|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Gyönyörű szavakkal
Zárlak be magamba,
emlékfelhőidet
ölelem karomba, |
|
 V
ölelsz szomjas karokkal,véred
mohó játéka elcsitul.
Vérem nyugtalanul kering,
míg végre ki nyílsz karjaimban,
mint a virág.
|
|
 V
Így ugrándozni kőről-kőre
Vicces dolog volt kis időre,
Ám fürdést nem pótolt e program,
Nyugi, a tenger másnap itt van!
|
|
 V
Szeretnék szállni szelek szárnyán,
Szélvészként szállni szabadon.
Színjátszó szelíd szép szivárvány,
Szétárad széles szalagon. |
|
 MM
ott ahol a lesz születik
és a tegnap a mostba lép
új magból nő a szív
s a szeretet összeér |
|
 MM
Mikor átölelsz és érzem tested melegét, vágyom örökké így legyen!
Ketten, csak te meg én mindig azt kérem a sorstól, tegyen ily kegyet!
Ketten, álmodunk egy új világról, tán nem jön el soha!
Álmodunk egy létet, mit élnénk boldogan! |
|
 MM
Fent a magas csúcson megigéző a táj,
Hófehér sziklák és selymes gyopárvirág,
Kavernák közt cikáz zúg, dalol a szellő,
Vállamon pihen egy szelíd bárányfelhő. |
|
-1.jpg) MM
Nyugatról tornyosuló szürke égnek
nincsen fodra, se széle,
őszi ködbe borítja a földet,
a toronyóra hangja is berekedt,
mintha varjú-károgás lenne. |
|
 V
a költőnek jó az infrastruktúrája
az alany és az állítmány fesztelen ég
könnyen tisztítható nem gyűrődik nagyon
a hölgyekre fogalmazott meztelenség
|
|
 V
Éjjeli utakon titkok árnya nő,
rémeket riasztva kong a macskakő.
Monolit magányod bíztatóra vár,
válladon az idő, huhogó madár. |
|
 MM
Lelkes lovagom lovagol lovamon,
lámpása lángja lázasan lobogó,
lendíti laposan lengő-lantját -
láttatja lopakodó lélekhúrját. |
|
 MM
Szemembe nézve halkan suttogod,
mit egykor fogadtál templom mélyén,
örökké veled, most s mindenkoron,
kettőnket semmi nem választhat szét. |
|
 MM
A bizalom egy nagyon értékes fogalom,
Ha viszont nincs meg,óriási fájdalom.
Hiánya rossz érzéseket kelthet,
A megléte ellenben remek emóciókat ébreszthet.
|
|
 Gy
Elmúlt a nyár az ősszel,
Mosolyod emlékével.
Érzem még nyár melegét,
Az ősznek hideg szelét. |
|
 MM
Ez a harag más!
Szenvedélyes villanás, |
|
 V
Többé már nem kutatom !
Sziklaormok, csúcsok az utamon
Alattuk mindig szakadék a tudatom. |
|
 V
Kicsinyke állat nagy farokkal,
Hát a mókuskáim visszajöttek,
Biztos gyüjtöget diót és magvakat,
Télire a családjának! |
|
 MM
Ne zakatolj szívem
olyan nagyon.
Csillapodj kicsit
ha kérhetem. |
|
 V
Lázrózsák nyílnak sápadt arcomon,
Hideg verítékben gyöngyözve vacogok.
Reszketek, mint kismadár dér csipkézte ágon,
Erőtlen testem pihen, pihe-puha ágyon. |
|
 V
Viharos szél havat szállít,
hóhegy állít gátakat,
a gát néha átszakad,
lezuhan a lavina,
gurul a sok hólabda.
|
|
 V
Szeretem a világot,
A szerelmes nőket.
Az örömöt osztókat
A megkeserítőket. |
|
 V
Tudom, milyen a fehér lepel,
tudom, mi a huzatos párna,
tudom, a nátha néha lever
tudom, tudnám, ha a fejem fájna, |
|
 V
hová menekülnék,
ha nem a karjaidba,
ha beborul és vágyom,
ragyogó napodra?
|
|
 V
És megkérdezel, hogy szerettelek-e Én téged ?
Hát az égbolt tanúsítja, hogy kedveltelek Endre !
Tanúim vannak cirógatásomra ...
S eszemben van, hogy mennyire boldogok voltunk,
Ma sírni tudnék az emlékekre. |
|
 V
porszem és kék szem már hiába várat
bánatomban kőről-kőre bejárom a várat
álomport nem hint szemembe sorsom
elgondolkodom kávén minden kortyon
|
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
