|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
E korong volt a támasz,
olykor-olykor mankó,
társak biztatása, folyton bátorító. |
|
 H
Ülj le most, csak nézz engem.
Kezedbe adom terhem.
Terhem... oly apró, mégis nehéz!
Egy szó, nem sok, ennyi az egész!
|
|
 H
Dalt súg fülembe, e néma reggel lelke,
Új nap, új titkait felfedve, keresve.
Dúdolja oly hevesen, kitörve a szürke éjből,
S rám nevet merengve, remélvén, féltőn. |
|
 H
csókoddal öltöztess minden éjjel
vágyom az érintésre
-ruhám te legyél-
lelkedben a szerelem legyen a menedék
|
|
 M
A csapatért élnek, halnak,
Értük mindent megtesznek,
Ha kikapnak a kedvencek,
Akkor kicsit megvesznek. |
|
 M
Ablak előtt állva figyelem a kertet,
sok veréb és cinke, etetőből naprapőrét perget.
Kósza leveleket szólít a hideg szél,
ágról leszakajtva már semmitől se fél. |
|
 M
Ha teljesítem e küldetésem,
remélem, akkor majd visszamegyek!
|
|
 M
Mit tennék veled, ha bármit megtehetnék?
Amennyire lehet, hozzád, olyan közel lennék
Szívedbe lopnám a világ minden szerelmét |
|
 M
Akkor is látlak...
Ha fű között rejtezel
Szomjas pázsitszőnyeg harmatcseppjein
Szótlan könnyezel. |
|
 M
Szíved már nem sír
jéggé fagyott harmatja –
ágon zúzmara.
|
|
 M
Karácsonyra én egy szép álmot kérek
Üljön ott nagyanyám egy könyvvel kezében!
Olvassa fel újra a Nádszálkisasszonyt,
és, mikor rossz vagyok, csúnyán reám szóljon. |
|
 M
Közeleg karácsony ünnepe,
a szeretet szép ígérete,
kristálygömböktől fénylik fája,
s vajon te mit teszel alája? |
|
 M
Magyar vagyok, magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt az anyám felettem.
Magyar őseim szavát sohase feledtem,
Magyar identitású utódokat nemzettem. |
|
 M
fázós ablakok izzadt csepjeit törölve
mint szemüvegről a kinti párát
felfogom a nappal gyenge fényeit
és eltévedt egek téli sugárát |
|
 M
A Szomorúfűz a tó partján,
csak egymagában álldogál,
Nincsen senki kihez szólna
csak a Szél,ki tépázza újra.
|
|
 Sz
hogy kezed ott piheg,
megpihenő szusszal
égbolt sziromlású, boldog tenyeremben. |
|
 Sz
Szinte itt érzem selymes bőröd, mohó kezem alatt.
Szinte itt érzem a vágyat, kívánós szívem alatt!
Oly jó volt érezni hajad illatát,
Oly jó volt élvezni tested hajlatát! |
|
 Sz
Kitártál minden apró ablakot
mely mögött
meztelen, vélt igazságod lakott. |
|
 Sz
kiterjesztett fehér szárnyak
feketén dagadó árnyak
szivettépő horgas csőr
kocsányszemet tart a bőr |
|
 H
Ülök egymagam...
hallgatom a csendet!
Egyedül, mint mindig...
Nem telnek a percek!
|
|
 H
Öreg festményt látok: Harcos néz kevélyen,
görcsös nyers akácból fütyköst tart kezében.
|
|
 H
Mint sötét tintába mártott megannyi kín,
Úgy fut az éjpalástba egy pár rozsdás sín;
Kezdet, végcél nélkül tétován és vakon,
Mint kivájt szemű légy átlátszó ablakon,
|
|
 Sz
Kilencvenegy éves lett most,
Az Isten éltesse,
Kertészeti tanácsait,
Sokáig hírdesse. |
|
 Cs
Fájdalmamban gyötrődve
aludtam át egy napot.
Kit a szellem elkerül,
s a lélek is elhagyott.
|
|
 Cs
Még sötét van, alig dereng,
a lehelet fehér gomoly,
bús, borongós keddi reggel,
minden vészjóslóan komoly.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
