|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Felejtsd el végre a börtönöd
Felejtsd az örök, balsors átkot,
Lásd meg inkább az áldott fényt,
Parnasszusi szabadságod, melyre szíved vágyott! |
|
 M
A hiányok útján járva
- éhesen a beteljesülésre
- visszhangtalan lelkem
lóg a levegő karján. |
|
 M
Elferdült,kisiklott,csúfos világképek...
Fájdalmakkal tűzdelt....reménytelen élet...
Könyörtelen,zombi démonok...marcangolnak..tépnek...
A megszokás hatalma testedben...lobogó tűzként égnek.... |
|
 M
Bátor férfi nem csahol,
mint egy félénk kutya.
Erődnek kell sors felé
utat mutatnia. |
|
 M
Sziromcsókban alvó szenvedélyem,
Éjpírján ébredező égi fény,
Szerelmem vörös lángcsóvája,
Égő parázsban forr, mint a vér. |
|
 M
Ekkor a Központi hatalmak „zászlai alatt”,
Németország, Ausztria, Magyarország haladt.
Későbben melléjük áll: Bulgária és Törökország,
Közösen állítva: közel huszonhárommillió katonát. |
|
 M
Mélyen a csizmaszárban pipa
alattatok, rakoncátlan pa-ri-pa: |
|
 M
Faunseurén élt hajdanán egy lány,
DulCuncia szende, naiv is talán,
Kérői esengtek érte napra nap,
De ő senki horgára nem harap. |
|
 M
bezárom hát álmom
utolsó kapuit
engedelmes tekintetem
a mennyezeten megtörik... |
|
 Gy
A boldogságunk soha nem lett volna ilyen,
Ha nem kerestük volna együtt a két aranykarikát |
|
 M
Kezem nyujtom feléd
Az enyém sem fehér.
A lélek és a szív
A tiéddel együtt zenél. |
|
 A
Dúdolhat-e még életem,
Ha már nem mosolyog a sors,
S hiányod nem pótolja semmi sem!?
|
|
 M
Leszáll az est.
Vihar közeleg.
Sötét felhők
Gyűlnek fölénk. |
|
 M
Nekem villám a szemed,
Másra nézni nem lehet.
A szerelem az ilyen
Elcsábítja a szívem. |
|
 M
gazdagságod pénzben nem mérhető
a lelki gazdagság manapság számon nem kérhető |
|
 A
Remegve reszket karod...leveles hajtása...
Édes mesék ringatnak el...csuklik látomása..
Görbe tükör kuncog,gúnyol...kajánul taszít..
Bénult az agy........csalódás ordasa ordít... |
|
 A
Pokoli mennydörgés
az éjszaka derekán; felriadok
...ismétlődő, hosszan elnyúló
öblös moraj. |
|
 Gy
Holnapban rejlő bíborfény-vágyakozás,
Hinti pipacsos íriszét a nyárba, |
|
 Gy
A rám fonódott éjben
az emlékezet ablakán
meglátom lényegedet
mint fát a tisztáson át. |
|
 M
Idő, idő könyörgök néked,
ne vedd el tőlem e néhány szép emléket,
ne mosd el őket, mint eső a port,
ne tűnjenek el a végtelenbe, |
|
 H
Fehér foltok tarkítják
Legbensőbb térképét,
A magunkba néző
Igaz Világnak.
|
|
 A
Látom lefelé mutató csontos ujját lesben álló kaszásnak
arca ráncába ivódottan. Üregesen beesett szemét.
Tekintete messzire eljár. Lassan gödör lesz szeme helyén.
Megnyúlt orrát, felfúvódott hasát. Arca sárgás, száraz, kiégett |
|
 A
távol messzi hazájától
hívságtól világ zajától
mankóját ölébe fogja
egyik nap a más után
|
|
 A
Bizonyíték híjján "csak" ölelésem, szavam,
csókom és mozdulataim maradnak,
a szivem nyíltsága, a bizalmam,
apróságok miket neked adtam. |
|
 A
Majd mélyponton vagy és elfordul mindenki
Te egy embert keresel, aki a valaki
Rájössz, hogy ő már senki
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
