|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Szívem tunya némaságába belegázolt
Egy sivár,rideg fehér kórházfolyosó.
A fehér-ruhás markában vérnyomásmérő s sztetoszkóp
A kórházi szobában nyög egy haldokló.
|
|
 MM
Hasogatott tűzrevaló,
Készülök a zord időre,
Kivágtam öreg fűzfám,
ami nyáron árnyat ád. |
|
 Gy
A síró vadgalamb turbékolása
minden művészetnél felemelőbb,
vajon a nő nem úgy a legigézőbb,
és legszebb, ha könnyes vallomása. |
|
 Gy
Gondolatban újra kezdem kicsiny életem
mi lett volna, nem Te hozod el a fényt nekem?
nem lett volna soha ilyen két szép gyermekem?
Hogyan éltem volna akkor, mondd el szerelmem! |
|
 Gy
Csendes este.
Fényes a tó tükre.
Hold magát bámulja benne.
Csillagok csillognak körülötte. |
|
 Gy
A múlt május elsején mélázom,
Milyen jó is volt, ma már, csak emlék. |
|
 Gy
Mondd anya...
Mikor megszülettem,
ugye mosolyogtam?
Mikor megláttalak,
nagyon boldog voltam? |
|
 Gy
Csak ült az ágon, gyöngyként megtapadva,
és ártott, gyógyított az istenadta,
hogy bűn, vagy áldás, persze azt se tudta,
csak ült a készre, mint a fák kakukkja, |
|
 H
Csodálkozva néztek a pici palánták
Kora reggel kinyitottam a virág-óvodát
Jól nevelt kicsinyeim bókolva köszöntek
Már itt vagyok! Friss vizet hoztam nektek!
|
|
 H
A sűrűből a kóbor eb
Kiront, s vadul ugat,
Ki arra jár, mindenkinek
Veszettséget mutat. |
|
 H
Néked ragyog a napocska ma az égen,
s illatozik a sok virág a réten. |
|
 H
Hajnala virrad az ébredő holnapnak,
Arany napkeletje az égő reménynek;
Sugara lobogó tűz látónak s vaknak,
Ölelése a szívben dobogó ének... |
|
 H
Fehér orgonák
kezedben halkan súgják
örökké veled
|
|
 V
Hozzád értem két kézzel, salsáztunk az éjjel,
szemed arcod mosolygott, kedves nevetéssel.
Vikikém, te kedves-aranyos szép leány,
bárcsak láthatnálak mégegyszer, majd talán. |
|
 V
Új élet kezdetén
A szerelem lágy ölén
Egy levél szivem mélyén
Lelkem tükrözi az út elején |
|
 V
Száll a gyenge kismadár,
hírt repít, de jót anyám!
Szél segíti óvatos,
jó a kedv, ha jól vagyok. |
|
 V
De fájhat a hit:
elmulasztottunk valamit,
valami fontosat,
valami igazit: ez lenne a
jövőbe vetett hit.
|
|
 Gy
Színes szalagok lobognak a májusfán,
színes lufikat repít a tavaszi szél
Mosolygó szemmel kísérem útját,
amint az égen egyre magasabbra száll, |
|
 V
Táncoló hold fénye
szenderül az éjbe,
szétterül egébe
éjnek sötétjébe.
|
|
 V
Itt a tavaz ünnepe,
A május elseje,
Énekszó és dal köszönti,
|
|
 V
Fakó képek sorakoznak
előttem homályba borulnak,
nincs a képnek kontúrja sem
színei is haloványan pislákolnak. |
|
 V
Éjente neked tündérpalotát
rakok, gyönyörűbbet, mint a csodák.
Tengernyi smaragdból vert alapon
gyémánt-kavicsokból összerakom.
|
|
 H
Egyik percben azt gondoltam,
ettől szebb már nem lehet,
édes érzés megérintett,
járta át a testemet,
|
|
 H
Sokan mentek vonulni, mert "kötelező" volt,
de legtöbben a majálist kedvelték akkor
A kollégák kirándultak a Hüvös-völgybe,
Gyerekeik vidáman hemperegtek a fűbe |
|
 H
Női szemek, barnák, szendék,
Rejtélyesek, varázsosak,
Tőletek olyat kérdeznék,
Miről ajkak nem vallanak!
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
