
|
|
 V
Gondolatban veled vagyok,
Lelkem könnyen messze száll.
Hamis álmoknak otthont adok
Hiszen bennük nincs halál. |
|
 V
Olyan meleg van, hogy a nap-
sugarak is meghajlanak,
az ember agyveleje forr,
mint erjedés közben a bor, |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
