|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Szeretni valakit úgy teljes szívedből,
őszintén és szenvedéllyel mindenestől.
Amely soha sem múlik el, mert szívből jövő,
lelkedből szóló pillanat, mely eget rengető.
Szereted szemét, tekintetét, s elveszel benne,
amely tükrözi a vágyat, amely elemészthet.
Szereted az ajkát, amellyel csókolja a szádat,
szereted ölelését, amely oly biztonságot ad.
S szereted egész lényét, s ő neked a varázslat,
mindent jelent ő neked, mert maga a csoda.
Vele élsz meg mindent, bánatot, s örömet,
számodra neked jelenti a világ mindenséget.
A mindene vagy, s még annál is több,
boldog vagy, mert létezik, s szerelme örök.
Foghatod a kezét, ölelheted, csókolhatod,
mert viszonozza és végig melletted van.
Minden gondolata csak körülötted jár,
veled ébred reggel, s az ajkad csókjára vár.
Szíve hevesebben dobog a szerelemtől,
ölelésedre vágyik, bújj hozzà és szeresd őt.
|
|
Még most is ugyanúgy várlak
s érzem hárs illatát a nyárnak
puha ajkadat a számon
s szemedben, kék vetítővászon
látom minden titkos vágyam
szerelmes szavak káoszában
hol tarkómon játszik ujjad
mely borzongást szívemig futtat
majd gerincen tova indul
s testívekbe lágyan letisztul
az érintés mohósága
s az élet hiábavalósága
Nélküled
|
|
Talán nem mondtam...
Talán nem mondtam, de tudom mire kellettem neked,
szívemmel játszottál és csak játék voltam neked.
Pedig a szívem, bizony nem ezt érdemelte volna,
mert így semmi más, neked csak egy rabszolga.!
Talán nem mondtam, de tudom, hogy szerettél régen,
akkor amikor, ölelkezve csókoltuk egymást az éjben.
Nem hiszem el, hogy mindez csak álszentség lett volna,
összetört szívem, nézd, hogy a könnyeit hogy mossa.
Talán nem mondtam, de tudom, hogy változott valami,
lehet, hogy engem sokszor megátkozott valaki.
Fogtak az átkok, ezt neked a szemeidben látom,
a mi szerelmünk, most már talán csak egy álom. Talán nem mondtam, de nagyon megváltoztál belül,
azóta szívedben, már neked bizony csak a csend ül.
Olyanná vált szíved, mint egy vihar, mit maga után hagy,
rommá vert emlékek, mint egy kopár sivatag.
Talán nem mondtam, de én mindíg szerettelek téged,
a csillagokat is lehoznám én, akkor hogy, ha kéred,
Eddig egy csatát sem kellett soha vívnom miattad,
Talán a szíved, lehet hogy már másnak régen kiattad.
Talán nem mondtam, de én mégis bízok abban,
hogy a te szíved, az nincs már darabokban. És az én szívemet, össze fogja egyszer rakni,
és hogy örökké, csak veled fog maradni.
Gubacsi Sándor |
|
Apám, már nagyon régen nem vagy…
(3 soros-zárttükrös leoninusban)
Lassan vesznek az emlékeim, nem maradtak meg csak árnyékaim…
Lassan elkopnak az emlékeim, együtt kopnak az árnyékaim…
Lassan vesznek az emlékeim, nem maradtak meg csak árnyékaim…
(3 soros-zárttükrösben.)
Apám voltál, de lassan az se, mert elkopsz és elfeledlek,
Mindig vannak ünnepek, de én már lassan nem is emlékszek…
Apám voltál, de lassan az se, mert elkopsz és elfeledlek.
(Bokorrímesben)
Az most fáj nekem, hogy már vagy harminc éve mentél… meghaltál,
Tizennégy éves koromig voltál nekem nagyon, nem koptál.
Délután négykor mentem vonathoz, szerető izgalommal,
Megpusziltuk egymást, fogtam a kezed, húztalak magammal…
(3 soros-zárttükrösben)
Sajnos azt sem tudom, hogy lettél temetve,
Így nem kapaszkodhatok eme reményben…
Sajnos azt sem tudom, hogy lettél temetve.
