|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 M
A fényes szellők rég elültek.
Nem lengnek szép zászlaink.
A jó népek, hol összegyűlnek,
más sem libeg, csak rongyaink. |
|
 M
Lehet, hogy régen jobb volt,
Majd eldönti a jövő. |
|
 M
Leültem, hogy írjak valami szépet,
vastag filctollal kikanyarítva, ami a lényeg,
|
|
 M
Ébred a természet,
Hagyva téli álmát ,
Siet ,hogy behozza ,
A lemaradását ! |
|
 M
nem vagy mielőtt lettél volna
gyász nem kísérte elvesztésedet
megkönnyebbülés letett gond
menekülés az önzésbe |
|
 N
Szerelem mely elvakít,
De minden szépre megtanít.
Repülj hozzám édesem,
Nélküled üres az életem.
|
|
 M
Ébrednem kéne…hallom hív az élet,
Mert ez elkeserítő szemlélet…
Egyhelyben toporgás, üres sóvárgás,
Nem létező, idilli látomás… |
|
 Gy.
Nem, már nem szomorkodom.
Pedig eddig szenvedtem
fájdalomtól görnyedten,
sírva jártam keltem. |
|
 Gy
Heves indulatok nyilallnak belém.
Vad érzelmek tódulnak felém!
Szerelem? Szeretet? Melyik vagy nekem? |
|
 N
Elseje volt, mikor először láttalak.
Másodikán már téged vártalak.
Kék szemedet kereste szemem,
Hogy mosolyodra fonódjon tekintetem. |
|
 N
Bort ittam ma nagy pohárral
vörös volt és keserédes
élettelen menedék ez
vártam elűzi gondom |
|
 N
Csalódtam, s a képek szilánkjai
Hirtelen fúródnak bús szívembe
Elképzelt erdőm gyönyörű fái
Szakadnak a kétely tengerébe
|
|
 M
Agyongyűrt esték
a boldogság,
puha, szétmálló testét
próbálják lepkehálóban tartani. |
|
 M
az átkozott gondok zselé módjára sűrűsödnek,
s a pozitív impulzusok sokkhatásként kínzatnak,
az a világ hol a csend ismeretes, s végtelen a káosz,
ott kérlelve állok .....
|
|
 MM
Már nincs szép tavasz,
Kiszámíthatatlan a nyár.
Hol van már az igazi ősz.
A pelyhes téli hótakaró? |
|
 M
Felködlő arcod képe rebben -
tekintetem múltadban bolyong
Áhítatom néz körül benned -
tűnt évek szívéből rád dobog. |
|
 Cs
Szürke köpenyben állt a tél s néztem,
süket vásznon nesze feszült, vártam,
hogy gyere s együtt futhassak veled,
a hó takarta liget magányban. |
|
 M
Paripám a legtisztább szó,
Velem úszik minden hajó.
Az én tavam, élettava
Ez az élet igaz szava. |
|
 Cs
Idő múltán újra látám, szállt az ég alatt.
A régi ezüstzsinórja a lábán maradt.
Az evezőtollain még aranylás remeg…
Add, Uram: kik összevágynak, egyesüljenek …
|
|
 Cs
Éjszakának csillanása,
csillagoknak csillogása,
Hold Anyának fényes arca,
Női Erők Lélekhangja! |
|
 M
Írni kéne már a télről
egy őszinte véleményt!
Ismerem már szegről- végről,
útálom is bíz’ szegényt.
|
|
 M
A beborult szürke eget,
Kékre többé nem festheted !
Attól még nem süt ki a nap,
Szívem örökre magányos marad ! |
|
 M
Naponta
újabb virágszirom
hullik le gyenge száramon. |
|
 M
Arcodon elpirul a Nap árnya,
kezedben fagyos hóvirág-szirom,
szép szemedben a hit szivárványa. |
|
 M
acél-kasza a szögön lógva figyel,
szobában láthatatlan fekete köntös
meglibbenti a levegőt. |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
