|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Anyám… már nem vagy
Ha letagadom a súlyos dolgokat, akkor is hazudok…
(Senrjon csokor)
Nem verekedtünk össze!
De, Te torkom törni akartad…
Erősebb voltam.
*
Naponta körülbelül
Öt-hat alkalommal pofoztál.
Bizony számoltam.
*
Közben meg, tán’ végül is
Szeretet nevelésed átjött!
Tudtam, beteg vagy!
*
Tizennégy éves voltam,
Orvosnőnk szólt, elmebeteg vagy!
Mondtam, hogy tudom…!
*
Terhes voltál húgommal,
Még a méhedben, meg is ölted!
Így egyke lettem!
*
Tizennégy éves voltam,
Mikor apámat elzavartad!
Tanúja voltam!
*
Az örökség házamat,
Totál idegeneknek hagytad…
Szegénnyé tettél…
**
(Senrjú duó)
Nem haragszom rád,
Betegséged legyőzött!
Sorsod, rám rovott…
*
Emlékszek szépre,
Jóra, szeretetre is!
Ilyen volt sorsom…
(A béke poraira! Már nincs bennem harag…)
Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: kőkeményen igaz önéletrajzi írásként. [Ilyen kemény a saját történelmi múltam… ’Pestiesen szólva; Aki tagadja az igazságot, az nem ember…’]
|
|
Uram, köszönöm éveimet,
Az áldott, drága, szép perceket,
A fényt, mely az utamon vezet,
Próbát is, mely nevel engemet.
Köszönöm mindazt, amit adtál,
Örömöt, melyet rám ragyogtál,
S a kudarcot, mely megtanított,
Hogy gyarló szívem Hozzád hajlott.
Bocsásd meg vétkeim, Istenem,
Mit életemben rosszul tettem,
És amit elmulasztottam én,
Irgalmad legyen reményem, s fény.
Adj hálás szívet nekem Uram,
Hogy több legyen a hála szavam,
Mint a keserűség, vagy panasz,
Mely elfedi, mennyei tavaszt.
És ments meg a gyanú mérgétől,
A rideg, bántó keménységtől,
A zsörtölődő haragtól is,
Az önzés fojtó árnyától is.
Adj erőt, hogy békén viseljem,
Az öregségnek minden terhét,
S humorral vegyem gyengülésem,
S a járásom lassuló léptét.
És tégy hasznossá még másoknak,
Ne érezzem magam súlynak csak,
S adj alázatot elfogadni,
Hogy másokra kell támaszkodni.
Adj bölcs szívet, hogy sose feledjem:
Itt a vég vár, ott a kezdet engem,
S míg földi dolgom végezhetem,
Találjak értelmet mindenben.
Adj kedvet Veled beszélgetni,
Imádságban Hozzád emelni
Szívemet, mely Tehozzád kiált,
S Benned talál békét és hazát.
Még ma is munkálod üdvömet,
Őrzöd az elfáradt szívemet.
Adj nyitottságot és jókedvet,
Hogy befogadjam szereteted.
Maradj nekem megbocsátó Atyám,
Ki átöleli az összes hibám,
S taníts engem is megbocsátani,
A szeretet útján megmaradni.
Tartsd meg Uram a hitemet,
Növeld bennem reményemet,
S ha egyszer utam véget ér,
Fogadj magadhoz örökké!
Siófok, 2026. május 25. - Gránicz Éva - |
|
Ma este csak egy kávét iszunk;
Ezer éve nem találkoztunk –október óta.
Meleg őszi nap volt,
Amikor céltalanul felszálltunk a villamosra.
-------------------------------------------------------------
Gyönyörű fiatal lány voltál,
Hajadban két rózsaszín masnival;
Alig két napja érkeztél vidékről,
Kémlelve a környéket, mint egy matróna.
Felfigyeltem finom lényedre,
S félénken közelítettem hozzád;
Meghívtalak egy süteményre,
Azt állítva, hogy csak én vagyok az, aki tégedet lát.
