|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 Cs
Szeretném átlépni
gondolataid határát;
s kísérteni vágyunk
számolatlan pillanatát
|
|
 V
Lélekhúron együtt jártunk,
Szép nyarunkra tűzben vártunk.
Szerelmünk míg bölccsé serdült,
hangos szavunk sokszor csendült. |
|
 MM
Mikor kezedből felkelek
lebontom magamról az éjszakát
a vajszínű nappal
lopakodva fonja át,
az ébredő szobát. |
|
 M
Szármányhegy lábánál nyolcszáznyolc méteren,
Kolostor és templom földi küldetésben,
Ferencesek rendjének otthont adva egykor,
Ma vigaszt nyújt, pihenőt, ha betéved a vándor. |
|
 M
Gyújtsunk öblében csepp mécset,
halottainkért emléket,
bársony tavon égő gyertyát,
tízezerszám ringó fejfát, |
|
 V
Talpalattnyi föld,
ez a mi hazánk.
Itt talpalt hosszú
robotban atyánk, |
|
 V
Teljes Telihold volt, a kráterek látszottak,
Két szeme, orra, szája és olyan nagyon
Nevetett le ránk az egész Nagyvilágra! |
|
 MM
Illúzió nélkül
Nem élet az élet.
Illúzió végül
Szívünkbe beépül. |
|
 MM
Nézem a falut, hogy mint készül aludni,
a sok zaja lassan a semmibe hull,
s várom a sötétet, amíg fenn az égen
az estét köszöntő csillagfény kigyúl. |
|
 V
Mint zongora billentyűinek hangja
Egyre mélyebb vágyakat arat,
S egyre magasabb álmokat altat,
Minden veled töltött pillanat.
|
|
 Gy
Lángolt a csillagporos égbolt
fölöttem függött karcsún a Hold
élesen,hidegen szívembe
szúrt,felszakítva mint a penge
a múlt rám záruló kapuját, |
|
 V
Együtt vagyunk, együtt leszünk
addig, amíg élhetünk,
talán még vagy tizenöt év,
több talán nem kell nekünk. |
|
 M
Úgy esd, hogy sose kérlel,
igéz az öleléssel,
s én befogom a számat,
hogy hallhassam anyámat. |
|
 MM
Ezüstszőttesét teríti a Hold
Bágyadt arca mélán ablakomba néz
Meztelen-fekete most az éji lét
Csillagöleléssel oly puhán karol. |
|
 M
szeretlek téged,
elvárom, te is szeress,
önző szeretet |
|
 M
Köszönöm, hogy te lettél,
Édesanyám, és felneveltél!
Szépre, jóra tanítottál,
magamra sosem hagytál. |
|
 M
Elégedetten feldorombol,
szuszogva szól kompresszora.
Néhány ütem a gépi hangból,
akárha épp ásítana. |
|
 M
Elmegyek, elmegyek,
hosszú útra megyek.
Tudom, hogy onnan
vissza nem térhetek. |
|
 Cs
- Nem kell, eredj!-
S visszakúszik a sötétben,
de biz' árnyékként követ.
|
|
 Cs
Napfelkelte kuncog selymes aranymeleg színben,
Derengő sugarakat tűzdel függönyömön át,
|
|
 V
A fájdalom a nagy,
Meg ami utána marad !
Mocskos szürke ég,
Csak a reménytelenség ! |
|
 V
vacogtunk mind a ketten,könnyek közt
simogattuk egymás tekintetét
|
|
 V
ismét szerettelek,
te önfeláldozó, te féltő, te szerető,
senkivel sem helyettesíthető.
Ha tudsz, bocsásd meg nekem, |
|
 Gy
A kéz érintés
A test öröme vágya
Oly felemelő |
|
 V
Ráncos kezéről bő szoknya
redői közé látok,
melynek hullámába bújtam
kisgyermekként, és a ráncok |
|
|
|
Ma 2026. június 12. péntek,
Villő napja van.
Holnap Antal, Anett napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
