|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Látok egy ragyogó csillagot az égen… Látom s érzem, hogy nekem ragyog szépen
Szépséges fényétől szinte pazarságos… Én bíz’ érzem, nekem ragyog ily’ szépen.
Közelgő a pünkösd, est' után ránézek, az örömtől szorul torkom… igy érzek.
Fény' csillan, érzem, hogy világ' nekem, én szeretem őt, remélem nem hagy el engem.
Legalább úgy ragyog, mint a Hold, csak ő kisebb… mint a Hold…
Remény, hogy belelát a szerető szívembe? Mert azt én átplántálnám lelkembe…
Vecsés, 2026. május 20. – Kustra Ferenc József -írtam: leoninusban pünkösdre!
|
|
Maradj!...
Az ablakom előtt az első hópehely szállongott…
Te tudod jól, ha elmész, félek.
Úgy szeretném, hogy legyen valaki, aki nevemen szólit…
Olyan magányosnak és magamat kicsinek érzem,
Mintha csak mi lennénk a világon.
A párás és átlátszó ablakon át,
A virágcserépben lévő virágok kinéznek,
Nyakukat a hiányzó nap felé nyújtva.
Sötétedik. Még a tűz a szobám zugaiban,
Kéken pislákolva összekuszálódik,
Ingatag és puha árnyékokkal.
Figyelj... vajon mi hallatszik?...
Szakított kabáttal, tele sárral,
Nedves hajjal,
Az ősz benéz a szobába
És esőcsepp ujjakkal kopog az ablakomon.
Hideg van. Már kívülről érezte,
Hogy lelkemben megőriztem egy szegletet a nyárból...
A tükör átkarolja az egész szobát
A víz ólomszínű és jeges.
- Maradj!...
Kint hullik, mű krizantém szirmok hevernek
És senki sem járja már az utcát...kint nagy a hideg.
Kinyújtott kezembe engedem, hogy hulljon
Gondolataid fehér pusztaságát
És egymásra nézünk majd, amikor te hallgatsz,
Meglepődve, hogy, mint kezdetekkor,
Még mindig úgy szeretjük egymást.
|
|
Pocahontas balladája ( igaz történet )
Írta Ágpston Tibor
Kora hajnal volt még,az erdő világa csak
lassan ébredezett,mikor egy korán kelő
indián harcos a tenger felé nézett.És amit
ott látott,nem hitt szemeinek, az ámulattól
majdnem hanyatt esett.Hamarjában riadót
fújt,mire az egész tábor felébredt.
Három hatalmas vitorláshajó amit ők
még sosem láttak,amiröl furcsaruhájú
emberek kisebb csolnakokban szálltak.
Nagy volt az ijedelem,az egész indián
sereg hamarosan a parton gyülekezett,
a csolnakok lassan közeledtek.
Ezerötszázas évek körül indiánok lakták
ezt a gyönyörű vidéket amit Paramount
törzs telepített be.Élükön a Powhatan
Chief,aki messze környéket tulajdon
birodalmának tekintette,amit kész volt
megvédeni utolsó embere vérével.
Az indiánok már tudták,hogy most valami
történik amit ők még eddig soha nem láttak.
Elképzelni sem tudtak egy másik világot.
Álltak a parton álig fegyverben izmos
harcosok még csak a szemük se rebbent,
a vezényszóra vártak,ha a fegyver eldörren.
A hajósok Angliábol jöttek,a katonák kik
felfedezni jöttek a természet új birodalmát.
Az angol egyesült királyság féltékenykedett
a Spanyol és Portugál flottákra,kik széles
kőrben kebeleztek be az új Világ részein
amit csak találtak és nem válogattak.
Az Angol felfedezők élén John Smith aki
mint kapitány díszes egyenruhájában
úgy nézett ki mint egy szinpadi bonviván.
Emberei magas csizmákban vassisakban
sokféle fegyverzettel többet még képzeli
sem lehetett.A csólnakok elérték a partot
Szemtől szembe! Kritikus pillanat mikor a
legkisebb mozdulat halált hozó határozat.
Mindkét részről nagy volt az aggodalom
nem értették egymást az volt a legnagyobb
gond.Ingerűlt szemekkel vitába eredtek,már
úgy nézett ki a helyzet egyre nehezebb lett
.Az angol tiszt törte meg a csendet, intett
két legénynek kik egy nagy ládát a törzsfönök
elé tettek.Aki nem tudta mi az,idegenkedett
tőle míg egy katona feltárta egyet mást
kiszedett belőle.Volt abba minden tükörtől
kezdve mindenféle hasznos kellékekkel.
Egy kis időre az indiánok megnyugodtak,
örültek a sok csecse becséknek főképpen
ami őket érdekelte a katonák fegyverzete.
Amiket nem igen akartak mutogatni,mert az
indiánok nem tudták a katonák szándékát,
amit ha megtudnák megszünne a barátság.
Nemsokára előjöttek asszonyok,gyerekek
az angolok kitalálhatták,hogy ezeknek itt egy
csodálatos életük lehet.Mindenük megvolt
boldogoknak néztek,apraja,nagyja az egész
indián településnek.Egy fiatal lány volt köztük
feltünő szépsége a törzsfönököt dicsérte.
