|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Lélegző fényben állt esti körút,
S muskátlit dajkált emeleti balkon,
Míg lépted lelkembe kent fel borút,
Ahogy távolodva koppant aszfalton.
|
|
Egyedül voltam. Valaki kívülről
Az éjszaka közepén, utca ajtómon kopogtatott.
Nehezen az ágyból felkeltem
És, sántikálva kimentem.
|
|
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
|
|
Kétségem nem élem, lehetetlenségemben épp' ez lehet tehetetlenségem.
Kétségem nekem eredeztetett lehetetlenségem, de ez nem lehet végem.
|
|
Tündér le jöttél a földi világba,
hozva a fényt is mely itt van veled.
Gyönyörű vagy te akár egy álom,
pazar e kép és még mesés lehet!
|
|
Husvét volt,
szóltak a harangok,
templomba invitáltak
kicsit nagyot.
|
|
Budapesti utcákon sétált a tavasz,
1973 áprilisában,
Vállán megannyi kezdetet vitt, mint kamasz
Iskolába menvén hátizsákjában.
|
|
Rám nehezednek az árnyak,
álmomban már haza várnak.
Tagjaim is ridegek már,
lassan egészül a leltár.
|
|
Kifakultak már bizony, azok a régi képek,
a szobám falán, akár merre is nézek. Az emlékeimben látlak csak titeket tisztán,
mikor játszottatok velem kint a hintán.
|
|
A nő, meztelenül a házban békésen lépkedett,
A világot betakarta, oly sok békével.
Ő, mintha a csupaszságban felöltözve járna…
Apácának ártatlanságát utánozta, a drága.
|
|
Emlékszem, ahogy elszálltak a régi álmok,
Mentem volna utánuk, talán hanyatt homlok…
Emlékszem, ahogy elszálltak a régi álmok.
|
|
A szerelem az érett emberek kiváltsága,
melyek kinyújtóznak a legkeskenyebb ágyon, de akik
|
|
Kifakultak már bizony, azok a régi képek,
a szobám falán, akár merre is nézek. Az emlékeimben látlak csak titeket tisztán,
mikor játszottatok velem kint a hintán.
|
|
Önmagamnak is az akadálya vagyok,
Még az sem sikerül, amit nem akarok.
|
|
Jártam azt a partokat régen,
Hol Ovidius álmodta a kegyelmet,
Mikes lantja szomorúan pengett,
álmodva egy szabad nemzetet...
|
|
Drága kisfiam, ugye mondtam, hogy soha se féljél,
köszönöm neked, hogy álmomban megjelntél.
Ezzel egy új életet, egy új reményt adtál nekem,
köszönöm neked kisfiam, drága egyetlenem. |
|
Összes figyelésem összpontosul
Azon módon, ahogyan a ruhád hozzád simul.
Kifejező mozdulataimat, amelyet rendesen kiszámítok
|
|
Mondják, ha valaminek vége, szükséges annak elengedése.
Ezt áhítják a pszichológusok, ki így már nem néma hallgatók! |
|
Már félig megettem
kenyerem javát,mikor
kisütött a nap,mutatván
az élet jobb oldalát.
|
|
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok,
Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
|
|
Juj, de sok és úgymond poéta van, de írástudása soknak nem van…
Én tudok írni és szeretek, bennem nem szorulnak meg lélegzetek…
|
|
Az étek ugyan az a testnek,
Mint szerelem a léleknek!
|
|
Pirkadatkor várom, hogy reggel legyen. De már jön is, látom…
Most hozok neked virágot, hogy az teljeséggel friss legyen…
|
|
Márciusi meleg napon,
lányok ülnek a padokon.
Vidámak és kacarásznak,
egymás szavába is vágnak.
|
|
Teljesen elfedett, a ködös őszi bársony,
sehol sincs kikelet, széles e világon.
Csak hajnalpír van, mint kék tengerből lobban,
nyáresti alkonyat, elmúlik titokban.
|
|
|
|
Ma 2025. október 16. csütörtök,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
