|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ti nők, ó
Mi lenne velünk…
Egy csapat!
|
|
Álmomban jöttél felém,lelkemnek titkos éjjelén.
Képzeletem túlszárnyalt merészségén.
Te voltál a régvárt tünemény.
|
|
Vállaimra, csókokat sorban állítasz, felsorakoztatva
Egyenként, összekötve a hajad szálaival...
Kísértések, csábítások láncolata.
A bal fülcimpába, arany karikát- fülbevalót fogtál-,
|
|
Írok, a már majdnem végig berozsdált lúdtollammal, mi recsegve siklik,
Közben micsoda jókedvvel teleírja papírt, szinte nekem szambázik…
|
|
Őt,
Egyetlen tollvonással írta,
Egy zene hordozó vonalrendszerre kirakta,
Egy festő festette,
|
|
Vannak nők,
akik szeretnek és hagyják magukat szeretni
csak egyszer.
|
|
Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot,
Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot.
|
|
Büszke vörös és tiszta őszi ég vagy te,
De a szomorúság bennem, mint a tenger vize, emelkedik,
|
|
A múltba nincsen semmilyen út, a múltból vissza nincsen -várhatjuk- semmilyen út!
Azt tán’ intézik, hogy kiapadt kút adjon vizet, de nincs ott egy csipet víz tünet…
|
|
Báját: kéj, gyönyör, élvezet és a tudós ékszerek veszik körül,
Meg aromás olajok, amelyek vadságában kiemelkednek, szépséget adnak
|
|
Lehullott rózsa
Levél, de szár tovább szúr!
Ez védekezés. |
|
Szerettem, mióta ismerem magam
Az átlátszó nyári égboltot,
A kibontott fűzt,
Szivárványt a sziklák felett,
|
|
Számomra az éjszakát, felváltotta a fény, mikor megtudtam, hogy jön egy kis tünemény!
Nem volt nálam a földön boldogabb ember már,
így alig vártam azt, hogy jöjjön a február.
|
|
Lehetnék zápor áztatta illatos fű a mezei lépteid alatt…
Lehetnék heveskedő langy szellő, mi hátulról kócolja a hajadat…
|
|
Elmenjek? Ó, nagyon fáj,
Hogy elmenjek mellőle,
Kihalt éjszakai lelkem
Távozzon az égi temetőbe.
|
|
Gyakran visszatér egy mély és furcsa álom:
Ő egy ismeretlen, kedvel engem és én mindenét szeretem,
|
|
Azokért a napokért, amelyek mindent elhoznak, amit óhajtasz,
Azokért a hosszú őszökért, amelyekben a hárs főzete illatoz,
|
|
Kelek,
Felemelkedek,
Leereszkedek
És azután eltűnök,
|
|
Őszi szél illata volt,
amikor a Hold dombjára felmentem,
hogy megsimogassam a fekete felhőket,
hol a vihar csúnyán tombolt, erősen!
|
|
Számomra az éjszakát, felváltotta a fény, mikor megtudtam, hogy jön egy kis tünemény!
Nem volt nálam a földön boldogabb ember már,
így alig vártam azt, hogy jöjjön a február.
|
|
Veled akarok egy darabig a csempekályha mellett...
és olvass nekem Andersen meséket,
szeretném, hogy a közelgő hóvihar itt tartson tégedet
és a hótorlaszok miatt elmenni ne siess.
|
|
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…
|
|
Te voltál énnekem, ki megcsókolt egy éjszakán,
a csókodnak ízét érzemtem, szívem ablakán.
Te nyitottad ki nekem a szívemnek ablakát,
akkor tudtam meg, hogy van élet odaát,
|
|
Ahogyan
feküdtünk egymás mellett,
kis melleim, két kis finom tornyot alkottak.
|
|
Nyugodt órák naplementekor,
amikor a tenger az eget karjaiban befogadja
és újra felébred az örök vágy...
inni az égő olvadékból, e szépséget látva. |
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