Princess Pocahontas szépségét mindenki
bámulta,legfőképpen John Smith aki nem tudta
szemeit levenni róla.Tetszettek egymásnak
amit nem titkoltak,rövidesen egész közeli
viszonyba voltak,ami sem az indiánoknak
sem a többi tiszteknek nem tetszett.
Sőt már annyira mentek,üzenetet küldtek
az angol kormánynak leváltását kérték a
Kapitánynak.Hónapok teltek míg a válasz
megérkezett, közben munkálatok kezdődtek
a tervek szerint házakat,templomot építettek
az indiánok egyre nagyobb haragra keltek
Nem kellett sok idő indiánok látták a helyzetet
az angolok nem látogatóba jöttek végképp
letelepednek.Egy nap fegyver dördűlt egy
indián meghalt,ami vért kivánt, a telepesek
magas barikádokat építettek és a harc egyre
mindennapi lett.Beállt a tél ami a vesztük lett.
Egy nap az indiánok elfogták a kapitányt
vallaták sokáig semmit nem tudtak kivenni belőle,
a mágusmen mondta, az ördög lakik benne.
Összegyűlt a tanács,mitévők legyenek a többség
döntött,John Smith fejét kérték,hogy a birodalmat
megmentsék,a betolakodókat elűzzék.
Princess Pocahontas könyörgött apjának,vegyék
az ő fejét engedjék szabadon az ő szerelmét.
A nagy fönök két tűz között volt,szerette a lányát
ugyanakkor tartani kellett a renoméját.Végül a
határozat az lett,elengedte a katonát és nagy
fájdalmában más út nem volt,kitagadta a lányát.
Végre megjött a hajó az utánpotlással és az
új kormányzóval,ki átvette John Smith szerepét.
Ettől kezdve minden megváltozott,az új hajó
több családott hozott,élelmet átvészelni a nagy
telet.Pocahontas szerelmét visszaküldték
Angliába eljött az idő a fájdalmas búcsúzásra.
John Smith kapott egy fél napot,hogy szerelmétől
elbúcsúzhatott.Ami a legfájdalmasabb volt az
indián lánynak aki nem értette az idegenek
szokásait,bírálatait.Valami volt amit senki nem
tudott,hogy Pocahontas várandós.Szerelme
igérte visszajön érte,egybekelnek örökre.
Az indiánok lassan megbékéltek látták,hogy
a nagy túlerővel,modern fegyverekkel nem
vetélkedhetnek.Tanultak sokat az új Világ
szokásaikból ami részben megváltóztatta az
életmódjukat,de legfőképpen csak egyet akartak,
megmaradni ősi hitüknél indiánoknak.
Az új kormányzó a települést ötszörösére
fejlesztette,amihez fogott minden őt dicsérte.
Egy valami volt ami bántotta,Pocahontas jelene,
az indiánok akartak tenni valamit ellene.
Elhatározta elküldi a lányt egy másik településre,
közölte vele,szegény lány megvólt ijedve.
Megvolt ijedve mert egyre idegenebb lett
minden körülötte.A kormányzó megnyugtatta,
hogy jó kezekben adja álltala ismert biztonságba
Eljött a nap,a hajóút két napig tartott a település
sokkal nagyobb volt.Az ottani kormányzó,John Rolfe
aki a lányrol már mindent tudott,kedvesen fogadta.
A princessnek saját háza lett,szolgállót,nevelőt
kapott mindent a kedvére tettek.Tanították a nyelvre
írni,olvasni és főként az angol modort elsajátítani.
Szép ruhákat kapott s neki minden furcsa volt.
Legfőképpen azok a cipők amikhez nehezen szokott
de úgy érezte az ő rangjához mindenki igazodott.
Egy valami ami nagyon bántotta a szivének
fájdalma amit egyre jobban érzett ahogy a
szive alatt az a kis lélek mozogni kezdett.
Pocahontas indián ösztöne tartotta benne a lelket
amit soha el nem feledett,sőt az az érzés benne
a sok idegen között,jobban kiéleződött.
Tanult mindennap rendületlenül és az angol
nyelvbe egészen belejött.Gyakran ment ki a
szabadban imádta a természetet nézett fel az
égre madarakhoz beszélt,kérte őket vigyenek
hírt az ő szerelméhez akiről álmodik minden
éjjel amit ő nem értett, miért történt meg.
Egy nap közölték vele tanulnia kell a hitet,
felkel vegye a kereszténységet.Megismerkedett
a bibliával és a sok furcsa ceremoniákkal,amik
nem sokkal külömböztek az indián szokásokkal.
Rebecca nevet adták néki amit időbe tellet
megszokni,minden vasárnap templomba menni.
John Rolfe a telep kormányzója fiatal tehetős
ember,az angol kormányban tekintélyes helyet
foglalt el.Gyakran látogatta meg Rebeccát aki
szivélyesen fogadta s a szavak között tudatára
adta,hogy az ő szivében még mindíg John Smith
foglalja a helyet akit soha el nem felejtett.