Elfogadtál, s kézen fogtál;
Mélyen a szemembe néztél,
S éreztem: szíved oly jóságos –
Csak terád akartam figyelni!
Gyönyörű szerelmi történetünk
Azzal ért véget, hogy hajnalig szerettük egymást;
Szó nélkül távoztál,
És az ünnepek előtt hazaindultál.
-------------------------------------------------------------------
Igyunk meg egy kávét ma este,
S álmodozzunk a felszálló gőzben;
Mindazt, ami szép volt az őszben –
Nem akarom, hogy elfeledjük, szerelmem!
|
|
A felejthetetlen....
Érzelem,semmi més csak érzelem,
Próbálom elfelejteni a szerelmem.
Könnyek gördülnek le arcomon...
Senki nem érti mi a bajom.
Érzelmeim kínozzák lelkemet,bánom,
Hogy valaha is találokztam veled.
Bízom,hogy évek múltával elfelejtelek,
Lelkem megnyugodhat,új ember lehetek.
Teltek az évek,az idő múlása nem segített,
Most már látom, örökre bitorlod lelkemet.
Gondolataim mindíg csak veled lesznek
Életem végéig csak téged szeretlek.
Ágoston Tibor |
|
Drága unokáim 2.
Drága unokáim, halljátok-e a szavam?
két kis hiány vagytok minden napomban.
Hiányzik a kis szívetek, a sok csintalanság,
a játék után maradt apró rendetlenség, kacagás.
Benikém, Belluci, nevetek ha rátok gondolok,
a csendes szobákban is veletek vagyok.
A múltkor írtam egy dalt, azt mondták, szép,
de nem minden sora lett igaz, ennyi az egész.
Huszonöt év után sem értett meg talán,
pedig bennem ti vagytok a legszebb vallomás.
Van, hogy elfáradok, rövidebb a türelem,
a testem más tempót kér egy nehéz reggelen.
De amit irántatok érzek, nem múló pillanat,
két név a szívemben, két biztos iránytű marad.
Hiányoztok, kicsikéim, minden hosszú napon,
a hangotok keresem a házban, az ablakon.
Benikém és Belluci, bármerre jártok,
a nagypapa szeretete mindig megtalál titeket.
Hiányoztok, és ezt senki nem veheti el,
két apró kéz emléke a szívemben felel.
Nem könnyű most egy hároméves kis örvény után,
néha elfogy a csend, elfogy az erő délután.
De ha rám néztek, minden gondom hátralép,
egy ölelés többet mond, mint ezer szép beszéd.
Nem kell tökéletes nap, se hibátlan szerep,
csak üljetek mellém, hadd legyek veletek.
Ha messze is vagytok, a szeretet közel tart,
a hiány csak bizonyítja, milyen fontosak vagytok.
Nem haragból beszélek, csak túl nagy ez az érzés,
a hiány néha hangos, de a szeretet még erősebb.
Ha egyszer újra együtt leszünk, nem számít majd a zaj,
csak ti legyetek ott, és minden a helyére hajol majd.
Hiányoztok, kicsikéim, minden hosszú napon,
a hangotok keresem a házban, az ablakon.
Benikém és Belluci, bármerre jártok,
a nagypapa szeretete mindig megtalál titeket.
Hiányoztok, és ezt senki nem veheti el,
két apró kéz emléke a szívemben felel.
Drága unokáim, őrizzétek ezt a dalt,
a nagypapa szeretete hozzátok hazatalál.
Benikém, Belluci, két név, két kis csoda,
hiányoztok ma is, és szeretlek titeket mindörökre.
