|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Szirmokra fakadt a lenge szél,
Kerengett a rózsálló áradat.
Most is hallom, amint vérem zenél:
Tavaszt és nyugalmat énekel. |
|
 MM
Falunk halastava fölé már tél suhant,
A vándormadarak elmentek,
Este volt, a csillagok felől hideg szél zuhant.
|
|
 MM
Nem tudom, hogy mi van velem
Háborog a testem-lelkem.
Csatározik önmagával,
Háborút vív, a világgal.
|
|
 V
Létem vacog a deres avaron
Emelni nem tudom el ernyedt karom
Lábam sajog, nem érzem kezem
Fognám a semmit, az újam merev. |
|
 V
Fejlődik nap mint nap
a tudomány,
megvan az antibiotikum,
igazán fent állunk
a fejlettség fokán.
|
|
 V
Még sem melletted maradnak
Tégy fel számtalan kérdést
Önmagad válaszát várva
Hogy mindent mit tettél |
|
 V
Ne hidd nekem amit írok,
mert én mindíg spontán teszem,
van az úgy, hogy ettől aztán
el is vándorol az eszem! |
|
 MM
Csendünk most gyönyört szül,
hallgassuk, és hidd el…
s míg vállad gödrében
pihenek halk hittel, |
|
 MM
Körülöttem néma csönd,
süket némaság,
sóhajtozom,
|
|
 MM
Alszom
Álmodom,
Békéről
|
|
 MM
Adjon Isten dupla erőt,
Segíthessem még a kérőt,
Aztán add neki mindenem,
Így gazdagít a Kegyelem!
|
|
 MM
A nedves, nagy levelekre fény-ezüstöt hint a harmat,
majd aranyport szór reájuk a leszálló alkonyat.
Szemem ámul, bűvölettel néz a felhők fátyolára
s álom környékezi bágyadt, lassú pillantásomat. |
|
 MM
Átfutott a város felett
egy suhanó, gyors zápor
Villám hasította szét
a robogó, sötét felhőket |
|
 V
A célok eltűntek az élet horizontján
Lelankad a kedv a tétlenség partján
A csend magába roskadva üldögél
A Nap a Holddal, est reggellel összeér |
|
 H
Viccet mesél a főnök, persze
A hallgatóság dől, kacag.
De egy csak ül, szeme se rebben,
Mindvégig szenvtelen marad. |
|
 H
Végre virágba borult az öreg bölcs körtefa újra;
Itt a tavasz mégis, s észre alig vehetem.
|
|
 V
A csend gyönyört fakaszt,
ne szólj, ölelj, szeress,
kezem, kezedben - én
szelíd galamb leszek. |
|
 V
Van egy nő és van egy férfi
Kik nem igazodnak ki,
Egymás érzésein.
Mi ez az érzés? |
|
 V
Ó, az őrölt város fekete falai mellett,
Az estben eltorzult, kővé dermedt fák állnak,
S a Hold ezüst fényében fürkészi a rossz lelkét,
Mely mágneses ostorával elűzi a fényt ... |
|
 MM
Mennyivel szebb,ha azt kéred,
Kérlek,gyere ide,
Mintha azt ,jöjj csak erre?
|
|
 MM
Akit én szeretek, annak szája édes,
Mint a méz, melyet összehordanak a méhek,
Boldog vagyok, ha a csókja édesíti számat,
Akkor érzem, hogy nincs szívemben bánat,
Mindig-mindig várlak! |
|
 MM
És hullik minden koncként
Poklokra és mennybe.
-Isten vár odalenn,
ne tétovázz: menj be! |
|
 Gy
Olyan mély e két folytonos világ,
Valójuk nappal is álmot akar,
Feléled, nyugszik a lázongó vágy,
Gyöngyöt teremt, de göröngybe kapar |
|
 H
Gyüjtögetünk
egész életünkben,
mint a szorgos méhek, hangyák,
így telik meg limlomokkal kamránk.
|
|
 H
Mint pettyes kígyó, siklik göröngyön
gurul e vasszörny másik vas felett,
nekigyürkőzve suhan a földön,
vágtatni látja nyugat és kelet.
|
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
