|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 M
Úgy az ezerhétszázas évek elején,
A ködös szürkeségben nyolc tengerész hajótörést szenvedett.
Egy portugál fregatt legénységének,
Maradék, páros matrózának úszása, kitartása adott nekik életet. |
|
 M
Testem testéhez simul,
szívem szívéhez idomul,
hangom hangját követi,
s az idő hulló homokjában, |
|
 M
Üres a temető,a sírmécses világít.
Hirtelen érzed meg a halált,
elmúlt a fiatalság.
|
|
 M
A jó gazda nem üti a lovát,
A jó állam védi a polgárát.
Ha rossz ember irányítja sorát
Megkérdezik tőle annak okát. |
|
 M
Rémülten rohanok az erdőn át,
rám dőlni készülnek - érzésem szerint - a fák.
Keselyű kering a fejem fölött,
vércse visongás, farkas üvöltés üldöz, |
|
 M
Az önjelölte hőseinket
kiválasztottuk, hogy legyen
megkapva fénylő fegyverünket
a sárkány ellen védelem. |
|
 M
A hidegtől dermedt kezemet,
Ujjaid melegével melengetted, |
|
 M
Igen
talán a legjobban az fáj,
még most is egy év után,
hogy elvetted a "játékaimat." |
|
 N
Most újra itt vagyok,
és bár az óra szétfolyt az asztalon,
látom, hogy szerelmedet, Téged
lekéstelek nagyon…
|
|
 MM
Nem győzöm várni a hajnalt,
Elé megyek kezemben mécses,
Imbolygó fény gurul az úton
Csönd jelzi titkon érkezésed.
|
|
 MM
Szemeid ragyognak
amikor velem vagy!
Szíved értem dobog,
Nélküled én élni nem tudok!
|
|
 MM
Emlékszel az első találkozásunkra?
Az est akkor hideg és vizes volt,
Békéjében egymás mellett álltunk,
S a hallgatásunk is beszéd volt. |
|
 MM
Esőcseppeket fújt arcunkba a késő őszi szél.
Az elmúlás szele. Belopózott tudatomba is...
|
|
 MM
s hagytam, hogy a nap melengesse az arcomat,
s a bennem megbújó gyermek óvja álmaimat.... |
|
 MM
Füstszín felleg könnyezi
a búcsúzó tél táncát,
s változás esőcseppjére vágyakozó
szivárvány-pillangók csapdosnak.
|
|
 M
Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogot fehéren, hamvasan.
nem volt illatos, kábító...
csak gyolcsfehér mint a hó.
|
|
 M
Megöregedtem én is
Sokáig élt anyám is.
Öreg volt a nagyapám.
Öregszik az egész világ.
|
|
 N
a könny, mint patakok habja:
ez hát a győzelem sarca,
mit kivetett rám az élet! -
s a tornyosuló remények… |
|
 M
Már csak néhány ősi szakmában él az
anyanyelv,
Vidéken ízes tájszólással perel még az anyósnyelv!
|
|
 N
lelkem férgei toportyánok
hatalmat pénzt szerelmet kívánok
a vágy akár a májamat kivájja
vagy lejjebb is de nagyon harapdálja |
|
 N
Karod körém fonod, összesimulunk,
nincs szükség szavakra,
nem kell vallanunk:
Számunkra rég nem titok
tiltott vonzalmunk. |
|
 M
Szinte hallható a sötét loccsanása.
Leszállt az éj. A fák között
bújnak prédájukra várva
rémecskék, apró foltködök.
|
|
 M
Közben kiborult
az ég sötét tintája
és a vízbe ömlött.
Meztelen testünkön
csillagok ragyogtak, |
|
 Cs
Sötét éjben megtisztulva,
minden mocskom hátrahagyva,
bűneimtől szabadulva,
éjsötétből fénylő napra! |
|
 Cs
Úgy szeretnék kelő Nap lenni,
Az ablakodon be Ragyogni.
|
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
