|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
hullámok csapnak át feletted
valaha te voltál a tenger -
ma süllyedő kis kavics csupán
tömegsír-arcú létezésben |
|
 N
Jeges szél bőg az utcákon,
hóval fedett fagyos tájon.
Fázik a park, összebújnak,
bokrokon a kismadarak.
|
|
 N
Csak a magány leskelődik
vak feketébe merülve,
földre nyomnak a foltos falak.
Alázat varázsa ünnepel
velem, menetelnek a szavak.
|
|
 MM
Felfelé nyúló remegő kéz.
A rohanó tömeg, ennyit lát.
Egész nap koldul, estére kelve
fázósan bújik szegényes rejtekén.
|
|
 MM
Tollaim szaggatom
lesz belőle vánkos
hótakaró alatt szunnyad már a város.
|
|
 M
Szél süvít, eső csepeg,
Nyűgösek az emberek,
|
|
 M
Egy szakadék szélén ugrásra készen
Várom a pillanatot,
Te a túloldalon vársz… |
|
 MM
Asztalodnál, bár árnyak réme ül,
Látszat-lét börtönére fény derül.
Mi szép, és való, tíz körömmel védd,
Csak el ne engedd szép meséd kezét!
|
|
 MM
Semmibe véve a józan észt
az olvadt hó nyomán
pitypangok virítanak sárgán
s nyílik a százszorszép.
|
|
 MM
Kardom vérbe mártom,
Izzadtságom áldás,
Az ellent megáldom,
Nem érint az állás.
|
|
 N
Jaj, mit látok!- a rigójancsit karóba húzták
S a tiramisu-várat az éjjel porig zúzták
Pezsgős könnyek áztatják a romjait végig
Míg hólapáttal feltakarítom, nadrágom csúszik térdig
|
|
 N
Nincs kék égbolt, se aranyló fényesség,
Sötét, s ködös lett végleg a mindenség.
Életem nincstelen, s kegyetlen,
Rám vár most a pokol, a végtelen. |
|
 MM
Még nem! de talán holnap,
Az is lehet, hogy holnapután,
Karját széttárja és én,
Futok Felé, és Ő a karjába zár!
|
|
 N
Ez a piszok megint piszok
Piszkos kezektől undort kapok.
Piszkoljanak, de ne itt nálam
Piszkoljanak maguk alá. |
|
 N
Segítő szeretet,
akár mint képzelet,
vigaszt varázsolva
élteti éltemet,
tettekre vár.
|
|
 N
Nem is lesz soha már arany napsütés,
nem fog gyöngyözni az új nevetés...
Istenem, mondd meg: lesz-e még remény?... |
|
 N
Én ismertem a dobos öreget,
csak kántálta a rámért szöveget,
kilencszázötven rossz pár éve volt,
kilencszázötven rossz pár éve volt.
|
|
 N
volt egy ballonkabátom
emléke kifakult
bélése akár az utcák
ahol olykor eső szitált
oly élénk s lehajlanak ránk a fák |
|
 N
Van egy dal a fejemben, egy vers a lelkemben,vigaszág
Kaleidoszkópom tudod, mozaikra tört a valóság.
Meggyötört sérült szívemben,lelkemben, az önvád ott csapkod
Koldus, ki élsz az utcán húzd a szemedre a kalapod
|
|
 N
Fáj a hiányod, mely napokba számolható,
de csók mit töled kapok-mindig megnyugtató.
Mézédes és szenvedélyes,
nem tudom mit mondjak,de kellesz édes. |
|
 N
Isten káoszból anyaggá teremtett
gondolatom ajtaját kinyitom
összesség része így lettem
s pennám a szél fútta darutoll |
|
 N
Amikor a hitünk feszül
Soha ne legyünk egyedül.
Ne adjuk fel a hitünket,
Mert eladjuk a szívünket.
|
|
 N
A halál feletti hatalom,
A halál leple átkarol,
Magával ránt a mélybe,
A világ hazug kéje. |
|
 N
Míg a fényben jársz csak
Sötétséget látsz meg
S a szemed a jóra vak.
De a kút sötétjében felfelé
Nézve értelmet nyernek e szavak.
|
|
 MM
Egyszer úgyis vége lesz!
Megfáradt életed
homokszemei
hadd, hogy peregjenek!
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
