|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
 D
Ismerd meg a csókot,
Melynek íze örökké forró,
S melynek édes emléke örökkévaló!
|
|
 D
Kimondtuk a pap elõtt a legszebb szót: AKAROM!
Forró csókkal pecsételtük meg ezt a napot.
Férjem lettél én meg a Te feleséged,
|
|
 D
Kinyitom a szemem,szemedbe nézek,
Kinyitod a szemed,kívánlak,érzed.
Kinyitjuk a szemünket,értelek,érted,
|
|
 D
Már nagyon régen elvesztettem õt, -
Bár még az élõk sorát gyengíti;
De tavasza elszállt, s több nyarat ölt
|
|
 D
Csöndben pilledek álmaimon,
amik esõcseppként peregnek rólam.
|
|
 D
Te légy a váram,ha ellenség támad,
Te légy a szélcsend,ha sóhajom árad, |
|
Puszta táj, honnét tovább nincs,
melyben Te lettél volna az oázis.
C |
|
Rámtaláltál egy hideg keddi estén
Fülembe súgtad:"én is szeretném"
De meg mégsem kaptalak
Mert fogva tartanak még a falak
C |
|
MÁR EGY HETE CSAK A MAMÁRA
intõ szavára, mozdulatára,keble melegére,
C |
|
 Z
Végre! Újra itt vagy! Végre!
Ne menj el, míg szerelmünk tüzei égnek.
|
|
Üde tavasz zeng
illata körbeleng
harmóniája fülembe cseng
C
|
|
 Z
Ejnye az anyád szentségét,
Hát ez már több mindennél,
Kigyulladt a lóistálló,
Te meg most itt szexelnél |
|
Ha egyszer nem leszek,
Meghalok, vagy elmegyek,
C |
|
 Z
A pálmafák is látszanak,
És az úton teve ballag.
|
|
 T
Halálfejes kaszás a szemedbe néz
S nem kérdi, hogy kinek mit érsz! |
|
 T
A napkorong nekem a szeretet,
ez ad itt mindennek keretet.
|
|
 T
Mitõl vagyunk ilyen nagyképûek, flegmák?
A szép könyveket régi mesterek alkották.
|
|
 H
Lágyan zenél az õszi szél
A sárgult falombja közt,
Szívemben dal remegve kél
Rólad édes Évikém.
|
|
 H
Lábai bõ szoknyáját szorongatja
Hajolva víz fölött melleit mozgatja.
S nem vesz észre éngem
Ki õt lopva bámulja.
|
|
 H
Elvesztünk a fellegekben,
elvesztünk a sok esõvel teli felhõben(fellegekben), |
|
 H
Várom már az idõt, hisz tombol bennem a vágy,
nélküled kedvesem, hihetetlen, mily hideg az ágy.
Lángra tudna gyulladni, ez nem lehet kétség,
mikor elõbújik a nap s eltûnik a sötétség.
|
|
 H
Járókelõ alig. Csak néhány vidám család
Vendégségbõl haza kacagva vonul.
Csoszogásba ritkán koppan be egy faláb, |
|
 H
Nincs jövõje,
mert a múltja lett szemfedõje
a halvány emlékezetnek. |
|
 H
eltaszítjuk magunktól a reményt ,
s bután kérdezzük másoktól :
minderrõl...mit tehetek én...? |
|
 H
Felver az álom valóságból, mely ha szép lenne nem félnék,
Inkább élnék olyan világban, ahol én szólok az ódához,
Hol nem kell erem vágnom egy vérvörös rózsához! |
|
|
|
Ma 2026. január 03. szombat,
Genovéva napja van.
Holnap Titusz, Leona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