Gubacsi Sándor |
|
a kockarendben,
a vasbeton utakon
életekkel fut szét a sín
a magány hatalma
gyémántfoglalatba
verve a lét kőútjain
a vonzalom csupán
szemtelen lopás,
csak múló megoldás
rá a test
a szerelem csupán
képmutatás,
önámításba
temesd
P.S.:
a lélek
az atomtávolságok
végtelen mezejének
vándora
|
|
De a gyakorlatban bizony is, hogy örök…
(anaforás, 3 soros zárttükrösben, 3-szoros belső rímben)
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni,
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek kezdenek ág anyától búcsúzni…
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni.
(anaforás, 3 soros zárttükrösben, belső rímben)
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem,
Majd fog szeretni…még meg is hagytam neki viselkedjen, mint gyermekem…
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem.
*
(HIQ trió)
Nap a hőt…
Ingyé’ osztogat.
Nyár forró.
Felhőket
Nem látni… árnyak?
Hűvösebb.
*
Hő éget!
Mi sem menekvés.
Éji hűs!
*
(senrjon duó)
Izzó levegő szemet
Rebegtet. Mint délibáb messze…
Napernyő jó nagy?
Már a hajnalodáskor
Arcba ömlik a meleg! Ébred…
Hőség napja lesz!
*
(leoninus)
Ősidők óta az évszakok sokszor változnak, mindőjük... magából mást mutatnak.
Az évszakok változása… földi lét megmaradása, mert ez pozitív mássága.
Állatvilág nyáron bőségesen inna, ha találna, tél: a fagyban, nem találja…
Klíma nekik is kell, mert összefügg az, a minden szaporodással és az elléssel.
Embereknél ilyen összefüggés nincsen, de ránk is hatást gyakorol minden.
Éjjel jó, ha a Hold és a sok csillag világít, mert igy látunk egy hajszálnyit.
A Nap nappal meg fönntartja a fényt az életet, az átélt élhetőséget!
A felhők ritkán ellenségek, pl., orkánban, hogy együnk, kell locsolni határban.
A klíma meg az évszakok változása végül az életfenntartás segítői
És nélkülük nem lenne színes az emberek, a flóra, fauna teljességei.
Vecsés, 2024. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a Föld majd’ összeségéről, főként az élhetőségről, alloiostrofikus versformában.
|
|
Vers a feleséghez
(József Attila után szabadon)
Szeretlek, mint növény a vegyszert,
Mint medve az erdő mélyi málnát.
Szeretlek, mint hegycsúcs a gleccsert,
Mint óceán a bálnát.
Szeretlek, mint habját a szappan,
Mint kisnyugdíjast a lépcsőkorlát.
Szeretlek, s mivel ÍGY maradtam,
Szeretni foglak egy életen át.
|
|
Nem értelek...
Öt év telt el, és most mondod ki,
mintha egy szó visszaadná, ami elveszett itt.
Öt éve törtél össze, csak most van hangod,
most lett bátorságod lezárni a harcot.
Húsz évig szerettelek, nem fél szívvel,
most minden régi kép rám néz hideg szemmel.
Az utolsó öt év egy kihúzott fejezet,
kitörölném mindet, ha újra lehetne.
Azt hittem, melletted majd hazatalálok,
közben magamban egyre mélyebbre szállok.
Nem az volt a kérdés, hogy megteszem-e,
csak az, hogy mikor szakad el végleg a cérna.
De itt vagyok még, hallod? Itt vagyok még,
a romok között is maradt bennem elég.
Nem értelek, nem értelek,
hogy lett a húsz évből ennyi hideg emlék?
Dühít a csend, fáj minden mondat,
de nem adom oda neked a holnapomat.
Nem értelek, nem értelek,
a szívem vérzik, mégis lélegzem.
Amit elvettél, visszaveszem én,
ma már nem a vég vagy, csak egy régi seb.
A Benike csak ürügy volt, sajnálom,
egy kifogás a sok kimondatlan álmon.
Nem mentegetőzöm, vállalom a vétket,
de te is tudod, ki gyújtotta fel a mérget.
Minden nap újra lejátszottam a múltat,
kerestem egy percet, ahol másképp fordulhat.
