|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
(leoninus duó)
Zizzenő falevelek, azt sóhajtják, eltelt a nyár, de mi nem vagyunk kócbabák…
Némi enyhés szellő veti a szerelmes hullámokat, ők segítik a lehullókat!
Kéz a kézben nem tudnak lefelé hullani, mert az ősz légmozgása, nem engedi.
Nagy bizony a hullók színe kavalkádja, miközben látszik még nap aranysugara…
Zöld szín errefelé már nincsen divatban, de van rengeted nagy látomásban.
Szakértők szerint a zöldnek van négyezer változata, de ez már az ősz áldozata.
*
(HIQ trió)
Szépségek,
Oly’ sok színűek!
Levelek…
Bíboros
Az avar színe.
Levelek…
Takaró
Bíborján napfény.
Levelek…
Vecsés, 2024. október 7. -Kustra Ferenc József
|
|
Fényben fürdik a föld, árnyék borul a lugasra,
s te halkan szólsz; csoda lengi be a légteret.
Minden szavad – az élet guzsalyán –
szent, drága képpé formálta reményemet.
S szeretlek. Ma ott ülsz a kertben,
s öledben ujjaid szálakat fonnak.
Életem úgy tapad hozzád, mint ezüst gombolyag:
kezedben van. Fejtsd hát le rólam is a szálakat.
|
|
Megjön lassan az ősz, kezében a színek-ecset… még nem érkezett.
De! Az érkező kezét előre nyújtja, színes pamacs érkezett…
Megjön lassan az ősz, kezében a színek-ecset… még nem érkezett.
A színek állnak a szépséges szivárványból, mind saját másságából,
Megáll a közeledő ősz, kötekedő festői akaratából…
Kéz ecsetje nyoma mindenhol ott marad,
Neki munka, elvégzi, ez helyben marad.
Kertek, árokpartok, hegyoldalak… marad.
Mezei és völgy virágok eljárják a múlás-táncot,
Mén, de nem ősz intézi, de már nem látni délibábot.
Érdek az új sokszínűség, de láthatóan a rőt a domináns,
A frissen festett levelek sem maradnak, hullanak… így domináns!
Mutatja magát az azúrkék, hogy ronda felhőtől szürkés lett,
A napsütés sem föltétlen meleg… hűvösös uralkodó lett!
De, van még az indián nyár, a vénasszonyok nyara,
Viszont csak egy hosszas pillanat és itt a tél, hova…
A kertemben szerelmetes illatokban virulnak az őszi rózsák,
S ők az utolsó illatos gyönyör-csodák, de biz’ elmennek halt rózsák…
Gyál, 2025. február 28. – Kustra Ferenc József
|
|
Tudtam, hogy megérkezel… vártalak Ősz,
nem marad örökké a nyár és eljössz.
Megint ideértél, s hoztad a szelet,
s nyomodban kullog a hideg kikelet.
Barna avarral szórod tele az utat,
a szél a fák között ezer titkot kutat.
Én még a szépséges nyár fényét őrzöm odabenn,
de tudom, elmúlt, s nem lesz már ugyanaz semmisem.
Reggelre nyirkos köd borul a fákra, a háztetőkre,
gyerekek sietnek a suliba kabátba öltözve.
Az ősz csak rám mosolyog: „Ne búsulj, barát,
minden évben elhozom ezt a változást.”
A fákról egyenként téped le levelét,
s esővel mosod az utcák kövezetét.
A Nap is egyre fáradtabban tekint,
mintha a nyár után ő is visszaint.
Ne menj még nyári Nap! – kiáltom – maradj velünk!
Hadd legyen még egy kicsit fényben az életünk!
De az Ősz nagyot legyint: "Hiába minden szó,
a nyár egyszer elmúlik… de jön majd újra jó."
És én bár az avarban a nyarat keresem,
az ősz minden szépségét lassan megszeretem.
Ha el is múlt a fény, s zörög a hideg szél,
a szép nyár emléke még a szívemben él.
Siófok, 2026. augusztus 15. -Gránicz Éva- Írtam: Kustra Ferenc József azonos című verse átirataként, a szerző engedélyével. |
|
Kék árnyak.
Ó, sötét szemek,
Melyek bánatosan, hosszan rám figyelnek;
A déli múlásban.
Szelíd hangszer, a szelíd őszt gitáron kíséri jámboran
A kertben,
Hol a barnás lúgban hangja fel oldódik.
