|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 T
Szemedbe nézve, látom a bánatot,
Mi szomorkássá teszi minden napod. |
|
 H
készenlét, helytállás,
a figyelem - s ha gond van,
az örökös virrasztás,
|
|
 H
A szerelem sóhaj,
Soha sem óhaj,
Ha van nem baj
Sajnos néha megcsal.
|
|
 H
Csak írd meg nékem írd meg
Még ha az õsz is gyilkos
Csókodért elmegyek
Mert az élet õszben, sárguló falevél...hulló. |
|
 H
Menekülnék elõle, de kényszerít,
Azt akarja, hogy mindezt lássam.
Kéri, hogy dolgom legyen a világban
|
|
 T
Alkonyodik...életem egén
a nap már hanyatlóba ér. |
|
 T
Játszottál csak a szívemmel
Tudom remélni már nem mer
|
|
 T
Szakitottál Velem,
Szívem tûzben ég,
A Tiéd kihûlt már,
Nem szeretsz már rég! |
|
 T
Olyan szép az ég
Úgy beleugranék
Mint egy mély tengerbe
|
|
 T
Ihlet,mely nálam elfogyott,
Nincs belõle több,kikopott. |
|
 T
Egy magára hagyott régi vágy,
Talán csak az õsi ösztön,
|
|
 T
Az északi csillag fénye megkísért
s az éj foganatja vándorlásra sújt,
|
|
 T
Mintha minden szellõ érintés volna,
s minden csillag egy-egy csókod nyoma. |
|
 T
Már nem akarom
Felmosni a padlóról
A könnyeket
|
|
 H
Nem tudnálak már elengedni, drága...
Hogy ne gondolnék rád, nem múlik el nap.
Várlak téged. Mert várni tartozom.
Cserébe minden fájdalomért, mit okozok.
|
|
 H
Vérzik a szívem úgy fáj
Érted vérzik de te ezt nem tudod már! |
|
 H
Puha ujjakkal
szólni hozzád,
így terveztem akkor, |
|
 H
Nagyon izmos fekete paripa volt.
Tajtékzó teste a napot odacsalta.
A nap amint rásütött a paripára csillogott,
Mintha gyöngyökkel szórták volna be.
|
|
 H
Szerény szép leány:
Kit az élet sokat bántott!
Kékszemû hercegét várja de mind hiába!
|
|
 Z
Nincs enyhülésem így a földön,
nincs semmi, mi kedvemre tesz....
De semmi sem bánt, ha szeretsz |
|
 Z
Álmok, képek, vágyak, s a Világ, mely szép;
Ha igaz, ha nem, szeretem mindenét!
|
|
 Z
Majd alig múlik el két-három hét talán,
Lombot cirógat a szellõ odafent a fán.
Közötte kis fészkeket rejteget az ág.
Most fiókáit költi, minden kis madár.
|
|
 Z
Illendõen köszöntelek, szervusz Szerelem!
Hogy hozzám megérkeztél, régen érezhetem,
Hisz akkora robajjal törtél be szívembe,
Hogy rég kiégett lelkem bele is remegett.
|
|
 T
Két kéz, mely a távolban összeér
az élet furcsa fintora,
melytõl nem szabadulsz már soha!
|
|
 Z
Így marad ez már tudom.
Lelkemet összezárva hagyom,
Hogy elfakuljon a fájdalom
Átlátszó ködfelszínén |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