(senrjú)
Emlék és árnyék,
Múltbéliek az árnyak!
Emlék… magamnak!
Vecsés, 2024. december 27 – íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
Táncolj velem újra, táncolj velem újra,
ott súgd a fülembe, szívem érted dobban.
Szerelemtől lázas, forró szenvedély,
ahogy ölel karod szemed megigéz.
Oly forró a tűz, szívem lázban ég,
táncba hív a szerelem, gyere csókolj még.
Gyere csókolj még, gyere csókolj még,
a te édes csókodból soha nem elég.
Fülledt az éjszaka karjaimban tartalak,
oly forró most a vágy szívem érted dobban.
Suttogom füledbe,lázba hoz szerelmed,
lobogva ég a tűz, szenvedélyek tengerében.
Gyere tàncoljunk együtt, ölelj át kedvesem,
bújj hozzám, te vagy az én végzetem.
Táncolj velem újra, táncolj velem ùjra,
ott súgd a fülembe szívem érted dobban.
Szerelmes sóhajok, szívem szerelme te vagy,
fülledt az éjszaka, repüljünk a magasba.
Csillagos az ég, a vágy bennünk ég szüntelen,
te vagy aki kell, te vagy a végzetem.
Szeretlek én, szeretlek én, maradj velem.
örök a tűz szerelmem végtelen.
Táncolj velem újra, táncolj velem újra,
ott súgd a fülembe szívem érted dobban.
Gyere csókolj még, gyere csókolj még,
a te édes csókodbòl soha nem elég.
Te vagy az egyetlen szerelmem, tiéd a szívem,
táncoljunk még össze bújva szerelmesen.
|
|
Évszakok...
Igen bizony, változnak az évszakok,
odakint már, olvadtak a jégcsapok.
Végre itt van, a várva várt tavasz, de még minden, annyira csupasz.
De rügyeznek az ágak, mert eljött a nyár,
mit minden szerelmes szív annyira vár.
Ez az évszak a teremtésnek a szaka,
elő is kerül, az ásó a kapa és a kasza.
De nem sokáig tart, akár a szerelem,
elmúlik minden, mi szent énnekem.
Mert itt az ősz, hullanak a levelek,
süvít a szél és inkább bemegyek.
De mire újból, kilépek és fázok,
ismét csak jégcsapokat látok.
Mert itt a tél, mi semmit nem kímél,
újra ott állok, a befagyott víznél.
Ez a négy észak, egy örök körforgás,
az életnek ez egy nagy borzongás. Mert újra és újra mindíg ugyanaz,
itt a tavasz, és ismét minden csupasz.
Gubacsi Sándor |
|
Ablaknál ülök a vonatomon, a többi hely üres, látom vakon…
A villanyoszlopok, mind elrohannak mellettem, szoruló torok…
Nem unatkozok, mert néha őzeket is látok, ó… kisasszonyok!
Bámuláson kívül semmit ne tevékenykedek, de örülök, hogy leledzek.
Már unalmas, mert csak a tájat nézhetem, igy telik lassan életem…
Végtelen az út, láttam máris lakott és romos tanyabokrokat is!
Kattog alattam a kerekem, összeérésnél -kat… -kat… nem defekt ez alattam…
Volt már néha utasom is, most hallottam, hogy valaki lehúzta a Wécét is!
Huh! De ki vagy és hogyan kerültél ide? Nézem az ajtót, ki léphet be!
Nos, a szerzőtársam nem hagyott egyedül, nem ülök tehetetlenül…
Mondta, akkor szállt föl, mikor a gőzmozdony vizet vett föl…
Addig itt marad velem, míg megint nem lesz mozdonyom… víz vételem…
Mondtad, hogy ne üljünk itt éltlen-szomjan,
Igy hoztál kácsa zsíros kenyeret, meg kávét termoszban.
Nos, akkor majd újra élem, hogy az élet kissé unalmas egyedül nékem.
Jön az újabb élet rész, ami biz’ monoton… ha egyedül ülök a vonaton.