Te elfordultál, én meg bennem égtem,
és senki nem látta, milyen közel értem.
Ha akkor valaki megfogja a kezem,
talán nem hittem volna, hogy nincs már helyem.
De nem maradok ott, ahol eltemetnének,
a sebeim beszélnek, de nem ők vezényelnek.
Nem értelek, nem értelek,
hogy lett a húsz évből ennyi hideg emlék?
Dühít a csend, fáj minden mondat,
de nem adom oda neked a holnapomat.
Nem értelek, nem értelek,
a szívem vérzik, mégis lélegzem.
Amit elvettél, visszaveszem én,
ma már nem a vég vagy, csak egy régi seb.
Öt év késéssel kimondtad: vége.
Én öt év után kimondom: élek.
Nem értelek… de már nem is kell.
A nevem az enyém, a holnap felel.
Gubacsi Sándor |
|
Hétköznapi pszichológia…
(Szakversszak)
Akkor is gyűlölsz, ha jól kinyitod a szádat, de akkor is ha nem!
A célszemélyre fókuszálsz, betegesen szinte ellenségesen.
Nem tudod, hogy a gyűlöleted vak, akkor is hat, ha nem is félem…
Tudod-e,
Hogy ezzel magad is tönkre teszed… szembefordul ellenségesen.
A gyűlöleted kétszemélyes, eredményt nem hoz… boldogságot? Nem!
*
(HIQ csokor)
Lelki a
vakságod… börtön!
Uszítás!
Magadat
Belehergeled!
Önt uszít!
Múltban kell
Keresni okot!
Hergentyű.
Jó neked,
Ha nem lesz vége?
Bánat, nagy.
Már nem is
Emlékszel, régre…
Csak dühöngsz!
Igazság?
Űződ, mert az gát.
Múltaddal…
Vecsés, 2017. február 25. – Kustra Ferenc József
|
|
Puha párnákon, csendben kortyolgatják a kávéjukat az idős asszonyok,
Sietve pillantják meg a csésze alatt rejtőző idegen sorsokat.
A sors tervei furcsa és melankolikus hangokon,
Kusza körvonalakat húznak a koromsötét söpredékben.
Egyenként – a modern műkritikusok levegőjével –
Absztrakt vázlatokat mért szavakká fordítanak.
A habkönnyű csésze megfordításának rituáléja után,
Huncutul mosolyognak.
|
|
Kék vérrel és méreggel írok neked levelet, szerelmem;
Ha elolvasod, törd össze a sápadt, fakult lapon rejtőző tükröt.
Amikor a szív sarkában megbújó, elhagyott virágban alszol, eljövök –
Mint dalra éhes idegen, s mint árnyék, melyet alig érintett az eső.
Levelet írok neked, szerelmem, omladozó távolomból,
S tintába törtem tollam, mikor hideg ajkkal kimondtam
A szót, mely homok és kő bilincseibe kívánkozott –
Ám ahogy magamban rád találtam, szorosan bezártalak, hogy soha el ne hagyj.
Levelet írok neked, szerelmem, egy zokogó felhő templomából,
A lázadó, hideg eső közepette, mely sóhajok hullámaiban árad;
S írok a holdról is – mely saját, kiszáradt vérüledékében hunyt ki –,
S ha majd megérted a szerelmet, amelyet elpusztítottam, visszatérek. |
|
Emlékezés a költészet napjára…
(tízszavas csokor)
Rímelő, sokat jelentő szavak!
Olvasóim tudjátok, én magam írom azokat…
Van, hogy szóvirágokkal fejezem ki magamat,
Így tisztelem meg olvasóimat!
Versszakaimat sokszor és szükség szerint váltom,
Hogy ennek örültök… vágyom!
Van, hogy alkalomadtán csendről is írok nektek,
Ezen majd… elmélkedhettek!
A szót versben én megírom nektek,
És valóságot írom nektek.
