|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Újult erővel csap fel a mélyből
A vulkánok elsöprő okádmánya,
Fejvesztve menekül, ki csak lát,
Szedi sátorfáját, vagy hal a lávába. |
|
 Cs
Messze az égen a csillagok égnek,
hírnöke vagyok az éjjeli fénynek.
Látom a múltat, a jövőbe látok,
itt vagyok köztetek, gyógyító látnok. |
|
 Gy
Nem szerettem – bár óvatosan bántott –
a frissen tömött, púpos szalmazsákot.
|
|
 Gy
A rulett olyan, mint szépasszony szeme
Elveszted tőle az eszed és belé szeretsz. |
|
 Gy
Aztán egyszer észre sem vette
Kopni kezdett a fényes leple
Nem kereste senki sem már
Egyetlen szóra hiába vár |
|
 Gy
Lépnék én, de nem tudok
s ha tudnék, vajon hová?
Megszakadt életnek pecsétje,
némán mutat a föld alá. |
|
 Gy
Zúgó szélben, falevél susogva beszél,
beszél-vagy, sír talán..vágy a nyár után?
|
|
 Cs
Hát az ilyen fura alak
Ki ecsetre, pennára kap,
Bizony a fenének nem kell.
Nem lehet az rendes ember !
|
|
 Cs
Fázom,
s magamra húzom
takaróm. |
|
 H
Felbuktam árnyamban,- megijesztett
- hirtelen zúdultak emlékeim...
a múlt fátyolos kísértetei: -
tűnt arcunkra rákékült rézmetszet.
|
|
 Sz
Árnyak repkednek most ezen a csendes, sötét éjszakán
Körbe a falakon, felkúsznak a mennyezetre, habár
Lábuk nincs, de mégis járnak, kezük nincs, de mégis másznak
Ha fény jő valahonnan, felhatalmasodnak, óriásokká válnak. |
|
 G
A szakadék felett állok én egymagam
S csendben tekinték alám fájva; de halad
Égbolton a viharfelhők zúgó hada
„A mély elnyelte kincsem!” – ezt sikoltottam.
|
|
 G
Nincs más kiút, a szívem meghasadt,
Körülöttem a sok széthullt darab.
Testem fáj és lázban ég,
Mintha meztelenül, havon feküdnék. |
|
 Gy
Virág lennék lágy szirommal
Ölelnélek illatommal
A kelyhemből itatnálak
Levelemmel karolnálak. |
|
 Sz
Hol a színek új életre kelnek,
Dzsungeleknél mélyebbek a vermek.
Csapdát állít ott a vad a vadnak.
S az emberek istenek maradnak.
|
|
 Sz
Majd bebújt az asszonyához,
Megölelte kedvesen,
Kiskifli nagykifli pózban,
Simogatta édesen. |
|
 Sz
Mikor keleten álmából ébred
Pírban égő arccal, vágy és sóvárgás
Csillan szerelem-könnyes szemében
Kedvesét siratva az elmúlás.
|
|
 Sz
Hosszú úszó fényes szivar
Mit a fák ága eltakar.
Bennem mély nyomot hagyott,
Nem álmodtam, ébren vagyok. |
|
 Sz
Röpke óra alatt
elérem Fehérvárt,
valahai régmúlt királyok városát. |
|
 H
Csak prózában tudok beszélni róla,
nem fényezheti rím, se' ékes szólam,
a pokol árnyékát hozom felszínre,
cicomázni kegyeletsértő is lenne.
|
|
 H
Szürke felhők bánat könnyei,
őszi fák holt leveleit veri,
tócsák tükrében nézi önmagát,
s az égben csapkodja ostorát. |
|
 H
Kínzó fájdalmam sikítani vágyna, de hangja megcsuklik minden pillanatban,
szívem zakatolva nyög, elmém már szürke köd fedi, s holnap hajnalban,
beteljesül ígéretem a világnak, kiöntöm lelkem s tán ettől jobb leszek,
biztos jobb lesz majd, nem baj, ha most még reszketek, s szenvedek. |
|
 H
Szüzessége kihívóan tárult
Erőtlenül ámult...s Én bámultam
Mint borjú a kapuját.
|
|
 H
Járja az óramutató
monoton, zord táncát
tobzódik térben, időben,
a végtelen árján.
|
|
 H
Inkább tudjak mindenről,
Mielőtt ez lesz, ami megöl,
Megértek mindenkit, mert magamat nem tudom,
Segítenék, de nem hagyod.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
