|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Gy
Két nagy bankár találkozik,
Kicsit beszélgetnek,
Ilyen nagyon rossz helyzetben,
Vajon mit tehetnek. |
|
Gy
Magasztos imára tárva templomunk
Békésen vár már meleg otthonunk
Öröm az élet, tele Jézuskákkal |
|
Gy
Még mindenki alszik, kivéve egy,
Sötét, akár az éj, a Halálnak ez kegy! |
|
Gy
Rab vagyok.
Saját létem rabja. |
|
Z
Sértések törölve: leperegnek rólam:
Hagyj üzenetet, nem vagyok az ólban!
Mert disznót emlegetni telefonon sértés
Nem lakik itt malac; kizárólag sertés!
|
|
Z
ólomsúlyú csend
alkonnyá tört a délután
bánatában égre kígyóz
belõlem a félhomály
|
|
Z
Résnyi fényt cseppent az ablak:
arcokra fest
hajnal-sugár.
|
|
Z
Ma különös meghívást kaptam
A boldogságtól táviratban.
- Jöjj el hozzám, kérlek!
Vendégségbe hívlak téged. |
|
Z
Nagy a táv és
sok a kötöttség,
ahhoz, hogy gyakrabban
érezzem kezed melegét.
|
|
M
Akácfáim vénsége alatt
érzem a futó idõt.
Poros lábnyomok
sorsok történelme. |
|
T
Az én apám kemény ember volt
De kedves, lágyszívû s szerény |
|
T
Áment suttog az ima,
Néma temetésen...
|
|
M
Már csak néha érzem azt,
Hogy az vagyok, ki régen.
Ember vagyok, ki nem száll az égen,
|
|
M
Szívünket melegség járja át!
Gondod s bánatod pillanatnyilag
Elfeledteti e látvány szépsége.
|
|
Gy
Ezt akár elhiszik, akár nem,
Kutya jó házibulit rendeztem. |
|
Gy
Dércsípte hajnal, ébredezz!
Szépséges tájon téli mez.
Nyújtózkodnak hófellegek.
Fázik az erdõ, megremeg. |
|
Gy
Nem mondható rá,hogy nemes
és nem áraszt el bódító illatával,
s nem gyönyörködtet,káprázatos szinével |
|
Gy
Légy egy kicsit boldog, legyen nyugodt álmod,
nem bánt Téged senki ezen a világon |
|
Gy
Tegnap meghaltam magamban...
Te voltál a gondolatom nékem.
És ma miért újból kéred
Megszólaljak szavakban néked. |
|
M
Hûs patak, forró vágy, tikkasztó nyár,
simogatta, formálta tolakodó combod,
ujjaim siklanak tested bársonyán,
merész ívek követelik a csókot.
|
|
M
Elhagytál engem és ez nagyon fáj
de tudom, én voltam a hibás.
Szeretlek de próbállak elfeledni,
örökre a szívembe temetni. |
|
M
Szemedben a tavasz,
Záporokkal,
Szivárvánnyal,
Egyszer eljön még a nyár. |
|
M
Madár dalol erdõ mélyén
Szívemnek ez olyan élmény,
Mint mikor a csókot adod,
Derekadat fogni hagyod. |
|
M
A kicsinek nem volt sokáig maradása,
Kis fejét már adta is a lopásra.
Apollón ötven tehenét ellopta,
S el is hajtotta. |
|
M
Ne nyisd ki!
Még te sem.
A bánat lakik odabenn. |
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda, Lukrécia napja van. Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|