|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Pajkos játék, ijesztő sikítás csikorog,
Fejemben a nyomás rettenetes,
Harcolnom ellene felesleges,
Minden éhes tekintet rám morog.
|
|
 A
Arca gyötört ugyan,
de szeme tiszta.
Az aluljáró kövén issza
- csodák csodája - tiszta vizét.
|
|
 A
Finom vonalak,
Arcod fakó, de én megfiatalítalak
Árnyékolt valóság,
|
|
 A
kutattalak
lehullt levélben
balzsamos éjben
mosott ruhában
|
|
 M
Nézed, de nem látod,
Gondolod, s mégse hiszed,
Hisz mit látsz maga a képzelet. |
|
 M
Gyönge teste
Halva fekve
Míg nem a szél
Új útra kél. |
|
 M
A világ-villamos végleg kisiklott;
harmadik világháborús plakát a lelkeken. Az emberek sírboltokba menekülnek előbbi sírboltjaikból csöbörből vödörbe - |
|
 M
Délután van, sétálok a virágos réten,
itthon vagyok a somogyi dombvidéken.
Tudom,hogy ez az út merre, meddig vezet,
itt töltöttem a legszebb éveimet. |
|
 M
ahogy haladok előre-előre,
erőt ad majd a feledés,
s csak a szépre gondolok,
|
|
 M
Amikor a gitár húrjára
kiül a hang dúdolva, vagy
sírva a pengető mögött,
|
|
 A
félelem
szaggatja
kiszolgáltatott
sejtjeidet,
|
|
 A
Mert ott állt egyor Attila vára
Csatái után oda tért meg.
Nemcsak rege, ez történelem
Élt egyszer a hunok fejedelme,
|
|
 A
-színvaksága
szóba se került
amikor a takaró lecsúszott
róla', |
|
 Z
Egy megfakult képet nézek,
magam mellett érezlek Mama.
A képről egy kicsi lány néz vissza
de szép is voltam valaha!
|
|
 A
Sziklákon járok, hol víz fakad csendben,
s meséli szédült kortalan napok történetét.
Szívemből rekedten száll fel a szomorúság.
|
|
 A
Csillogó jégcsapok erdejében ott állok,
S szeretlek.
|
|
 A
Kocsmának mélyén hangos a nóta.
Egy asztalnak szélén surran a róka.
Tombol a buli, oly nagy az öröm.
Csapkodunk harsányan, borul a söröm.
|
|
 M
Trilla, madárfütty,
dal, zokogás. Gyönyörben
elhaló lélek.
|
|
 M
Fények, árnyékok
életünknek játéka –
libikókázunk. |
|
 A
Templomokat elkerülni.
Az Ördöggel szövetkezni.
A megoldást tőle várni.
...Az út végén elszámolni!
|
|
 A
Fázom, és mintha itt lennél
Nem tudom ki az, aki csak bennem él
Jéghideg a kezem, te felemeled
|
|
 A
Az ismeretlen csoda,mely a
Semmiből születik,
S bennünk fogan meg.
|
|
 H
bár mily fájdalmas is
a könny
nem támaszt hősöket föl
hiába nézel
|
|
 A
Esendő emberként sok botlást elkövettem,
Gyengeségemért már drágán megfizettem.
Tudnom kellett volna, hol a bűvös határ,
Nem csak a másik félben keresni a hibát.
|
|
 A
Meddig-meddig bírod még?!
Üvölt a lelked: „Elég-Elég!”
Csapdában vergődsz hasztalan,
sírba viszed életmart álmodat!
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