Amit a kormányzó tudott,de nem hagyta kihülni
az alkalmat remélte,hogy a princess egy nap,
feladja a reménytelen vágyódást egy kalandor
után.Igért neki boldog jövőt az angliai birtokán.
Örökbefogadja jövőbeli gyermekét,mindent igért
mert azok a szemek éjjel,nappal kisértették
.Eljött a nap,Rebeccának fiugyermeke született,
akit John névre kereszteltek.A fiu hasonlított az
apjára,habár a szemei az anyjáéra.Nagy volt az
öröm,a kis fiu csodálatos mosolya az egész
telepet meghódította.Rebecca gondolkodott,mit
várhat az élettől,a reménytelen jövőtől.
A kormányzó tett egy utolsó kisérletet,hatalmas
virágcsokorral lepte meg a kis angol hölgyet.
Mert a halvány kreol bőrétől eltekintve senki nem
kételkedett volna egy jómodorú angol hölgybe.
Rebecca beadta derekát,elfogadta a kormányzó
ajánlatát, Pocahontas kormányzó felesége lett.
Most már együtt jártak a szabadban,hármasban
csodálták a természetet az állatsereget amikről
az indián lány véghetetlen történeteket mesélt a
férjének.Aki boldogabb volt mint valaha mert Rebecca
volt az ő álma.Nemsokára úgyhatároztak visszamennek
végleg Angliába az ős hazába.
Princess Pocahontas kérte férjét mielött elmennének
engedje meg,hogy gyerekével az apjához menjenek
John nem akart menni elengedte feleségét aki
sok ajándékokkal halmozta el a nyugati part híres
indián főnökét.Rebecca nagy kisérettel érkezett,mindenki
csodálta milyen nagy tiszteletnek örvendezett.
Powhatan csief a Paramount indián törzs főnöke
alig merte megölelni lányát a gyönyörű szép köntösbe.
Könnyek csordúltak mindkettő szeméből.
A viszontlátás boldogabb volt mint valaha,Rebecca
fájó szívvel emlékezett régi barátokra.Mikor a hajó
elindult a partról Pocahontas tudta a jó utat választotta.
Megkezdődött a készülődés a nagy hosszú útra,
mikor majd Pocahontas tiszteletét a nagy angol
királyi család előtt megadja.Sokat hallott arról amit
ott fog majd látni,képzelete nem hagyta nyugton mert
amit eddig látott,az ő szerény világában az is túl sok
egyszerre befogadni felzaklatott gondolatában.
Nagysokára a hajó megérkezett az angol kikötőbe.
Mielőtt kiszálltak volna Rebecca szemlélte a környéket
amit a hajóról látott,nem hitt a szemeinek hatalmas
kőházak,tornyok,hidak és a sok cifra öltözetű népek.
Hintóval érkeztek meg a férje birtokára ahol az ámulat
betetézett minden elképzelést Rebecca boldogságára.
Kellett egy pár nap míg kipihenték a fáradalmas utat,
a lakosztály amit kapott felülmúlt minden gondolatot.
Kisfia John is boldog volt hatalmas park a ház mögött
ami tipikus english garden volt.Anyja nem engedte őt
ki a kezéből e fiu volt az egyetlen aki emlékeztette őt
a régmúlt de felejthetetlen fájó szerelméről.
Rebecca gyönyörű ruhát kapott a bemutatkozóra
nagy kalapot a fejére,úgynézett ki,hogy a királynő
is megirigyelhette vólna érte.Westminster Abbey
volt a hely,hatalmas gótíves terem,ahol a hosszú út
vezet a király trónjáig,kétoldalt a Lordok sorakoztak
kik ő előtte mélyen meghajóltak.
A bejelentő szónok koppantott botjával,hangosan
kiáltotta:Princess Pocahontas rebecca Rolfe! MIkor
Rebecca elért a király trónja elé,mélyen meghajólt,mondta
-Üdvözlöm fenségeteket a hatalmas Paramount indián törzs
nevében,fogadják el az ajándékokat amiket apám,Powhatan
csief küld tisztelettel,békés megértésben.-
Az egész terem előkelősége tapsolt,éljenzett miközben
szolgák hozták a sok ajándékokat amiknek legtöbbje
különleges állat volt.Megtörtént a nagy nap mindenki
boldog volt,Lord John Rolfe feleségére nagyon büszke volt.
Teltek a napok vendégek egymásnak adták a kilicset
mindenki ismerni akarta az indián Princesst.
A kicsi John már lassan négy éves lett,mikor egy nap
jött egy váratlan üzenet.Mitől nagyot dobbant Rebecca
szive,legfőképpen John Rolfe volt nagyon megdöbbenve.
John Smith küldte az üzenetet szeretné látni a kis gyereket.
Az érzelem még nem teljesen gyógyúlt be ami Rebecca
szive körül kószállt,ami gyakran visszatért emlékezetében
.Lord John Rolfe tudta mindég,hogy felesége,hogy érez,
szerette Rebeccát nagyon,méghozzá annyira,hogy adott
neki egy lehetőséget,azt akarta,hogy a felesége igazán
boldog legyen és ha ő akarja visszamehet hozzá megérti.