A halál tompa árnya kinyúlik;
Örökké fiatal kezei az istennőknek
Szívják élvezettel a bíbor kebleket,
Míg elveszett, lehanyatlott ajkakon,
Fekete, sűrűn folyó lúgos nedvek,
A déli múlásban
Csordulnak alá az ifjúnak göndör hajfürtjein.
|
|
Szőke hajú gyermek. Ámen és ima.
Lassan sötétíti el az est hűvösségét
A szerzetes templomfestő mosolya – vörös és sárga,
Barna keretben napraforgók – félelem, a nyirkos szürkeség freskója.
Hosszú ideje kék köpenybe burkoltan
Festette meg a szerzetes az ikonokat, komótosan;
Áhítattal igyekezett megosztani bánatát,
Miközben csillagok erein véreztek át.
Őszi naplemente; a juhar csendje.
Homlok érinti a víz kékségét,
Fémrúdra terített halotti lepel.
Fájdalmasan hullnak az ágakról a rothadt gyümölcsök;
A madár röpte kimondhatatlan – találkozás,
A haldoklókkal; végzetes év következik–összetett kezek, imádkozás.
|
|
Megvan: szelecske a vezetékecskén…
Ez a valami,
Zene a vihar szélből…
Tényleg nagyon fúj!
(Bokorrímes)
Látok vagy húsz galambot, ücsülnek, szél farkat emel... s zenét hallgatnak.
Nekik igy könnyű, -kedvükben jár- de bizton örülni kell nagy viharnak.
Biztosan mindők zenét kedvelő s örülnek a nagy előadásnak.
(3 soros zárttükrös)
Lehet, hogy madarak ezért ülnek sorban, mert a húrosokat kedvelik?
Mit tennének, ha a zongorabillentyű hangja szólna… jó hosszan nekik?
Lehet, hogy madarak ezért ülnek sorban, mert a húrosokat kedvelik?
(HIQ)
Sok zenét…
Galambok várják?
Zenészek?
(bokorrímes)
Érdekes ez a zene, néha még én is, meghallhatom…
Ilyenkor kiülök, mert van nekem udvari platformom.
A gyenge szél, csak leveleket zizzent...
A vihar meg még mindig rosszat izent!
(tíz szavas)
Zenére föl… nagy szél imigyen zenél…
Szélzúgás… nagyon furán zenél.
Vecsés, 2026. szeptember 27. – Kustra Ferenc József
|
|
A nap utolsó fényei halványulnak s tovatűnnek,
A múltbéli szenvedélyek láza már elszállt,
Az öröm bora elfogyott, s kiömlött végleg,
Még szívem naplementében sír és én mondok egy imát.
Az ünnepi napok múló mámorát követően,
Melyek csendben enyésznek el a homályban,
Mint árnyék, hull alá a hervadt levél
A komor ősz elhagyatott sírjára.
|
|
Most az ősz zenél.
(senrju)
Ha nézzük az őszt!
A szél maga a dizőz…
Zene szemünknek…
(tíz szavas)
Elképesztő a szín választék, hihetetlen lehetetlenség.
Tudjátok? Zöld négyezernyi féle…
(3 soros zárttükrös)
Hallhatjuk ahogy az őszi szél:
Telefondróton hosszan zenél…
Hallhatjuk ahogy az őszi szél…
Biztosan látom, hogy a közepes szellő már egy nagyzenekar.
Közben átértékeltem, most mi többek vagyunk, mint egy zenekar.
Vecsés, 2026. szeptember 27. – Kustra Ferenc József
|
|
A versaratásnak állandóan ideje van…
1 blokk
Mindenkinek igazolom, hogy a versbe szánt szavak,
Amiket én kitenyésztettem… ők szinte magszavak…
Mindenkinek igazolom, hogy a versbe szánt szavak.
*
(senrjon)
Ezen szavakat vetni
Feladatom, tollal papirra.
Így kikel a vers.
*
(tíz szavas trió)
Én már úgy írom meg,
Hogy versveteményezés… hozza termést meg!
Veteményezek a saját gondolataim világába,
Ott nevelgetem a sajátos gondolatvilágba.
Figyelem! Felhasználom a hétköznapok gondolat-részeit,
Aztán magokból verseket termelek s részeit…
*
(3 soros zárttükrös)
Nálam az nem lehet, hogy termést csak úgy lázacskán sem gondozom,
Nekem a poétamunka mit művelek, fontos, igy dolgozom…
Nálam az nem lehet, hogy termést csak úgy lázacskán sem gondozom.