(3 soros-zárttükrös trió)
Öröm neked, ha írok és bizony nekem is,
Így lesz művészi jó szó mindkettőnknek is…
Öröm neked, ha írok és bizony nekem is.
Még elmondom néktek, hogy rímtelen sorokat ilyen szóvéggel sohasem írok,
Igyekszem néktek mindent művészi szinten írni… szép rímekkel, néktek írok…
Még elmondom néktek, hogy rímtelen sorokat ilyen szóvéggel sohasem írok.
Ez a versem nektek és azért íródott…
Igy versnapi gondolatnak íródott…
Ez a versem nektek és azért íródott.
Vecsés, 2026. április 10. – Kustra Ferenc József
|
|
Macskámnak
(öregkori líra, de lehet euró is)
A nyirkos reggeli udvaron át
láttam suhanni a macskát.
- Dezső – mert e névre hallgat –
kiáltottam rá, a rézangyalát!
Hogyhogy ilyen álmosan talál ez a reggel?
És amíg te étvággyal zabálod
a pulykamelles finom macskatápot,
mi lesz az egerekkel?
Hangomra a macskám némán rámtekintett,
mint egy régi versemben a Mester,
de nem láttam szemében a lángot,
mint fiatal korában, ha egérre vadászott.
Hej Dezső! Az idő elmúlt feletted,
és amíg te vadászösztönöd feledted,
rajtam vajon hol talált fogást?
Fiatalságunk csupán villanókép:
a riadtan futó egerek s a szőkék.
Kapunk-e mi ketten feloldozást?
|
|
Három hét fénye..
Huszonöt év van már mögöttem,
sok csenddel, kimondatlan szóval,
azt hittem, minden út bezárult,
és együtt élek majd a múlttal.
Aztán három hét elég volt hozzá,
hogy megértsd, amit senki más,
szavak nélkül is hallod bennem,
hol fáj még egy régi vallomás.
Nem kérdezed, miért voltam távol,
nem kutatsz régi sebek után,
csak itt vagy, és én végre érzem,
hogy valaki igazán lát.
Te vagy az, kivel mindent megbeszélek,
akinek a csendem sem idegen,
három hét alatt közelebb kerültél,
mint más hosszú éveken át senki sem.
Hasonló utak vezettek hozzád,
csak neked keményebb volt az élet,
mégis egymásra találtunk végre,
és hálás vagyok minden percért.
Tudom, hogy te is hordozol régi terheket,
mélyebb nyomokat az évek alatt,
de a szemedben mégis ott ragyog
valami, ami reményt mutat.
Nem kell szépíteni a múltunk,
nem kell elrejteni, ami fáj,
mert egymás mellett könnyebb lépni,
ha két megtört szív egymásra talál.
Nem ígérünk könnyű holnapokat,
csak őszinte szót és tiszta kezet,
de amíg egymás felé fordulunk,
nem veszhet el köztünk a szeretet.
Te vagy az, kivel mindent megbeszélek,
akinek a csendem sem idegen,
három hét alatt közelebb kerültél,
mint más hosszú éveken át senki sem.
Hasonló utak vezettek hozzád,
csak neked keményebb volt az élet,
mégis egymásra találtunk végre,
és hálás vagyok minden percért.
Lehet, hogy későn nyílt ki az ajtó,
de most már tudom, miért vártam rád,
minden elvesztett, hosszú esztendő
hozzád vezetett egy másik úton át.
Nem tudom, mit hoz majd a holnap,
de ma a szívem már nem fél,
mert amit benned megtaláltam,
az több egy találkozásnál, a lelkitársam lettél.
Te vagy az, kivel mindent megbeszélek,
melletted nem kell másnak lennem,
három hét alatt otthonra leltem
egy régen elfáradt szívben.
Hasonló múlt, két külön történet,
de most már egy irányba nézünk,
örülök, hogy egymásra leltünk,
örülök, hogy lelkit4ársak lehetünk.