A princess döntött,mielőtt még találkozott volna szerelmével
a férje aki igazán szereti őtet,akit el nem hagyna soha többet.
John Smith és Rebecca a kertben találkoztak,végignézett
azon a nagy emberen akiben nem látott most mást csak
egy kalandort aki ha igazán szerette volna minden másképpen
végzödött volna. A látogatás meglehetősen rövid és hideg
miután Rebecca rohant vissza férje karjaiban aki már tudta,
hogy szerelmét örökre magáénak mondhatja.
Lord John Rolfe és Rebecca kiket az Isten megajándékotott
még három gyerekkel,boldogan éltek a hatalmas birkokon.
Az indián Princessből előkelő angol lady lett,akit befogadtak
a nagy társaságok és kedvence lett széles kőrben mindenkinek.
Az indián Princess nem élt hosszú életet de a neve és története
megmaradt örökre a történelembe.
|
|
Mezőn !
Gyere velem,virágot szedni,
pipacs mezőn hemperegni.
Hanyat vekve ,virágok között,
elmondom: szerelmem örök !
Náladnál szebbet,nem ismerek
add nekem jóságos szivedet.
Én leszek kertészed locsolom
virágzó,őrök szerelmünket !
|
|
A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.
Ágyamban dúlás volt!
Hold, erősíti szenvedélyt!
Reggel, tavasz virrad!
Álom volt, de most már való!
Tavasz hozta, vérforraló...
*
Itt hagytad illatod,
Mélyen szippantok belőle.
Búcsúhajnal volt ez?
Elszállt meghitt pillanatok,
Mint a tavaszi illatok.
*
Hited, ne hagyjon el,
Lepedőt mosom, visszavár.
Némán koncentrálok!
Örök kikelet reményünk,
Vágyainkba elmerüljünk.
*
Ülök, párnát nézem…
Szemed kacaja, itt maradt!
Jó, nagy… mosás kell itt.
Napsugár őrzi mosolyod,
Szellőcske hozza illatod.
*
Ismét nagyon vágyok…
Mosolyoddal… karod, ölel.
Tavaszom zenéje…
Vágyaim mégsem apadnak,
Mint méh virágot, akarlak!
*
Lehunyom szememet,
Képzelgem, nyál-ízű szádat!
Tavasz illata leng…
Válik még álmunk valóra?
Vagy marad álom… csalóka.
Vecsés, 2017. február 25 – Szabadka, 2017. február 26. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Álom vagy Való?”! Egy esemény, férfi és női nézőpontból…
|
|
Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról…
(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!)
Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy
Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása,
Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama...
Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy...
Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek
a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek,
De lesz ez még rosszabb is.
Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa
„Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja.
Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette,
Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide.
Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: „Umbuldalak”!
A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz
A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'.
Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait
Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit!
Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk
Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk...
Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót,
Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot.
Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, „Umbuldalak” haza
Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza!
Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors
A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors,
Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak,
Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak...
„Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám",
Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József
|
|
Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet
(3 soros-zárttükrös)
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.
(senrjon csokor)
Jégvirág az ablakon,
A kemény fagy mély csendet rajzol.
Tavasz közeleg.
*
(Bokorrímes duó)
Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?
„Nyugaton a helyzet változatlan”,
A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!
Fekete kosok jöttek,
Ígéretük csak dühöt termett.
Bár letörne szarvuk!
*
(kétsoros, bokorrímes)
Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?
(Leoninus duó)
Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…
Jégből vagy kőből a szív,
Milliók sírnak, ti számoltok.
Békét ki mondja?
*
(10 szavas duó)
Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.
Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
Pecheseknek jut földhalom!
Messze száll a vágy sokszor,
De nálunk csak a robbanás száll.
Földben lesz végünk.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Elég volt belőletek,
Háborút hoztok, mi szenvedünk.
Nem kérünk többet!
Vecsés, 2023. júl. 23. – Siófok, 2025. jún. 24. -írtam: a világ, az emberiség -élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
|
|
Csalódás
Csend néha hangosabb megannyi szónál,
S az éj rám borul minden kiáltásnál.
Keresném magamban még a régi fényt,
De most minden emlék ég újabb sebként.
Lelkem a mélyben reszketve didereg,
S a remény bennem lassanként elpereg.
De talán egyszer a hajnal feléled,
És fájó szívem új dallamra ébred.
Legmélyebb seb is egyszer behegedhet,
Hisz egy halvány fény új reményt ébreszthet.
S bár most a könnyeim némán peregnek,
Egyszer még mosollyá csendesedhetnek.
Siófok, 2026. május 10. -Gránicz Éva- |
|
Bánatom van, Melitta asszony,
Busságomban… ez csak egy esély…
Emlékszem, ölelés
Volt osztályrész… mesés.
Most elhatárolódsz, most mesélj…
Búdat hallom... kapu zárt noha,
Kérsz ölelést, nem adom soha.
Volt osztályrész régen,
Csend ül azon régen.
