|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Megpihentem végre a teraszon.
Olvastam és rágyújtottam
Gondatlanul cigarettáztam
A csikket a vödörbe dobtam
|
|
 M
Vized bársonyként csillog,
benne aranylik a lenyugvó
napsugár – hűs nyugalmat árasztva
csendesedik el a táj. |
|
 M
Hajszálrepedések a Mindenség falán…
A fekete lyukak végtelen spiráljaiban
múlik a múlhatatlan, |
|
 M
A múlt köveiből
emléktorony épül,
gyorsan múló évek
sok töredékéből. |
|
 M
Nincs szó s gondolat,
mely elmondaná az érzést,
mit érzek ha rád nézek.
Édesanyám…. |
|
 V
Vagyon s a hírnév elkerül,
a lelkem is sír legbelül,
és már csak arra számítok
magam leszek, ha meghalok.
|
|
 V
Madár csicsergéses hajnal
ébresztette lelkemet,
talán ma már sziporkázva
írom vidám versemet.
|
|
 Gy
Ha majd felérek én az örök hegyre,
Leteszem életem szöges keresztjét,
S kimondom az ezer éves ember fohászával,
Köszönöm ISTENEM, hogy ennyire szerettél |
|
 Gy
Lemegy a Nap az égről,
Üzen a hő az éjből.
Lapul a csend a kéjtől
Szabad a Föld a hőtől. |
|
 MM
Mától mindörökre
részem vagy,
és részed vagyok,
ha meghalsz…
én is meghalok. |
|
 M
Erősítsd meg magadat,
Ne siratsd a múltadat, |
|
 V
Nem tart soká bánatunk és örömünk,
szerelem, harag, vágy:
egyik sem jussunk már, ha átlépünk
Lét kapuján. |
|
 MM
Tért és időt nem észleltünk
Kő- és homokvárakat építettünk
Apró testtel bukfenceztünk le a lejtőn
Magas fákról Isten gyümölcsét ettük |
|
 V
Hiénák törnek,...
a legyengített vadra.
Keselyük köröznek,
ott fent a magasba.
|
|
 V
Írni sincs akkor nagy kedvem,
magamat így nem szeretem.
Ne szóljatok ma én hozzám!
Magamat is vágom pofán!
|
|
 V
Hazug volt a szerelmed,
Hazug volt a csókod,
Nem kell többé hazudnod,
Nem várok már bókot! |
|
 V
Az idő lehet lassú,gyors
Hiszen kiszámíthatatlan a sors.
|
|
 M
Odalent hangosan dudált egy rozoga autó...
nyilván a torka fájt, rekedten kiabált,
Semmit sem használt a füldugó,
bosszankodva ébredt a sok morcos lakó.. |
|
 M
Anyóka halkan elmotyog.
Hagymával, babbal társalog,
és van még néhány jó szava,
ha megkerül a kiscica. |
|
 M
Álmomban megfogtam két kezét,
s elvesztem barna szeme mély tengerében.
Forgószélként emelkedve el e világtól,
repülve szélsebesen egy jobb felé, |
|
 V
Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben;
Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is. |
|
 V
Az élet, érzések sora
Ott van minden pillanatba.
Pillanatok sokasága
Vezet minket el a mába. |
|
 Gy
Csendes házak között
Könnyező szemem fátylában
Rád tekintek sírva
Ó anyám! |
|
 Gy
Oly régen elmentél,
csak intettél így búcsúztál!
Nagy beteg voltál, de harcoltál!
Végül győzött a halál. |
|
 V
s mikor az utolsó fénysugár is
alámerült a tintakék égen,
szavak zönge-hangjain
a mesék életre keltek. |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