Gubacsi Sándor |
|
Évszakok az életünkben
Én láttam a kertben
az angyalokat,
ahogy szelídítik
a hajnalokat
és fénnyel mossák
a pillejég alatt
alvó tavat.
Én láttam a csendet
megtörő, szerelmet
valló madarakat.
Én láttam, az élet
benned feléledt
és velünk maradt.
Én látom az arcod,
s belé, hogy karcolt
az idő jelet,
ősz szine rajta,
mosolyod takarja
a közelgő telet.
Látni fogom, hogy
életünk elfogy
az évek alatt,
s a fények csak mossák
a jéggel borított
alvó tavat.
|
|
Én vagyok a suttogás, amely ábrándozásra késztet;
Figyelj rá és kövesd a hívását!
Az éjszaka mélyén lelkesül, reszket;
Lágyan és édesen ölel át.
S szárnyán gyengéden hordoz téged
A múltba, egy bizonyos pillanathoz,
Hol a szerelmet és a boldogságot érezted –
Melyet aztán a keserű csalódás oltott ki.
Én vagyok a vers, mely borzongást kelt benned,
Amikor sírsz és már semmiben sem hiszel.
Amikor a világ és a környezeted távolinak tűnik,
A könyv suttogásával vigasztallak meg.
Én vagyok a vers, mit olvasol s szeretsz,
Magamban hordozom az elcsituló suttogást...
Álmaid révén érted meg e szavakat,
Melyek más édenkert felé veszik irányát.
Mindaz vagyok, mire vágysz: vers, költemény,
Vagy csupán szavad egy papírlapon...
Általad létezem suttogásként,
Hisz egyedül te vagy, ki rám vár!
|
|
Ülök a dolgozószobámba, fénysugárkéve is berepült a munkába…
Jól ebédeltem ettől most vág az eszem…
Még csak kéziratba rovom én a sorokat, közben kezdek egy szörp ivóba.
Ébrednek a soron következő gondolatok, írásba most jól belehúzok…
Vecsés, 2025. május 11. – Kustra Ferenc József – írtam: egy délutáni versírásról, leoninusban.
|
|
Hűvös szél fúj miattam...
Andi vagyok és ez egy hosszú történet,
kéz a kézben jártuk be a vidéket.
Tengerpart, városok, fények az égen,
egyiptom homokja a közös emlékben.
Azt hittem, egymásnak vagyunk teremtve,
de másnak adtad, amit nekem ígértél remegve.
Karesz, mondd, hogy tudtad ezt megtenni,
mikor én még mindig téged tudlak csak szeretni?
Tavaly láttalak utoljára,
azóta csend ül minden szobára.
Egyedül vagyok, mégis úgy érzem,
a hiányod alszik mellettem ébren.
Nem bízol bennem, mindig azt kérded,
van-e valaki nálam, akihez visszatérjek.
Pedig nincs másom, csak te jársz az eszemben,
a neved visszhangzik minden lélegzetemben.
Megcsaltál, mégis hiányzol nekem,
elvesztettél, mégis bennem élsz, kedvesem.
Ha egyszer hűvös szél fúj a szobádban,
tudd meg, akkor adtam fel végleg magamban.
Őrzöm a képeket egy régi fiókban,
a mosolyod ott maradt minden pillanatban.
A világot együtt láttuk, mégis érzem itt a vég,
egyetlen hazugság mindent szétszakított rég.
Lehet, hogy messze vagy, lehet, hogy mással,
de én még beszélek hozzád a félhomályban.
Kérdezem az éjtől, hogy vajon merre jár?
És a válasz helyett csak az üres ágy vár.
Nem tudom, mikor lettünk idegenek,
mikor fakultak ki a szép ígéretek.
Csak azt tudom, bármerre is nézek,
minden út még mindig hozzád vezet.