Szívem zárva, nincs vissza, soha.
*
Ígértem neked, jó… hű leszek,
Én bizony, máig is így teszek.
Más nőre nem vágyok,
Téged várnak álmok…
Már nincs benned semmi szeretlek?
A hited szép, de elhalt bennem,
Hűséged tisztelem, de már nem.
Régi láng elaludt,
Nem ébreszt új lángot.
Marad: tisztelet, más többé nem.
*
Még szeretlek, ez fontos hitem.
Én tebenned biz’ mindig hittem…
Mi újra kezdhetnénk,
Részemről… szeretnék!
Egyedül hagytál, pedig hittem!
Újrakezdést kérsz, de mély sebem,
Ígéretnek gyenge ez nekem.
Elhagytál már régen,
Most gyógyulok csendben.
Vissza többé már nincs út szívem.
Vecsés, 2025. július 13. – Siófok, 2025. szeptember 20. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva- írtuk: romantikus LIMERIKBEN 2 szerzősnek.
|
|
A csend súlya
Hogy is kezdődött, már mindegy,
csak azt tudom:
a levegő megfagyott köztünk, mint a szó, amit túl nehéz volt kimondani.
Sodródunk két külön part felé,
a képzeletbeli kör, mi eddig védett, megrepedt,
már nem tart meg minket.
Nem mondunk semmit,
és ez a némaság üvölt a legtöbbet.
Azt hittük, elég erősen kapaszkodunk,
hogy bármilyen vihart átvészelünk,
de valahol az út során valami elpattant, ami végleg összetört.
Nincs harc már, nincs utolsó szó,
csak a sötétséget bámuljuk,
várva, hogy valaki nyújtsa a kezét.
De a tenyér zárva marad.
Valóság volt, vagy csak illúzió?
Hogyha a szeretet megmaradt, miért nem voltunk mégis elegek?
Pedig belefalaztam a nevedet a mellkasom néma üregeibe,
ott lüktetsz az érben, ahonnan nincs kijárat.
Ez már csak emlék, olyan hangosak voltunk egykor,
most meg elveszünk a zajtalan térben.
Talán túl mélyen ahhoz, hogy felejtsem,
s túl messze ahhoz, hogy elérjem.
A kör bezárul, és nem maradt más:
csak a csend, mi lassan mindent átír.
Wino-Amnis
|
|
Szerelmem mintha a Nap formálta volna,
Épp oly fénylő, s meleget adó.
Meggyőződésem, csupán érted virágzó
S éltető lelkemben zengő dallama.
De e melódiák visszhangja túl éles,
Emberségem vizén hullámzó szó.
Mi a valóságom teszi el láb alól,
Mert tudja miképp s hogyan érhet tetten.
Kérem az eget mossa le rólam mindezt,
Könnyeivel szántsa fel gondjaim,
Csitítsa szívemnek perzselő lángjait,
Csakhogy végre ne sajogjon félve.
Ne remegjen bizonytalan vágyaidtól,
De dobbanjon élettel megtelve,
Addig míg az a drága órám ketyeghet,
Csak őizzen meg a zuhanástól.
Ólomsúlyú lassúsággal telt az idő,
De az eső ma végre eleredt,
Hagytam, folyjon végig takaratlan testemen,
Csak csitítson el minél előbb.
Széttárt karokkal várom a csodát, nem jön.
Játékos fény cikkázik előttem,
E percben rá kellett jöjjek, reménytelen.
A megoldás sosem volt odafönn.
Nem moshatja le rólam semmi, mit érzek,
Tüdőm megtelt lepkékkel, így marad
És gyűlölhetem magam, mert elhiszem azt,
Azt...hogy szerintem én máris szeretlek.
Nem a Nap ragyogása tölt meg fénnyel,
Perzselő tekintettel nem az vizslat,
Hanem az, ki fényét tagadni kívánja,
Mert úgy hiszi másnál ő kevesebb.
Te vagy az égi fény ki elől rejtőztem,
Kinek szavai bennem élnek majd,
Mert már nem akarom hogy bármi elmossa,
Hisz talán ez lehet a szerelem. |
|
Hétköznapi pszichológia…
Világ-barbárok úralma,
Akire ez ráragada…
Az népeket úrala…
Lettlégyen despotikus…
Terrorizmus,
Barbarizmus,
És vandalizmus.
Vecsés, 2024. december 10. -Kustra Ferenc József- íródott: septoletben.
|
|
Nem bánok semmit már, a múlt elszállt,
A jó se fáj, s a rossz sem tép tovább.
Bennem a tegnap árnya meg se állt,
Szívem ma új utat keres tovább.
A régi könnyek mind lehulltak rég,
S a bánat porrá lett a szél alatt.
Mi volt, mi fájt, már messze-messze ég,
És nem húz vissza, semmi sem maradt.
Nem bánok semmit már, kimondom én,
A múlt lapjait tűzbe vetettem.
Mi volt, elég volt vége annak rég,
Most új dal születik az életem.
Most kezdődik csak minden igazán,
A tegnap hamva elszáll csendesen.