Bizony ilyen az életem, a sorsom élet receptre ezt írta föl nékem…
**
Jó, hogy találkoztunk, s elővettem a kávés termoszunk,
Ittunk lassan kortyolva, néztük a tájat bámészkodva.
Veled maradok kettesben, amíg víz van a gőzösben.
Tankoláskor majd leszállok és szépen hazaballagok.
Vecsés, 2024. augusztus 5. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva. Írtuk 2 szerzősnek. Az utolsó 4 sor a poétatársam munkája! Művünket az ötletvers ihletésével írtuk.
|
|
Apa hol vagy?
Apa hol vagy? Várom a délutánt,
belül valami mélyen nagyon bánt.
Várom, hogy teljesül egy álom,
és apámat ismét viszont látom.
Apa hol vagy? Talán nem is tudja,
hogy hallottan ám, mikor azt súgta.
Történjen bármi, ott leszek veled,
bár még nem is tudta létezésemet.
Apa hol vagy? Hiszen szeretted anyát,
ti mindíg együtt főztétek a kaját.
Reggelente kávét főztél neki,
mára már, nincs itt neki senki.
Apa hol vagy? Anya most is gondol rád,
itt fogja kezében, a te kisbabád.
Szeme mosolygott, erre emlékszem,
mikor karjai volt az én fészkem.
Apa hol vagy? Szívem nem lát már,
pedig a lelkem, mindig haza vár. Annyi kérdés lenne, keresem a választ,
nem szólok anyának, mert, hogy fáradt.
Apa hol vagy? Kérlek maradj mindig velem,.
azt kívánom, hogy maradjál itt nekem.
Anya is szeret, látom szemeiben,
a bánatot, az összes könnyeiben.
Apa hol vagy? Hiszen megígérted nekem,
Hogy itt leszel, bármi is történjen.
Apa hol vagy? Annyira hiányzol,
Apa hol vagy? Jöjj haza, legyél bárhol.
Apa hol vagy?
Gubacsi Sándor
|
|
Te óriás voltál, én kicsi voltam, minden léptedet oly nagyon lestem, vártam.
Te úgy néztél rám, mint fénylő csillagra fenn, és én csak mentem utánad szüntelen.
Tőled tanultam szeretni, élni, te voltál minden, mit érdemes nézni.
Bennem még él minden mozdulatod, a szívemnek fénye, drága világod.
Ma is a vezércsillagom vagy mindig, és én a kis csillagod mindhalálig.
Siófok, 2025. június 15. - Gránicz Éva - Írtam: leoninus csokorban. |
|
Minden más lett volna, ha a kezemet fogod,
minden más lett volna, ha érzéseid kimutatod.
Minden más lett volna, ha szemembe nézel,
minden más lett volna, ha a szerelmed felemel.
Minden más lett volna, ha lelkemet szereted,
minden más lett volna, ha szívemet értékeled.
Minden más lett volna, ha törődsz velem,
minden más lett volna, ha fogod a kezem.
Minden más lett volna, ha figyeltél volna rám,
minden más lett, volna, ha csak engem látsz.
Minden más lett volna, ha érzed amit én,
minden más lett volna, ha értem élsz.
Ha mellettem állsz mikor bajban vagyok,
ha mellettem vagy mikor beteg vagyok.
Ha sírni láttál megöleltél volna engem,
és mondtad volna, ne félj drágám, egyetlenem.
|
|
Legott, ahogy tűntél Amanda
Szívem, majd görcsbe állt… bánatba!
Magányom sikoltott,
Nyögést is hallatott.
Dallam, magát itt visszahúzta!
Nem tűntem el, csak útra keltem,
Utazáshoz nem volt nagy kedvem.
Beteg édesanyám várt,
Ez nem tűrt halasztást.
Tudom fájt, de ezt kellett tennem.
*
Tőrt döftél szívembe, lelkembe,
Sarkaddal tapostál testembe…
Nevetésed… dallam volt,
Sírásom is… dallam volt.
De halkult, míg elhalt csendembe.
Okos vagy, érzem ezt megérted,
És belát, megenyhül a szíved.
Mihelyt lehetséges,
Jövök hozzád édes!
S elmúlik mind, mi bántott téged.