Nem bízol bennem, mindig azt kérded,
van-e valaki nálam, akihez visszatérjek.
Pedig nincs másom, csak te jársz az eszemben,
a neved visszhangzik minden lélegzetemben.
Megcsaltál, mégis hiányzol nekem,
elvesztettél, mégis bennem élsz, kedvesem.
Ha egyszer hűvös szél fúj a szobádban,
tudd meg, akkor adtam fel végleg magamban.
Nem haragszom már, csak fáradt vagyok,
a szívem alatt régi sebeket hordozok.
Ha egyszer keresnél, talán már nem felelek,
mert nem tudok megtanulni élni nélküled.
De ha az éjszaka csendje rád talál,
és egy hideg fuvallat az arcodhoz jár.
Ne félj tőle, ne kérdezd, honnan jött,
az én búcsúm lesz, ami hozzád visszaszökött.
Nem bízol bennem, mindig azt kérded,
van-e valaki nálam, akihez visszatérjek.
Pedig nincs más, csak te jársz az eszemben,
de lassan elengedlek könnyes csendben.
Tavaly láttalak utoljára,
most búcsút ír a szél az ablakodra.
Bejártuk együtt az egész világot,
de nélküled tanulom meg, mi a szabadságot.
Mégis szeretlek, pedig megcsaltál engem
a hét év minden percét magammal viszem.
És ha egyszer hűvös szél fúj majd miattam,
abból fogod tudni, mikor végleg feladtam.
Gubacsi Sándor
|
|
Hétköznapi pszichológia…
Az csönd maga az elhallgatásra átállás, mert minek a folyvást locsogás…
A csönd adja a lehetőséget, hogy figyeljelek, titkodba-csöndben meglesselek!
Amúgy meg a csönd is beszédes, mit közöl, lényeges… mit közöl tettleges…
Figyellek, bukkan bennem a perverz gondolat… mi lenne, ha kezdenéd mondandódat?
Jelzem, figyelmesen hallgatnálak, tenném, gondolataink szimbiozálhatnának.
Lesném az arcodat, mit látok rajtad-benne… szavaid szimbiózisra sarkallnának benne?
Ha csöndben vagyok, úgy lehet figyelni és ekkor nem fogom ezt magamban zavarni…
Csak érdeklődök a Te bensőd iránt, ugyanis ez az, amit a lelkem megkívánt!
Hah! Megy is a dolog, de Te nagyon csendben vagy! Lehet, hogy közben ellenszél vagy?
Hu-hu, de érdekes, megvilágosodtam, hogy talán Te figyelsz a csönd-magányomban?
Hogy ezt megtudjam néztem a szemedet, hogy ezzel kifürkésztem a lélektükrödet!
Látszólag el is vagy lazulva és ha kint lennénk az udvaron, néznél az azúrba?
Fölálltál, indultál konyhába, a gyerek tudjon enni, ha megjő a délutánba…
Most, valahogy összeszedem magamat, törlőm ezen sok-hülye gondolatomat!
Íróasztalnál, fogom írólapokat, kiírom magamból rossz gondolatokat...
Vecsés, 2025. március 1. -Kustra Ferenc József – írtam: 3 soros zárttükrös, leoninus csokorban.
|
|
Hétköznapi pszichológia.
Éppen most nem lelem, amikor a tollamat fogja kezem…
De kérdés, hol kéne lennie, az eszemben, vagy lélekben.
Nincs ihlető történés mostanában… tollat fogja kezem
S
Én tennék is mindent, de nem tudom mi kell, ész… vagy lélekben…
Igyekszem föleszmélni lélekben, mert tollam... fogja kezem…
Vecsés, 2024. július 25. -Kustra Ferenc József
|
|
Mikor a Mestert felkerestem...
...öreg volt már, kezein a ráncok folyómedrek,
tanúbizonyságok, kiérdemeltek.
Hogy önmagamra leljek, azért jöttem el,
érezni, ahogy a tér emel
és körülmos, mint egy eldobott követ...