Szívem szabad, és tiszta már talán,
És nem bánok már semmit, semmit sem.
Siófok, 2026. március 5. -Gránicz Éva- Írtam, Édith Piaf: "Non, je ne regrette rien"(Nem, én nem bánok semmit) című dal ihletésével. |
|
(senrjú duó)
Tavasz derengél,
De ő nyarat, nem keresgél.
Saját ideje.
Hajnal… kikelet,
Ó, csak el ne hagyj engem.
Erre ébredés.
(Tízszavas duó)
A fény szépen, csendben vár,
Szívében él már a nyár.
Hajnali harmat halkan súgja nekem,
Maradj még egy kicsit velem!
(senrjon)
Tavaszi reggel néz ki,
Lelkemben élet is megvirrad!
Jó napi kezdet.
(Tízszavas)
Arcomat simítja derűs, kikeleti fény,
Ébred bennem az új remény.
(senrjon)
Boldogság önti… lelkem.
Szívem a reggelt megdobogja…
Napunk ma jó lesz!
(Tízszavas)
Mosoly nő bennünk lassan, csendben,
Ma napfény táncol szelíden, szívünkben.
(HIQ)
Tavasz már
Nagyon vehemens.
Nincs még nyár!
(Tízszavas)
Szél kacag, nyargal, vadul forgolódik,
A nyár még messze álmodik.
(leoninus)
Ja! Amúgy minek várod annyira a nyarat, ezzel új úti célod akadt?
Júj és én tudod mennyire vártalak? Te vagy a tavasz és imádlak!
(Tízszavas)
Úgy vártalak már téged régóta,
Te vagy szívem örök tavasza.
Vecsés, 2023. május 21. – Siófok, 2026. április 10. -Kustra Ferenc József & Gránicz Éva– írtuk kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában, a tavasz melegség érzésében.
|
|
(3 soros-zártükrös csokor)
A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
(HIAQ csokor)
Csönd falat magasít,
még hozzásimul egymáshoz.
Lélek a lélekhez.
*
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
Fáradt sóhaj szálldos,
görcsös kéz belém kapaszkod’.
Álom elmenekül.
*
Máskor a csöndben, van haragszó is,
Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
Máskor a csöndben, van haragszó is.
Éj sustorog titkot,
Csendesen lüktet a lélek.
Szent tűzben fellobban.
*
Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
Árnyékban elpihen,
éj sarkában rejtőzik el.
Csendes lesz a világ.
**
(Tíz szavas)
A csend beszél most helyettünk,
Mi igazán fontos, tudja szívünk.
Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
|
|
(3 soros-zárttükrös csokor)
A bíboros színre festett bárányfelhők, keletre jönnek, nem erőlködnek,
A nagy vízű Balaton felett ők mindent bíborosra, csak tovább festenek…
A bíboros színre festett bárányfelhők, keletre jönnek, nem erőlködnek.
(tükör apeva csokor)
Fest
Ecset
Felhőket,
Bíbor színre,
Balaton felett.
Balaton felett,
Bíbor színre,
Felhőket
Ecset
Fest.
(Tíz szavas csokor)
Balaton felett bíbor felhők csendben
úsznak, festik a hajnalt keleten.
*
Jé! A bíboros horizonton átrepül egy motoros gép, ő bíborosan szép,
Repülő elment látóteremből, én nézem a víz felszínt, igen simán, így szép…
Jé! A bíboros horizonton átrepül egy motoros gép, ő bíborosan szép.
Gép
Bíbor
Motoros,
Tükre vízen,
Átsuhan égen.
Átsuhan égen,
Tükre vízen,
Motoros
Bíbor
Gép.
Bíbor gép repül, tó tükrén fény reszket,
szép pillanat elveszett.
*
A bíboros színű birkasereg olyan, mintha, az akolba rohanna haza,
A Balaton vize, teljesen nyugodt, szél csak magasban fúj, a víz szépen sima…
A bíboros színű birkasereg olyan, mintha, az akolba rohanna haza.
Víz,
Felhő,
Bíbor szín,
Szél csak fent fúj,
Balaton sima.
Balaton sima,
Szél csak fent fúj.
Bíbor szín
Felhő,
Víz.
Itt lent szélcsend, Balaton tükörsima,
bíbor felhők úsznak rajta haza.
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Sötétedik is lassacskán, de a Balaton marad bizony szép ám,
Mi ketten még parti parton ücsörgünk, itt a déli part is szép ám…
Sötétedik is lassacskán, de a Balaton marad bizony szép ám.
Itt
Ketten
Ücsörgünk,
Esteledik,
Szép a Balaton.
Szép a Balaton,
Esteledik,
Ücsörgünk
Ketten
Itt.
Ülünk a parton, Balaton egy szépség,
sötétkék lassan az ég.
*
Ücsörgésben látjuk, a sugárkéve heve kissé lassul,
A bíbor szín látszik, hogy szép lassan halovánnyá alakul…
Ücsörgésben látjuk, a sugárkéve heve kissé lassul.
Fény
Lassan
Lebukik,
Már rózsaszín,
Nap aludni tér.
