|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 Z
Véges az erõm,
nem bírom soká!
Ha ma önként megyek,
A halál tárt karokkal vár!
|
|
 Z
Sûrû az este fülledt, kis szobámban,
bõrömön lelkem vágya ég.
Édes álom simítja arcomat;
halk sóhajjal bújsz mellém |
|
 Z
"Az emberi élet célja:
A boldogság és erkölcsi erény,
A bõkezûség, önuralom
Az igazságosság, a bátorság."
|
|
 Z
Folyó vizébe szent rizs-zápor hull,
Fény-pora hullámfodrot ékesít,
Gömböly-lampion éjbe zárva fúl,
Díszes sárkány-fejes csónak siklik. |
|
 Z
-Kiutam kivezet?-
Nem vezet sehová,
reményem a Nincs.
|
|
 T
lám magával viszi a hebróni rekettyebokrot,
a maréknyi lisztet, falás olajat, fekete hollót. |
|
 T
Megbújva kerülöm villám-tekinteted,
ha már nem nézel szelíden,
|
|
 H
Sûrû erdõ ága szaggatja ruhámat
Feneketlen kútba dobott be a bánat
Egyedül maradtam a világ peremén
Úttalan utakon utam keresem én
|
|
 H
Tudod-e hálára hangolni a lelked?
Sikerül-e békéd újból visszanyerned? -
Tégy ezért meg mindent! Harcold a hit harcát!
Leplezd le a gonoszt, - és lásd az Úr arcát!
|
|
 H
Vidd messzire a hírünket,
De hagyd itten a szívünket.
Ez a haza csak a mienk
Nem találunk máshol ilyet. |
|
 H
Nézz jobbra, látod a gyermeket?
Önfeledten, társaival játszik.
A holnapot neki teremted,
Õ még nem az idõvel fogócskázik!
|
|
.gif) H
Gondolatban sem csallak meg többé, édes szerelmem.
Hiszen szívembe égetett hiányod úgysem gyógyul be.
Utoljára a te szemed ragyogott kéken nekem,
S a te tested takarta el a világ fehér szennyét,
|
|
 H
S ha majd emléked
Elsöpri egy álom,
Nem marad majd semmi
Ezen a szép világon.
|
|
 H
Kéz siklik gyönyör után az ölbe,
úgy dobban ujjaim hegyén a vágy,
gyilkolni mindent ösztöne útján.
Úgy dobol ujjaim hegyén a vágy!
|
|
 H
mint az õsi aszkéta kioszkja
kard, tüske, tõr, éhség, szomj
halványul a sok kín-portéka
az este fantázia-csókról szól
|
|
 H
Szalad velem a vonat,
Véges idõn át,
Mire észbekapok a vonat megáll.
|
|
 H
Nem is hitte volna,
hogy ilyet hoz ki belõle egy szócska.
- na meg a csókja.
|
|
 Z
Mezei virágkoszorú, illatos glóriád,
Ajkadról a szó, mézként csurog;
S míg éhes méhecske dongja dalát,
Már tudom, hogy csak néked vagyok!
|
|
 Z
Megihletett sokszor a tél varázsa,
És megégetett már a nyár parázsa,
írásra késztetett a természet megújulása,
És õsszel a levelek porba hullása.
|
|
 Z
Kicsit félve, de kíváncsian,
Hova ülünk, melyik padban?
Mindegyik egy nagy reménység,
Õk nekem a szeptemberkék.
|
|
 Z
arcodra nõtt fájdalmad eltakarod
könnyes szürkületben várva hajnalod
|
|
 Z
Folyton csak pörög,
s azon jár az agyam,
hogy a szavakat szépen
rímekbe faragjam!
|
|
 Z
Új szomszédunk megérkezett:
Az õsz...és családja,
Gyökeresen megváltozott
Egész házatája...
|
|
 Z
Messze jártam ma a város zajától,
úgy néztem le rá a vár faláról,
s úgy ringatott karján a csöndes éjjel...
mint Duna háta játszik a lámpafénnyel.
|
|
 H
Bármilyen messze mentél tõlem
Utolérlek, s szívedet.
Érintésem langyos esõ
Mely ablakodon lepereg. |
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
