|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szívembe zártam szenvedélyes szerelmedet,
Mikor megpillantottam gyönyörű szemeidet.
Nem szóltunk mi,csak vágyaink meséltek,
Átöleltél,megcsókoltál,érzelmeink regéltek. |
|
 H
Szomorkás délutánba csavarva testem,
Felhősen szép életem magamba rejtem,
Fák borulnak sírva elázott fejemre,
Vér-buzgár csordogál tompult ereimbe’. |
|
 H
Már nem fáj, nem ég,ha
arcomba vág a szél
s szárazra fújva
kicsípi, sebet tép |
|
 H
Két aprócska lábnyom csupán
Látni vélem, ki hagyta ott
Koszorúval a homlokán
Két kanna vízzel távozott
|
|
 H
Kezembe fogtam a derekad,
hisz akartad, könnyeiddel hívtál.
Mozdulataid vágyták az ölelésem.
Hiába toltál el magadtól.
|
|
 Cs
Messzi-messzi utakat bejárva,
őseink nyomait mindenütt látva, |
|
 Gy
Sötétben bolyongó álmaim
megálltak a valóság küszöbén.
|
|
 Gy
Emlékek születtek egy esős napon,
Úgy döntöttem, az enyémet hazahozom.
S, hogy belül mi mindent rejtettem el?
Cseppentek egy cseppet e versemmel. |
|
 Gy
Bégetve széled szét lassan a balga nyáj,
Vénülő bojtárom, ne henyélj, talpra állj!
|
|
 Gy
Ha tehetném átölelném.
Karomba venném,
Simogatnám, megnyugtatnám.
Csendesen ringatnám. |
|
 Sz
Téged látlak mindenütt, mindenben,
a felhőben, a fákban,
a játszó napsugárban,
mert el akarok veszni a szemedben.
|
|
 M
Nyomon kísérnek ők,kopáran a temetők
lekopott nevek és elkorhadt fejfák
súlyos a föld,nincs menekvés
elmálló szűz testek,ide költöztek mind. |
|
 M
Körbe futlak szavammal
Apró gyöngyként gördülök
Végig szántok tested érverésén
Gondolatom ajkadra fésülöm.
|
|
 Sz
Illatuk az utcáig szállt,
Abban a vékony hálóban fogva,
A fákra is kúsztak,
S ott házunknak hátánál, összerogytak.
|
|
 Gy
oltsd el a szomjamat
ne érezzek vágyat,
szűnni nem akaró
olthatatlan lázat! |
|
 Sz
Arany fátyol köntöse
fáradt testedre simul,
bársonyos meleg ölel,
elmédben fényszikra gyúl. |
|
 M
Kertem telis-tele van virággal,
a virágok sok fajával. |
|
 M
Kagylód héja, mely kiszáradt
S csontod is enyészeté már
Te mégis azt vártad, hogy
kereted alakja a lelked darabja |
|
 H
Homlokzatról bámulva...
Pislognak ásitó ablakszemeid
Áthajol a lék zakatóló nagyharangja
Sápadt sugarak törékenyen repesgetik |
|
 Gy
A napsugár nyarat ígér,
Az árnyék már nyakamig ér.
Tarka pille száll a réten
Vele együtt nyarat érzek. |
|
 Gy
az élet folyó a sivatagban
lélek-testvéreivel éppúgy
nem egyesül mint a medre
kiszárad várja sziklapart |
|
 M
csak azt, mit tőled kaphatok,.
kedves mosolyt, mi rám ragyog .
Szóljon versem egy csókodért ! |
|
 M
Rám vicsorog a karcos semmi,
Kihűlt bőrbe bújtat a világ,
Szeretnék végre hozzád menni -
Menteni az utolsó szikrát. |
|
 V
Számkivetett vadként futsz az élet mezején,
Erőd elfogy,úgy érzed nincs többé remény.
Szíved mélyén érzed,mint a kezdet kezdetén,
Összeomlani ne hagyd,mit szépen felépítettél. |
|
 M
A bölcs mondás nagyon igazul szól:
Ahogy bánsz a környezeteddel,
olyan ember vagy!
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