Nap aludni tér,
Már rózsaszín,
Lebukik
Lassan
Fény.
A Nap nyugovóra tér, összebújva bámuljuk,
minden rózsaszínű lesz, - csodáljuk...
Vecsés, 2025. április 29. Siófok, 2025. május 8. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként. A 3 soros-zárttükrös csokrot én írtam. A tükör apeva csokrot és a tíz szavas csokrot Gránicz Éva szerző-. és poéta társam írta.
|
|
(HIQ csokor)
Várom a
Méretes zuhét.
Földnek víz…
Várom az
Égi áldáskát.
Feltört föld…
Isten ver
Sok-sok földlakót!
Porszáraz…
Kenyér lesz?
Gabona nem nő!
Mit eszünk?
Gyümölcsöst
Veri hajnal… fagy…
Tál üres…
Imádkozz!
Isten bizonyít?
Áhítat…
Vecsés, 2026. május 6. – Kustra Ferenc József – írtam a száraz földek védelmében.
|
|
Egy könnyed vérű lány lép ki az utcára,
piros felsője lobog, mint a tűznek lángja.
Szemeiben némán a könnyek csillognak,
de léptei keményen a földön kopognak.
Vérét hordja kint, ott lüktet a szívén,
átgázol a világ zajos, vak sötétjén.
Megáll az idő, a zaj elnémul halkan,
izzik a pillanat abban a bíbor dalban.
A vágy elcsitul, de benned még ébred a „talán”,
megnyugszik a föld, s az ég felragyog tisztán.
Olyan voltál, mint a tűz, nem feledem az éjszakát,
itt hagytad a párnán bőröd fanyar, de édes illatát.
Percek múltán is itt révedek a meggyűrt párnán,
gondolatom messze szökik szobám csupasz falán.
Piros felsőd megszégyeníti a hajnal sugarát,
mely áttöri a sötétség mély, csendes falát.
Mert a piros felső nem csak ruha rajta,
ragadozó vadság, mit a sors „rávarrt” ma.
Ravasz, izzó láng Ő, mely a falaknak rontana,
s a szívét, mint sebet, a világnak megmutatna.
Nem mehet el, bár a lába már messze jár,
a piros felsőjét a lelkem fala zárja be már.
Utána nyúlnék, de csak a csend maradt a térben,
s a vadságod ott lüktet tovább az ébredő fényben.
Wino-Amnis |
|
(LIMERIK trióban)
Minden voltál… nem vagy Cilike,
Én hibám, hogy igy döntöttél-e?
Te hiányzol nekem,
Elvesztettem énem.
Lelkem neked… nem szikrázik-e!
Kínai trió „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa. (x = végtelen)
Hiányzol te is nekem,
Néha bánt, mi lesz velem.
Szívemben ború lebeg,
Nem tagadlak meg sosem.
*
Minden voltál… hol vagy Cilike?
Részem mi… Te igy döntöttél-e?
Hiányod lelkemben,
Űr, végtelenemben.
Fénytelen hideg a lelkembe…
Másé vagy, s ezt nem bírom,
Vágyban sincs megnyugvásom.
Nem tudok boldog lenni,
Szívemben nincs nyugalom.
*
Minden voltál… eltűnt Cilike.
Mi késztetett, hogy elmennede…
Üres lett a lelkem,
Kár… nem vagy már velem.
Lelkem, sorsa a végtelene.
Két szív közt nem élhetek,
Döntened kell... kesergek.
Válassz kérlek, ne várass,
Majd akkor visszatérek.
Vecsés, 2025. április 21. – Siófok, 2025. június 3. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként, én LIMERIKBEN a páratlanokat. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta a párosokat.
|
|
Magányom, mit árnyék kísér!
Jeges hidegség tapizza lelkemet és tán’ gúzsbakötésként, az eszemet…
A szívem is érzi, hogy ez egy tendencia, hogy állhat ellent, emberfia?
Gyomromban érzem, az idegesség gyűlik, ez van, de ehhez fogam nem fűlik.
Esteledik és nézem, az alkony fénytelenné lesz, a bíborosodás meg szép lesz.
De magányomban nem tudom, mit tegyek, erős jeges tapizással, vajon mit kezdjek?
Ballagok hazafelé, bár nincs otthonom, idegesen kötözgetem gatyakorcom.
A fényszórót bekapcsolt autók rám vetik a fényt, én meg nem lelem az élet-eszményt.
Az esti sötétben a magány, mint egy árnyék kísér, tudtom nélkül, mint kisértet kísér.
Egyet tudok, ilyen trágya életből nincs kiút, mert ez csak egy trágya gyűjtő alagút.
Az utóbbi tíz évben volt sok, ki csak ámított és 38 poéta-társ, szó nélkül elhagyott.
A nálam tanulás javukat szolgálta, merthogy szolgálni a poéta feladata.
E papír nem bírja "írók" minősítését, majd megkapják az élet(!)… minősítését!
Vecsés, 2024. február 25. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás, leoninusban.
|
|
Űrt hagyva távoztál Bettina!
