|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ha néha eltűnődve
kétséged volna, csak
nézzél szemem tükrébe :
a legszebb ott te vagy! |
|
 M
kincs itt minden perc,
ingert hint a nő,
s int amint nevetsz.
|
|
 M
Egy renyhe rúd volt, posztját sose unta,
a tompa végre rászáradt a munka,
hol hegyével az ekét kaparászta,
hol rábökött a tehén vak farára, |
|
 M
Az arcom, mint papír
Élő notesz
Mire kedélyem ír |
|
 M
kőszarkofág díszes faragással
ölében por méhében csontok
kis kupac a sarokban ott maradtál
míg az idő mint gombolyagot bontott |
|
 M
Hülyeséget nem írhatsz Te, azt viszont én jól tudom,
megyek már az optikushoz, maradj csöndben és hozom!
Retúrjegyem megváltottam, optikus már mosolyog,
Nejem addig serénykedve, szemüveg után nyomoz. |
|
 M
Illúzió csupán, s nem veszed észre
mi közeledni látszik – folyton
pilleként száll tova. |
|
.jpg) V
Amikor még kicsik voltunk,
civakodtunk eleget,
hiába szólt ránk az anyánk,
csönd legyen már gyerekek! |
|
 V
Körbe járom a végtelen mögötti
párhuzamos világot,
mit rejteget, amit
halandó még soha sem látott.
|
|
 V
Gyökeret fogtak közelünkben a domb alján,
Fészkük... indákból, ágakból sárral betapasztva.
Gábornak hívták Őt,
S Pamela volt az élettársa.
|
|
 MM
Csak futni,soha nem fáradni,
Míg kezedet elérve beléd kapaszkodni.
Így élni le tovább egymás bűvkörében
Azt az időt mit még nekünk szánt az élet
|
|
 V
Lelke háborog, száz emlék éled,
karjába kapja nehogy tűnjenek,
szíve visszadobban sok-sok évet,
s lassan elmorzsol egy könnycseppet. |
|
 V
Köveken a hullám
elomlik paráznán
szemem íriszére
Nap csókol szivárványt. |
|
 M
Ékesen szóltok, gyönyörködök bennetek
Shakespeare és Sophokles nyelvén szóltok hozzánk.
A darabok majd szívet nyernek bennetek
És megtekintjük, ha türelmesek valánk. |
|
 M
Találj rám,
mikor napba szürkül az alkony,
vagy éjbe halványul a hajnal, |
|
 M
Azt mondtad, nem szép voltam,
Hanem a legcsodásabb angyal,
Kitől nem kértél mást csak
Egy csókot, egy ölelést,
|
|
 M
Nem engedem
el a vérem!
De azt már
hiába kérem. |
|
 M
Az régi fotókat belepte már
A por és a piszok,a kidobotton
S a pince mélyén elfeledve áll
pár leragasztott kartondoboz, |
|
 M
Oly gyönyörű, olyan kék,
Akár a felhőtlen Égbolt,
Ezzel azt üzente,
Legyél Te is boldog! |
|
 V
Bizsereg a lelkem,
Fut a végtelenben.
Végtelen mit érzek,
Oly jó ez az érzet. |
|
 V
Kihajolva az ablakon,
május langy szele csap nyakon.
Reám kacsint a napsugár:
Pajtikám, mindjárt itt a nyár! |
|
 M
Sötétebb színre vált az ég,
sorjáznak máris szép szelíden.
Pásztor sem kell, hogy hajtsa rég.
Ragyognak, mint a gomb az ingen. |
|
 M
Munka nélkül élek,
éhesen henyélek.
Néha veszek egy kis piát,
néhány forint - szánj meg pajtás! |
|
 M
Lehet, hogy te is súgtad,
- álmodból szállt felém!
Így lett a leírt versem
közös: tied, s enyém! |
|
 M
mond miért kerülget folyton egy dal
miért érzed süket füled újra hall
miértek ritmusok metrumok |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