*
Éltem, mint bormámorba bele…
Esőcsepp áztatta szemem tele…
Csak nyomok betonon,
Lelkem föladotton…
Miután elmentél… ürese!
Ne igyál, az nem tesz jót neked,
Ha megyek, nevet majd a szemed.
Üresség nem örök,
Egyszer csak megjövök.
Együtt sírunk, nevetünk veled.
Vecsés, 2024. szeptember 13. – Siófok, 2025. szeptember 27. Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, a párosok: Gránicz Éva munkája.
|
|
Engedj el kérlek...
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Szívem nem tudja, már olyan nagyon rég.
Belül szétestem, megöl a fájdalom,
mert szerelmed, többet nem láthatom.
Engedj el kérlek, hogy tovább lépjek,
akit nem szeretnék, mindíg tovább lépnek.
És máshol próbálnak boldogságot keresni,
egy régi szerelmet próbálnak levetni.
Engedj el kérlek, mert tudom nem szeretsz már,
pedig a lelkem, mindig is csak rád vár.
De ha nem szeretsz, nem tudok mit tenni,
az élet nem áll meg és tovább kell lépni.
Engedj el kérlek, bár lehet nem kellene kérni,
csak nincs bátorságod, nekem meg mondani.
Hogy menj el kérlek, hagyjál el engem végre,
ezt láttam sokszor, már szemed kék egébe.
Engedj el kérlek, és sosem jövök vissza már,
nem is fogsz látni, a szívem örökre bezár. Nem fog kinyitni, neked már biztos soha sem,
el fog feledni téged bizony örökre kedvesem.
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Hisz nincs köztünk, olyan nagy szakadék.
Mit ne tudnánk, ketten együtt áthidalni,
ne kelljen ezt a szerelmet is nekem siratni.
Engedj el kérlek, vagy maradjak még?
Gubacsi Sándor |
|
Ha éjjel van, s csillagok fénye ha rám ragyog,
akkor is, minden percben csak rád gondolok.
Ajkad édes ízére, s igéző drága szemeidre,
elvarázsoltál Életem engem te mindörökre.
Vágyom a hangodra, a csodás mosolyodra,
a vágytól izzó érintésedre, s csodás illatodra.
Vágyom a percet, hogy újra szemedbe nézzek,
megálljon körülöttünk az idő,
s semmi se érdekeljen.
Vajon vágyod -e hogy újra láthass engem?
Szeretnéd -e újra érinteni ajkam a tiéddel életem?
Milliónyi kérdés jár még a fejemben neked.
Miért te miért, miért szeretlek ennyire téged?
Csoda vagy nekem, hisz a szívem,
csak érted repes,
a lelkem pedig egyre csak vágyik a tiédre szüntelen.
Szerelmem, oly tiszta, nem piszkolhatja be senki szava,
s hiába várják is, nem feled el a szívem
téged soha.
Örökké szeretni foglak, akárhogy is lesz az életben,
bármi is jöjjön, szivem csak tiéd mindörökre szerelmem.
Mindenhogy szeretlek teljes szívemmel,
olyan szerelem ez, mely az egekig emel.
|
|
Malena - Ennio Morricone
Ha Pham
•
7.5M views4 years ago
Serdülő élet
Serdülő élet,sokat rejteget
Vágyak csírája,korán ébred
Kínzó vágyak gyakran jönnek,
elérni a kort,mely kielégíthet.,
legszebb nő az álma,akit
mindennap látott az utcájába
reménytelenül sójajtott utánna :
az ismeretlen imádottja.
Teltek évek kisfiúbol nagyfiú lett,
a szép nő valamikor tetszett,
idő eljárt felette, eltette emlékbe
sok,sok leányzó jött a helyébe !
Ágoston Tibor
Nézd végig a videót jobban megérted |
|
Szavaid bennem élnek csendben,
lelkem mélyén, meleg fényben.
Nem engedem őket még el,
most ölelem a szívemmel.
Itt ringatom minden sorát,
őrzöm bennük vágyunk borát.
Édes érzés, hadd maradjon,
szívem benned lángoljon!