Űröd vészelem, jó nehéz ma…
Micsoda eljárás…
Nincsen kommentálás?
Nekem kell… én igazodása.
Titkom a szívemben rejtezem,
Azt mondták, hogy időm fogy, szívem.
Nem szóltam, ne fájjon,
Szem könnybe ne lásson.
Hazudtam… de ezt kellett tennem.
*
Hiányzatom van a lelkembe,
Bogaracskám jer mán, gyere be!
Jőj már, na már vissza,
Szeretett csillagka.
Leléptél, mentél luxus létbe?
Azt hitted, mentem csak a fénybe,
De koldus vagyok én, szegényke.
Kincs te vagy, s ha mennék,
Csak téged keresnék.
Úgy vágylak ölelni Édeske!
*
Hiányzik csókod, ölelésed,
Vagy csak úgy a mellém ülésed.
Estve ablaki hót
Légynek monológot?
Lélekűr… legalább ülésed…
Híhetnéd, távolból könnyebb ezt...
Lángolok, karom nem ölelhet.
Csókodért meghalok,
Én élni akarok!
Szeretni fáj… mégis ez éltet.
Vecsés, 2025. június 1. -Siófok, 2025. június 1. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzős LIMERIK -nek. Én írtam a páratlanokat, a párosakat: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
Innen minden látszik…
(Leoninus duó)
A balatoni sétány a déli oldalon, be-, és megtestesül a parti úton.
Ki erre hosszabban sétál, gyönyörködik, szépségben szépségeskedik…
Halottam az idén is lesz nyár, akkor sokunkat maga a Balaton vár.
Nagyon sok helyen a vízben beljebb, volt néhol nádas is… a legszebb.
Estefelé mindenhol kuruttyoltak a békák, gólyák ellen a vészt’ leadták.
Mi mindenhol megálltunk, nézelődtünk, felfedeztünk, hallgatództunk.
*
(Kínai, dielianhua versforma. Kétszer öt sor. Szótagszám: 7-4-5-7-7 Rímképlet: a x a a a)
A szív dobog, ring a part,
Út gyönyörű,
Szépség csalogat.
A tükörfény játszik rajt,
Szívem nyár után sóhajt.
*
A békakórus skandál,
Gólya nem jő.
Békák hangja száll,
Víz felett táncot járkál,
S minden csendbe beleáll.
**
(LIMERIK)
Már megkezdődött a sötétség,
Csöndes sötétben ez szerénység.
Körbe ölelt az est,
Mi sötét azúr lett!
Csend a part ölében, gyöngédség…
*
(Kínai, csi-csüe versforma. Négyszer hét szótag. Rímképlet: a a x a)
Ereszkedik halk sötét,
Álmot hint az esti lét.
Víz fölött suhan a szél,
Éjsötét lett most a rét.
Hold gurul a víz felett
Csillag bújócskát szeret.
Szökken árny ide-oda,
Álom kacag… így szeret.
Mosoly ül víz tetején,
Csillag gyúl a nap helyén.
Tücsök szól a fű megett,
Álom nyomán jár… zenén.
**
(haiku)
Esti sötétség,
Szépség sóhajtozások!
Parti lámpafény.
*
Langyos esti szél,
Fények úsznak víz felett.
Éj álmot ringat.
**
(Tíz szavas)
Maradj mindig velünk, Balcsi kedvesem,
Te vagy nekünk… örök szerelem!
*
Balaton ölel, szívemnek szép szerelem,
Az örök csodám vagy nekem!
**
Vecsés, 2025. márc. 23. -Siófok, 2025. jún. 5.-Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
|
|
Anyukám
tudod a csended fáj a leginkább...
Megtervezhetnéd a holnap délutánomat
vagy az új kanapé helyét a szobában
s persze zsörtölődhetnél
hogy mért nem oda tettem.
Szöszmötölhetnél a kertben hanggal,serényen
megnyerhetnél minden menetet az eszmecserékben
Csak itt volnál,s ne kéne a hangodat a szívembe temetnem. |
|
Sétáltunk a tavaszban…
(leoninus)
Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
(senrjú duó)
Sétálunk együtt,
Tavasz lehel, part susog.
Kéz a kézbe búj.
Árnyék közt susog,
Egy halk „maradj még velem”!
Két szív együtt ver.
*
Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nap már lepihent,
Lágy fény simul az égre.
Csend ölel minket.
Hold bújik elő,
Fénye válladra simul.
El sem engedném.
*
Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
Hajó fodroz, megy,
Sziklák közt víz ébred föl.
Tekintetben fény.
Szél ír rád egy dalt,
Amit csak én hallhatok.
Szívem dudorász.
Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József-: a leoninusokat én írtam, a senrjúkat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
Anyámra emlékezek…
Anyám, már nem vagy,
Itt hagytál… még hiányzol.
Sokszor gondollak…
Nekem is anyám
Volt, Te! Sors ilyetén lett…
Már csak emlékek…
Vecsés, 2026. május 1 – Kustra Ferenc József
|
|
|
|
Ma 2026. május 21. csütörtök,
Konstantin napja van.
Holnap Júlia, Rita napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
