|
Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Annyi év után, boldogan állunk
A sorsunkra, már nem várunk
Hosszú évek óta, együtt vagyunk
Sorsunk nagyon régen egybeforrt |
|
M
Díszes faláda, koporsó,
alvóhelynek az utolsó.
Ráborulnak a virágok,
de nem érzed az illatot. |
|
M
Egy lepke szállt a válára, csodás szinekkel díszítve,
Ami csak egy pillanat volt,én őtet,ő a lepkét nézte
A kis tündér nézett utánna,s csak akkor láttam,hogy
Neki is voltak szárnyai és szállt a lepke után, |
|
V
Egyenjogúságról, lélekvándorlásról
Platóntól, az ókori görög filozófustól,
séta közben tanultak a tanítványai,
férfi-nő egyenjogúságát bátran hirdeti. |
|
H
Vajon tudsz-e majd aludni,
anélkül..., hogy szelíden betakarnálak,
úgy mint a suttogó falevelek,
elbűvölően kényeztetve... dédelgetve imádhatnálak?
|
|
M
S valahol valaki már rájuk vár
S jön még sok csodás dallam
A szívükben a csodás dallal
Már Ők álmodnak tovább |
|
M
Évtizedek óta nem változik semmi,
csak a bábuk közül sok kezd tönkremenni.
Elfogynak a bábuk,
nincs helyettük másik. |
|
V
Mert nem tudtad, hogy vagyok, ezen az éjjelen,
és nem tudtam, hogy vagy, csak álltam ott, szerényen.
Rózsák illata, csak terelgetne eléd,
de leszakított mindent, ami vonzott feléd! |
|
V
Ott... ahol a feledésből... lassan,
félénken felemelkedik az egyszeri átélt,
mesterien... szelíden... és oly mérhetetlenül,
tartalmában, átfoghatatlanul megvilágít: |
|
M
Talán én itt mint egy „idegen”
másnak látom a magyarok hazáját,
más szemet adott nekem a sors
másképp tereli, Isten is a nyáját. |
|
Sz
Vagy ha kérnék,adnám a lelkemet
Megtennék mindent,amit csak lehet
Lássam boldognak, az embereket
|
|
Sz
Biztos, hogy élet ez?
Vagy inkább élettelenség?
Álom, lélek nélkül.
|
|
Sz
Dörög az ég, süt a nap,
Kert növénye esőt kap,
Csillognak a levelek,
Bentről nézlek bennetek!
|
|
Sz
Féltelek,
nagyon féltelek szerelmem.
Oszd meg búd és bánatod velem,
könnyíts lelkeden, hogy ne rettegjek.
|
|
Sz
Gyökerek
Hagyma mama, Répa papa
konyhakertben laktak,
összeházasodtak.
|
|
Sz
Beléd ivódtam, mint az illat,
szavamat, mint a bort, csak ittad,
gyümölcsös fámról csenve szedtél,
nevemnek régen rabja lettél.
|
|
Sz
A tar faágakról
Láthatón, csöpög napsugár!
Nyájak majd izzadnak!
|
|
Sz
Ágak törtek le bennem is,
életem eltüzelte,
agyam villámfény-sátorát
jégeső gyakran verte.
|
|
Sz
Amikor már elérsz bizonyos éveket...
és szerelem lepi meg szívedet,
ne félj, ne gondolkodj,
légy büszke érzéseidre.
|
|
Sz
Néha... a mély éjnek hevében,
gyermekként ébred fel a szél,
egyedüli utazó az ösvényen,
a faluba oson könnyedén.
|
|
Sz
A seregély erdőben élt,
sok vadállat, nagy a veszély.
ha orrszarvú közeledik,
erős szárnyán emelkedik.
|
|
Sz
Számtalan csillagok ültek az égen,
ilyen szép este nem volt már régen.
A szél lágyan simogatta a fákat,
míg hirtelen felkapta szoknyádat.
|
|
Sz
... és újból várod... csak várod... ami hívatva van,
az életed megnagyíthatja a végtelenig,
és várod... pedig lehet, hogy valami máshoz tartozik,
|
|
Sz
Nyárias tavasz
Befedi, mind’ a tájat.
Hajnal, még hűvös!
|
|
M
Sok minden változott. Más lettem én is -
rám lelhetsz újra még, azt hiszem mégis,
mert néked az vagyok, mint aki voltam;
az a kis szőke lány, törékeny, szótlan. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 18. hétfő, Ilona napja van. Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|