Siófok, 2026. február 14. - Gránicz Éva - |
|
Hétköznapi pszichológia – az elengedés…
I. blokk
Látok valamit az ajakodon, konkrétan a szájpírodon…
Én nem bántottalak, sőt, soha lelkedben meg nem tapostalak.
Igy estefelé az utcai gázlámpák fénye lenne szemed reménye?
Mond el nekem, ki az ki bántott, ki az... ki mély bánatodba… belerántott.
Szemed, mint a gázlámpák fénytükre, most épp' homályos eleve,
Belenézek, semmi jót nem látok, bár én most pont erre vágyok.
Hah! Látom a szatyrod tele van a ruháiddal… végleg elmész a máddal?
Szomorúság feszíti a száj pírodat, érzem elmenési vágyódat!
Én úriember vagyok, menj, ha nagyon muszáj… mit tehetnék?
Váljunk el békével és tudd, hogy bennem a vágy… mid lehetnék?
II. blokk
Ne kérdezd ajkam pírját, nem festék, hanem élet,
Elfáradt a szívem, s rajtam maradt az ígéret.
Nem te tapostál rajtam, ezt már tisztán látom én,
Csak bennem kopott el lassan egy hajdanvolt remény.
A gázlámpák hunyorgása, mint szememben a fény,
Dereng, de nem vezet már, csak halványuló remény.
De ha belém nézel mostan ne várj ott igazat,
Csak azt, hogy elfáradtam, s elengedem magamat.
Szatyor a ruhákkal, csak csendesen megmutatja,
Hogy el kell innen mennem, magamtól, jó távolra.
Ajkam pírja búcsújel, nem csábít és nem kérlel,
Egy nőé, ki megtanulta hogyan engedjen el.
Ne tedd nehezebbé azt, mi így is nehéz nékem,
Engedj el csendben, az egyetlen, mit tehetsz értem.
Nem kell lenned semmi több, mint ami voltál nekem,
Egy megőrzött pillanat, mit visz tovább a szívem.
Vecsés, 2025. december 3. – Siófok, 2026. január 20. -Kustra Ferenc József– én írtam az 1. blokkot. -Gránicz Éva szerző-, – és poétatársam a 2. -at.
|
|
A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegfűt, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.
A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a fűben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.
Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
feltűnik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyörű hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.
De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.
Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem őket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.
Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.
|
|
Emlékezés mesélésben…
1 blokk
(Bokorrímes)
Ah, Ah’ Ó az élet… a lelki lehetőségei kitárt országútja
Ezen megyünk el bármerre-valamerre, utána meg caplatunk haza.
Persze van az erdőkben is, meg a szülősökben is sok út,
Meg még van sokfajta is, de bajban van-e nagy lelki kiút?
Persze az okosok állitják, hogy minden út csak úgy Rómába vezet
Ezt is tanultuk réges-rég, meg hallottuk piacon, biztosan vezet.
De miért nem Damaszkusz a végcél, Debrecen, legalább egy földút végén?
Vagy miért nem egy ókori római út. Dunántúllal a messzi végén?
Hallottam én már, hogy bármely út is elvezet... nem a messzi végére,
Meg azt is, hogy minden lelki úr is elvezet a lélekbaj végére…
Van bizony otthon nekünk a házunkon vakablak, meg az utcánk egy zsákutca,
És ha ide bekeveredünk, lesz-e és hogyan emberfiának kiútja?
**
2 blokk
Ó, azok az utak…
Utak futnak csendes városon,
Lépteim zaja koppan az úton.
Száz irány közt magamban keresem,
Holott cél már régen ott él bennem.
Néha a falba ütközők vakon,
Visszafordít a félelem nagyon.
Zsákutca csak tükröt tart magamban,
És döntés születik benn titokban.
**
Egyenes az út,
nem kérdez, csak haladunk.
Cél néz vissza ránk.
*
Görbe út vezet,
tanít lassan kerülni.
Bölcs lesz, aki vár.
*
Sok út, egy irány,
Róma mindig beljebb van.
Nem a térképen.
*
Földút pora száll,
léptek emléke marad.
Eső írja át.
*
Köves úton jársz,
a türelem megcsorbul.
Láb erősödik.
*
Kanyargós útnak,
nem látni még a végét.
