|
Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Gy
Ó élet, de szép vagy, s olykor oly nehéz!
Munkával, álmokkal teli sok ember ész!
Fúló dúló lelki háborúkban,
legyél velem drága, egyetlen Uram. |
|
V
Halkan hallom,
Az ablakunkat verve,
A tündérek forognak,
Égi masnikat kötnek... |
|
V
Csendben álltunk a parton,
kezed kezem kereste,
én fáztam,
te féltőn átöleltél,
|
|
V
Ha te látnád az éjszakám,
Ha te látnád a kisszobám,
Ha te látnád még könnyes szemem,
Nem löknél magadtól el.
|
|
M
A nap felé fordítom az arcomat,
és érzem a játszadozó sugarat.
Ugrándozva simogatja bőrömet
észrevétlen okoz nekem örömet! |
|
M
Elköszönne már
az Ősztől a Nyár
mint búcsúzó szerető
ki vissza-visszajár. |
|
MM
Zöldszemű szörnyeteg,
Kitépte a szívemet,
Könyörögtem adja vissza,
Erre Ő csak nevetett! |
|
MM
Az alkony borús, szomorú,
szabadon fúj vad szélvész,
s mint madárszárnyak verdesve
villan a fehér tajték.
|
|
MM
Mi a szép, egy esőcsepp,
egy ritka régi bélyeg?
Asszony szeméből hulló
tiszta vágy, fájva tisztuló...
|
|
V
Szonettet írni a költészet csúcsa.
Sokan próbálták évszázadok alatt.
Szerénység nélkül került kezembe lant.
Hiúságom alig siker is óvja.
|
|
V
Igazoltatták.
Személyijét elkérték.
Mondja meg a nevét!
Kis Ibolyának hívnak. |
|
V
paradoxonok gyűjteménye az élet
rögtön az első a halál s a szerelmet
élni kell káprázat lenne a léte
káprázat amiben magad sem hiszel |
|
V
Gyalogtúráztam,
A bicajt hazafelé toltam,
Néha óvatosan azért rápattantam,
Gyorsan tekerni azonban nem tudtam,
|
|
V
A spejz kincse volt az a nagy, derék
zománcos ölű, színig telt fazék,
csak nyelte – mint a tétovát a hit –
a nyakpecsenye sült darabjait,
|
|
V
Keményítsd meg szívem ha kell,
lággyá is tégy,mit remél,s kér
ha embertelen emberség,
ellen küzdeni reménytelenség.
|
|
V
Valahol a lelkünk mélyén,
tudat alatt rejtezik,
táplálja az életkedvet,
titkos remény, |
|
V
A bizonyos lelki keresztet
mindenki viseli,
van ki kevesebb,van ki hosszabb
ideig cipeli |
|
V
Istenem, bocsájts meg nekünk!
Mert vétkeztünk ellened,
Hamis istent szolgálunk,
|
|
Gy
Kicsit álmosan, és bágyadtan
Ücsörög a magány fáradt szívemen,
S ha lecsukom a szemem,
Érzem illatod halvány képként, |
|
MM
Szeme zöld íriszét lassan elnyelik a barna foltok
Közelről kutatja a tekintetem s aggódom
Öreg cicám új figurákra kapatja magát
Saját szerzemény, mit lelkesen dorombol hajnaltájt |
|
MM
Őszi szél hordja a falevelet
Rajt’ olvasok egy szép üzenetet.
Nagy nap van, ma, örömünnep,
A nagyi, e szép napon született!
|
|
MM
Itt-ott méz és arannyal áttört,
rozsdaszín szegélyez kék somot,
rigók és cinkék vizitálják,
készítik már a téli lajstromot. |
|
MM
Uram Jézus – halld néma sikolyom.
Világ okosai enyhítsenek nyomoron.
Hisz oly sok a betegség, szegénység, fájdalom,
A halálnál úgy sincs nagyobb hatalom.
|
|
MM
Ott hagynánk azokat, kik bántanak,
Elhoználak a boldogságba, hol csak
Te meg én lennénk és vinnélek oda,
Ahova menni szeretnél!
Nem tilthatnák meg, hogy szeressenek, |
|
V
Nem kérdeztél, de érezted,
Szívem melengető dobbanását,
Szavak halk titkát ajkamon,
Kezem ölelő vágyait! |
|
|
|
Ma 2026. június 11. csütörtök, Barnabás napja van. Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|