|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Börtönben a cella mélyén
Nincsen ottan igaz élmény.
Fut az idő ólomlábon
Sétálhatok, ahogy látom. |
|
 N
Elaludtál ez által te nem szenvedsz,
Így mennybe nyugalommal mehetsz.
Leeresztették a koporsód a sírba,
Ez neked meg volt mind írva. |
|
 N
..........hiányzol, s szövöm az álmokat,
de csendünkben a szó fáradtan hallgat.
|
|
 M
Nézz rám és lásd, már csak egy álarc takar,
Ez a jelen, a múlt, s a jövő mely felkavar.
|
|
 MM
Millió rajongód gyászol,
nem maradt más nekik,
csak sok gyönyörű dalod.
|
|
 MM
Mond még egyszer!
S aztán Újra.
Nem baj, ha szívemet szúrja
Száz tövis. |
|
 N
Feledésbe minden, mi valóság!
Csak ezt a pillanatot akarom,
míg itt vagy, míg ölelsz, míg szeretsz...
Újra vagy nekem, s lelked el nem ereszt.
Szétvet a boldogság, itt vagy, itt, velem... |
|
 N
száguldunk, néha kizárjuk magunk
vágyódunk s alannyá vállunk
majd levegőért kapkodunk
hiába, a szufla távozik
retinánkba ég az utolsó kép
|
|
 N
Ha egyszer világgá megyek
Megkeresem a világ végét.
Vajon merre mehetnék
Előre? Netalán hátrafelé. |
|
 N
Deres a fű hajnaltájon,
és végignézve a tájon
csak egy jut eszedbe fájón:
új ősz tép levélt a fáról... |
|
 M
Olyan jó most ősszel is látni
fenyőfa zöldellő ágait,
nem tépázta a könyörtelen
szeptEMBER, novEMBER, decEMBER.
|
|
 M
Lomhán dobban a szívem -
szerelem-lágyan hintál:
bim-bam, bim-bam ringatóz
- lebeg a bíbor indán… |
|
 N
Ha türelmünk kivárja,
Nem lesz hiába a vágy,
Mely évek óta vár a
Végső megoldásra! |
|
 N
Vad, tomboló háború dúl bennem,
Zokogó szívem mindentől reszket.
Értelmét veszti az egész életem,
Mert a háborút megnyerni,ez éltetett. |
|
 Gy
Miért szomorú a versem?
Talán nem tudom,
szeretnék még pár virágot
szedni az úton. |
|
 Cs
De felébredtem végre!
Most újra látok tisztán!
Szemem merül Tiédbe.
Előttem rév. Vár rám! |
|
 N
a képzeletemben élsz mert nem te vagy
bóklászom bokrok alján kiöregedett kamasz
virágokat s virágról mézet bárhol szednék
felhő és pára leng sehol egy foltnyi kék ég
|
|
 MM
Az utolsó percben még visszanézek
kifogyott szó,
elfogyott ígéret!
|
|
 MM
itt az idő a forró nyárnak véget vetek
rálehelek elsárgulnak a falevelek
és ha kitéptem a fák összes őszi haját
előfújom torkomból a tél hideg havát
|
|
 H
November közepe van,
s gyönyörű szép napsütés,
Bár foga van már a Napnak,
a kint-lét mégis sokat ér. |
|
 N
jó lenne most összebújni a tűz fényénél odahaza,
s hallgatni a csend hangjait szerelmesen,némán,
s tudni azt,hogy velem leszel,még ha nem is nézel énrám...
Két karodban ringatózva új mesékben hinni,
közös álmok smaragd füvén kézenfogva menni...
|
|
 Gy
s az ölelkező tekintetért
melyben végül egyedül maradunk |
|
 N
S még most is hallom,
Úgy festett arcod, mint a tűz,
Mikor márványt kapkod,
S a végső pusztulásból
Mégis magad adod! |
|
 N
Álmodsz egy új világról, melyben úgy élhetsz,
Elfelejtheted az összes fájdalmat és kételyt.
Tanácsot nincs jogom s nem is tudok mondani,
Neked kell tudnod, kinek jó adni és kitől kapni.
|
|
 Gy
Az utamat sem találom miattad
És annyi ajtó áll nyitva előttem,
Oly sokszor magam kérdezem:
Vajon álmodtál ? Nem értem. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