Csak azt: megy tovább.
*
Zsákutca csendje,
fal áll ott a legvégén.
Ajtót reméltünk.
*
Kiút néha nincs,
csak másként nyíló ajtó.
Bennünk nyikordul.
*
Kereszteződés,
nem az út dönt, a szív lép.
Egy irány felé.
Vecsés, 2019. szeptember 1. – Siófok, 2026.-február 26.-Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk közösnek.
|
|
Eljött végre hát a Karácsony...
Eljött végre hát, újra a Szent Karácsony,
a sütőben már kész lett a kalácsom.
Fenyő feldíszítve, és az asztal megterítve,
összejött a család, hogy Jézust istenítse.
Az ablakunkon, mára jég kristájok lettek,
és kint az utcán, a csengő csilingelnek.
Emberek éneke, mi behallatszik odakintről.,
karácsonyi dal szól, oda fent a mennyből.
Mint ha angyalok, muzsikálnának nekünk,
ezért van, hogy mindíg az égre tekintünk.
Azért csendül fel újra ez a dal mára,
mert Jézus urunk születését várja.
Az ámuló szemek, csodálják a gyertyafényt,
abban látják ók, azt az örök reményt.
A csillagszórók is oly fényesen szikráznak.,
azt hírdetve hogy, nem lesz vége a világnak.
Mi mindannyian, ájjuk körbe a fenyőfát,
és köszönjük meg, istennek szent ajándékát. Hogy együtt a család, ettől szebb ajándék nincsen
ha vétkezünk, akkor megbocsát majd isten.
Minden embernek, legyen békés Karácsonya,
gondolj szüleidre, és gondolj a barátokra.
És azokra is, kik már nem lehetnek nekünk,
Boldog karácsonyt, ezt írja fel az égre szívünk.
Gubacsi Sándor |
|
Az én múzsám elment szabadságra,
Hiába gondolok egyre, másra,
Vagy a szép tavaszra, szerelemre...
Sehogy sem jut semmi az eszembe.
Talán pihen a meleg napsugárban,
Vagy ringatózik selymes, lágy hullámban,
És kacarászik rajtam csendben, halkan:
„Írj csak, megy az nélkülem is... csak bátran!”
És lám, e sorok mégiscsak megszülettek,
Bár a szavak rendre botladozva jöttek,
Ha ezt meg tudtam írni, nincs is baj már,
A múzsám velem van, csak szabadságra jár.
Siófok, 2026. március 24. - Gránicz Éva - |
|
Köszönöm apa...
Köszönöm apa, hogy mindíg velem voltál,
fél életen át, csak értem dolgoztál.
Csak azért, hogy nekem jobb legyen,
és az életem így könnyebb legyen.
Köszönöm apa, azt a sok sok szeretet,
amit csak felnóttként értettem meg.
Nem láttalak sokat, nem szoktál otthon lenni,
én szoktam az ágyad is helyetted bevetni.
Köszönöm apa, hogy mindíg mosolyogtál,
nem is láttam rajtad, hogy fáradt voltál.
El rejtetted előlem, a bús szemeidet
Ahogy ne lássam a hulló könnyeidet.
Köszönöm apa, hogy oly erős volt a lelked,
csak utólag látom, mennyi könny maradt benned.
Láttam a fájdalmat és az átsírt éjszakákat szemedben,
titkoltad előlem csak hogy nekem jobb legyen.
Köszönöm apa, hogy felneneveltél engem,
ezért van az a sok sok szeretet bennem.
Mert mindíg csak szépre és a jóra tanítottál,
köszönöm, hogy idáig velem voltál.
Köszönöm apa, lehet nem mondtam elégszer, hogy nélküled nem lennék ugyanaz az ember. hogy soha nem köszöntem meg, utólag már bánom, azt hogy kitartottál, a szívem örökké gyászol. Köszönöm apa, azt a sok aggódó pillanatot,
mit a szemeid mindíg könnyel áztatott.
Köszönöm apa, hogy mindíg igazi apa voltál,
köszönöm apa, hogy soha el nem dobtál.
Köszönöm apa...
Gubacsi Sándor |
|
Nem kérek mást csak adj még időt!
