|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ímhol van hát a keresztút, a megjelölt hely,
Oly fehér köd sejlik, akár a színtiszta tej,
A pecsét a homokban, az alku áll talán,
Jöjj hát, Ördög, jöjj csak a hívó szavam után!
|
|
 M
Fogadd saját értékeid szeretettel.
A méltó helyén, minden óriásira nő. |
|
 M
Áhitattal, tisztelettel lépek,
e gótikus szentélybe,
hol belelátnak az utazó,
meztelen lelkébe. |
|
 H
Bölcsőd a Föld,táplál a mező,
éltet a tiszta,friss levegő,
szomjúságod oltja a forrás vize,
melegít a Nap finom melege.
|
|
 H
Ítélj némaságra, örök hallgatásra
fülemre viaszos csendet tapassz,
takard el a szemem, hogy soha ne lássak,
zárj börtönödbe hagy legyek rab,
|
|
 Sz
az ér mint ezüst-hold szalagja
az élet-óceánba fürdeni visszatér
ég a partján mózes csipkebokra
|
|
 Sz
Pedig a távolban a nap már ébredez
Búsan és komoran, míg meg nem szerzi kincsét
Mit a kietlen földön elhagyott végképp
És végül kimondja: mennem kell |
|
 Sz
Megtalált vágy, sosem volt kincs
képzeletbe zárva
Tündérország, mely sehol sincs
árva terád várva |
|
 Cs
Ha megszűnök lenni ebben a világban,
akkor benne leszek majd minden imádban,
mely Istenhez szól, a végtelen Téren át!
Szemem a végtelenből is csak Téged lát! |
|
 Gy
Megnehezíti a faragást,
Hogy a remek formát öntsön,
Ki lehessen rakni a polcra, |
|
 Gy
Felejtsd el ami szép volt egykor,
hunyd le a szemed, s ébredéskor
emléked fedd el, szükség lesz rá |
|
 M
Szent Mihály hava lett,
a szél osonva jár,
erőtlen az éltet adó gyér napsugár. |
|
 M
November huszonöt.
A naptárban ennyi van.
No ezt most én,
nem hagyom annyiban! |
|
 M
Elnyílik már az orgona,
hogy illatával vígasztalna.
Bár szavadat nem hallhatom
szívem mélyén ott lakozol
amíg élek. |
|
 M
Ma földet markol
két kezem
és sárrá válik
hirtelen |
|
 M
Aztán az idő kiladírozta
mellőled is a szeretteidet
és te csak fájdalmadban is sírtál,
minden egyes szürkülő folt után |
|
 M
Dömsödön sok csoda vár
reggel csácsog a madár.
Csivitelnek, zenélnek
vígan hozzám beszélnek. |
|
 M
Kint sétáltam kertemben, olvastam nagy költőink verseit
Sokukét kivülről tudom !
Egy ibolyát vettem észre a fűben,leszakitottam
S jelzőnek, könyvem lapjai közé szorítom. |
|
 Gy
Egy mély lélegzetet veszek,
mert szeretem a természetet.
Hívogat már az ébredő erdő, |
|
 M
Halottjaink jobban szeretnek minket,
mint mi őket. |
|
 M
Nekünk béke kell, hogy éljünk,
Senkitől mi sose féljünk.
Hol van igazság és béke
Bármit festhetsz fel az égre. |
|
 M
Ott vagy az álmaimban
Az egyre erősödő vágyaimban
Az álmatlan éjszakákban
A hajnal hasadásában |
|
 M
Fekete szemű, fekete lelkű ködalakok,
Vigyetek el bárhová, ahová csak akartok...
|
|
 M
Én ott vagyok a csendes magányban...
én ott vagyok a derengő homályban...
ott vagyok lehunyt szemeid mögött...
ott vagyok álmodott képeid között... |
|
 M
Eltalált a nehéz kő, én már tudom hol áll meg!
Hol állna meg, ha nem a fejemen!?
Észhez is térített, de a fene bánja,
Legalább nem gondolok mindig a halálra.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