... és az Úton annyi mindent láttam....
és majdnem megtaláltam a hitet.
- „Elhoztam. Nézd, a csillogása szinte már vakít.
Felelj nekem, amint találtam igazán a hit?”
Szavaimra a Mester némán rámtekintett.
Sokáig nem szóltunk, csupán gondolatban.
Az ég becsurgott a tetőn résein át,
pedig úgy tűnt oszthatatlan.
-„Nézd – szólt a mester – e darab kék eget.
Az egész sebei a részek.
Hited az egész része bár,
de sosem éri el az egészet.
Ember vagy, kevésled mindennapjaid,
de gondold el - míg éled átlagperceit -,
hogy múlt, jelen s jövő között
csupán egy pillanat a híd,
és a Részek így alkotják az Egészet.”
|
|
Mi Atyánk...
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
csend előttünk, láng a lelkünkben.
Szenteltessék meg a Te neved,
legyen tiszta minden lélegzet.
Jöjjön el már a Te országod,
nyíljon út, ha falat találok.
Legyen meg a Te akaratod,
fent az égben, lent a padlón.
Amit kérsz, azt vállra vesszük,
a viharból is továbbmegyünk.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma.
És bocsásd meg vétkeinket,
ahogy mi is adjuk a bocsánatot másnak.
Mikor ellenünk emelkedik a szó,
mikor a szívben marad a karom,
mi elengedjük, bár fáj még,
a béke ára nem mindig kevés.
Ne vígy minket kísértésbe,
ha remeg a kéz a sötétben,
ne hagyj minket magunkra,
vezess ki minden csapdából.
Szabadíts meg a gonosztól,
rázd le rólunk, ami visszahúz.
Dühből hit, félelemből erő,
nyílik az ég a mellkas fölött.
Mert Tiéd az ország,
Tiéd a dicsőség,
Tiéd a hatalom,
most és mindörökké.
Ámen.
Ámen.
Ámen.
Gubacsi Sándor |
|
Corpus Juris
Valamikor egy ember kenyeret lopott.
Nem kérdezték,hogy miért tette.
Tíz évi gályarabságot kapott.
Egy vekni kenyér és tíz év...
Ha megszólal,többet kap még!
Corpus Juris nagyon nagy hatalom.
Urakat szolgálják,nem a népet,és akinek nem
tetszik az apellálhat:süket fülekre találhat.
A törvényt az szabja akinek több van...
A szegénynek ha pénze nincsen,joga sincsen.
Így megy ez már évszázadok óta,
mióta megalakult az első pénzintézet,
amit ma banknak neveznek.
Akik ezt alapították,jól tudták,
hogy a kamat az,amiböl lesz a nagy vagyon.
Nőnek a bankok egyik a másik után,
ők szabják a kamatot ahogy akarják.
Bankok befektetik pénzeiket országok ügyeiben
és ők dirigálják a politikusokat mindenbe.
Furcsa világ ez,amiben élünk
Sok a pénz és kevés a becsület
Mindenkit meg lehet venni és nincs lelkiismeret. |
|
Az árnyak már csak térdig érnek,
arcom szétpatakzik, porlad,
s az idő csupán mi medret szab
gondolataimnak.
Töredezett vállamon
Napok koptatta foltos gúnya lóg,
sziklarepedéseimre
sugarak nem valók.
Maradok szürkén,
széthulló szemek,
a homok szilárdsága.
Mit adhatok neked?
Ha álarcod lehull
és ezer ránc útra kel
tévedéseid ára önmagad,
és nap nap után
nem múlhat el,
hogy ne lásd álarc-arcodat,
de...
új smink fest majd arcodra új mosolyt,
álarcod színes új világ,
s ha kőkemény arcvonásod fojt
azt mélyen önmagadba zárd.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 05. szombat,
Viktor, Lőrinc napja van.
Holnap Zakariás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