Az időhöz kérek Uram, erőt!
Add, hogy a fényed úgy hasson át,
hogy a szívem kinyiljon a végtelenen át.
Terítsd be az arcom lágy fényeddel,
szívem itasd át a szereteteddel,
Hogy ragyogni tudjak én is másokra rá,
s a szeretet szálljon belőlem tovább.
Adj még Istenem adj még időt!
Van még itt dolgom,adj hozzá erőt!
Hálás a szívem csak köszönni tudom,
hogy mellettem voltál eddigi utamon.
Nem kérek mást csak fogd a kezem,
ahogyan vezettél egész életemen.
Kitárt karokkal szólítlak én Téged,
magamban érzem szent,szerető lényed.
Adj még Uram, adj még erőt!
Hogy szeretni tudjak,adj még időt!
Nem számít más csak fogd a kezem,
ahogy vezettél eddig át az életemen.
|
|
Avagy a régi emlékkönyved még megvan?
(3 soros zárttükrös csokor)
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni,
Az múlt sorscsapásra nem lehet fölkészülni…
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni-
(HIQ csokor)
A múlt már
Semmit nem játszik!
Csak emlék.
*
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak,
De érzem, bennem meg ök, mint tudók, kardoznak…
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak.
Bennem van
Múlt, de valósak?
Csak emlék.
*
Sorsom nem mindenbe… beleszólt! Valósan ő irányított,
Néha hittem, mily’ szép a világ… valóságban irányított…
Sorsom nem mindenbe beleszólt! Valósan ő irányított.
Emlékkönyv?
Én fiú vagyok!
Csak emlék.
*
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe,
Közben a halált nem tudjuk földolgozni az életbe…
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe.
Sors könyve?
Soha nem láttam.
Csak emlék.
*
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem,
Lehet, hogy közben a volt jót magamnak mesélgettem…
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem.
Élet majd
Mindent lekezel…
Csak emlék…
Vecsés, 2025. március 17. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
|
|
Kérlek adj még időt nekem,
hogy élhessek Istenem,
add, hogy lélegezzek és szerethessek.
Add, hogy lássam még a felkelő napot,
láthassam még a holdat, s ragyogó csillagot.
Add meg nekem esedezve kérlek szeretetet,
s reményt, hitet, s nyugodt, boldog életet.
Egy remény teli szebb jövőt, s világot,
ahol békesség, s szeretet honol.
Legyen erőm és hitem esedezve kérlek,
adj még egy kis időt nekem hadd élhessek.
Szeretnék egy szebb holnapot kérni,
nem pedig remény nélkül élni.
Reményt, hitet, szerelmet, boldogságot,
nyugodtabb életet, s feledve a bánatot.
Múljon el minden szív fájdalmam,
csak szeretetet érezhessek, s boldog napokat.
Add meg nekem kérlek, add meg nekem,
hogy életem minden perce örömmel teljen.
Szeretet lakozik szívemben, s esdekel,
ezt az űrt, amit érzek felejtsem el.
|
|
Nyári meleg ide lett, a vízhez lemegyek.
Amerre nézek, mindenhol meztelen népek
zöld gyepen, parányi textilen heverésznek.
Nem egészen ruhátlanul... nana,
Férfiakon fecske van, vagy gatya,
melynek hasuk alatt a dereka.
Nőkön monokini, fürdőruha...
De ez így nem igaz, mert a ruha
mint olyan, az valamit eltakar.
S mi látható az bizony nem takart.
Tiszta húspiac, itt minden van,
meg melle, combja, fara, háta.
Tátva marad itt mindenki szája.
Ez a modern kor egyik vívmánya,
többes szemérem teljes hiánya...
Ma az embernek lánya azt hiszi,
ha mindenét szemlére kiteszi,
mindenki lássa, mily’ a karosszériája,
hát ezt a férfi nép biztosan megcsodálja!
Talán fel sem ötlik tán senkiben,
nem csak az számít mi van odalenn,
hanem az is, mi lehet odafenn.
Siófok, 2025. június 2. - Gránicz Éva - |
|
|
|
Ma 2026. június 23. kedd,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
