|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 N
Lélegzetemben felkavart érzések
keringnek.
Bőrömön rejtőző nyomaid
ujjaimmal újra rajzolom.
|
|
 M
Ma nem csak hozzád érkeztem Apám
a sírodra friss virágot tenni,
ma nem csak érted kondul a harang,
holt lelkek üdvéért imáját zengi. |
|
 M
Céltáskámat mindig hordtam,
bennem volt az akarat.
Szívem alatt melengettem
két életet, ők nekem a szeretet; |
|
 M
Egyen sírköveik
mállanak porladva,
munkálkodik rajtuk az idő vasfoga. |
|
 N
Csak egy álom volt az este
De a szemem azt kereste
Reggel, hogy mégis hol lehetsz,
Ezek után hova mehetsz.
|
|
 N
Gyermekként, még minden
más.
S később, miért lesz oly nehéz?
|
|
 N
kitárulkozó csodás tested,
hittel nyíló őszinte lelked
múltat felejt, szíved kitárva
éjszaka karomba fonódva
|
|
 M
Elindultam, messze mentem,
hol addig voltam,
nem szerettek. |
|
 M
A tétova teve tovább ballag.
Ó, tétova teve mond! Miért ballagsz tovább? |
|
 M
Hej vitézek! Botosok.
Kurucok és betyárok.
Lóbáljátok meg a fokost,
Járjátok el botostáncotok. |
|
 N
Este. A hó kékesen fénylik,
a távolból egy árnyék sötétlik,
mint egy óriás a régi mesékben.
|
|
 N
Nem örökzöld az élet fája,
ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik,
ködöt borít a tél a tájra,
|
|
 N
Ah! Mi szép, mi jó vagyok!
A nap se szebb, ha felragyog!
Kikentem orcám vastagon,
és filmszerepről álmodom!
|
|
 N
Rőt leveleid mandalái
Fonják be dalod, fényedet,
Fodros felhők szél hárfái,
Süvítenek napok felett.
|
|
 M
Barátaim!
Ti csapongó,
néha szorongó,
szárnyaló lelkek,
|
|
 M
Andalítóan pokoli dallam ringat,
Lágyan fülsértő fűrészhangú kínfűszer;
Az Ördög lehunyt szemmel muzsikát hallgat,
Mit zúgva búg szobájában a wurlitzer. |
|
 M
Adtál szépet...Álmot...Varázsokat...
Adtál felhő magasába repítő vágyakat...
Adtál igaz s örökké égő könnycseppeket...
Adtál bennem soha el nem múló emlékeket!
|
|
 M
Csak Rólad, Hozzád, Neked és Veled;
Csak szemem, Szemed, kezem és Kezed;
Nálunk a világ kéz a kézbe jut,
Amíg a létünk kis patakja fut. |
|
 N
sámánvér halálközelben
a révület tölcsére elragad
őserdők tűlevelei fölé
a táncolót tűzből |
|
 V
Bársonyos hangoddal suttogod az éjben,
Te vagy akit szeretek, csak miattad élek!
Érted ragyog szemeimben az a különös fény,
Benne van minden mit érezhetek irántad én! |
|
 Gy.
Bennem él régi csillogó szemed.
Idővel szemünk színe változik,
De szívünk mindig róla álmodik.
A hajunk színe az is változik,
Ifjúság vele együtt távozik. |
|
 M
Kint a pusztán, hol a tehenek legelnek,
S a szarvaikból sok színes virágot hullattak
Egy lágy porfelhő emelkedett,
S az édes sárguló gabona lábon érett, |
|
 Gy
vörösen izzó ráncokat festve
a messzi horizont homlokára,
és szemeibe csillanva a fényt
újra a hold csókjába haljon. |
|
 Gy
Jöttem éjek sűrűjéből
hallgatag sírok felől,
élve eltemetett percek
felserkennek, marnak
|
|
 M
Most okkerbe ágyazott az őszöm,
s lassan lombjaim összese a földre száll,
lásd államon kezdődik a tél,
hol fehérre dermed a rőt szakáll.
|
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