*
(bokorrímes)
Verset vetni, learatni, maga a nagy és szeretetteljes munka,
Tudom, kik nem írnak még rossz rímeket sem, azoknak ez humbug munka!
Személyesen én tudom, vannak, akik nem tudják... van szakirodalom…
De, én meg a gondolat magvakat aratáshoz, mind odahordozom.
**
2 blokk
A gondolat magja néha csak egy apró szó,
ha jó földbe hull, lesz belőle versbe való.
Gondozom türelemmel, míg lassan szárba szökken,
s a sok kis szóvirágból egy szép költemény terem.
Van, hogy egyetlen szóban egy egész vers rejtőzik,
csak várni kell csendben, míg szépen kibontakozik.
A költő dolga ennyi: vetni, várni, figyelni,
s ha beérik a termés, örömmel learatni.
Vecsés, 2026. szeptember 11. - Siófok, 2026. szeptember 15. – Kustra Ferenc József: Az 1 -s blokkot én írtam – a 2. blokkot Gránicz Éva szerző és poéta társam.
|
|
Az alkonyat szabadjára ereszti a sötétségét;
a nappal köddé foszlik,
s az ég felé emelkedik,
itt-ott szétszaggatva
a naptól –
mely kérlelhetetlen, végtelen összeomlásba temetkezett –,
s utolsó csalódást éli meg
sötét szegélyű felhők között –
naplemente...
|
|
1. blokk
(3 soros zárttükrös)
Ma jó meleg volt, igy kint ültünk a parton
Mert nekünk fontos, hogy régi szálkás padon.
Ma jó meleg volt, igy kint ültünk a parton.
(leoninus duó)
Késő délután kezdtünk kiülni és az alkonyt bevárni-megvárni.
Közben, körben az egész vízfelületet nézni, délibábot várni.
Néztük, milyen szép a körkörös látvány… csak a Balcsis e látvány!
A nap, ahogy süt, megy is kifelé víz fölül… hegyek fölé megy.
Észre is vettem, mintha a kék ég sötétedne… örömmel vettem.
Már valahogy elhallgatnak kutyák, füleim nyerítést sem hallnak.
Aztán mondtam, hogy ott látok egy hajót… majd: délibáb lehetett szóltam!
Sűrűsödik az alkony, nap a hegyek után… mi néztünk a Hold után.
Ma oly' lassan került elő... így haza felé kezdtünk... majd ő is elő’.
***
2. blokk
(leoninus)
Már a Hold ezüstös fénye csillant a vízen… elmerültünk a csendben.
A parti szél lágyan lebbent, s a tó tükrén a fény meg-megrebbent.
A délibáb eltűnt, de emléke bennünk még sokáig élt… szép álmot mesélt.
Hazafelé léptünk, az alkony végleg leszállt… a part csendesen elszunyókált.
(haiku duo)
Nap lebukik már,
délibáb ködbe olvad.
A fény elalszik.
Tavon holdfény ül,
elhallgat a parti szél.
Csend ring a vízen.
Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2026. szeptember 23. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva: írtuk kétszerzősnek. Az első blokkot én írtam, a 2 -s blokkot: Gránicz Éva.
|
|
Ki vezetett utamba téged,
Karcsún és rózsás arccal?
Hálát adok annak, ki elhozott,
Hisz nekem szánt téged szavakkal.
Szentet játszol és bolondost,
Változékony vagy és vad, mint az ördög,
Te vad teremtés, tudsz-e egy dolgot?
Kölcsönkenyér visszajár és senki nem lesz boldog.
Vágy ébred bennem,
Mikor gyengéden ellenállsz,
S hallgatjuk a tavaszt,
E vágytól megnyugodva, te mit vársz?
Úgy emlékszem, mint álomban,
Hogy a hold félénken leeresztette szemhéját,
Te pedig, őszintén és tisztán, hagytad,
Hogy kigomboljam inged három gombját...
Emlékszem,
Egy öregasszony, ki két parázs fölött bűvölt egy csészében;
Tudni akarod, mennyire tudlak szeretni?
Eléggé ahhoz, hogy ne vigyelek oda, hol a szégyen.
Úgy ismerlek, mint folyamtorkolatok vízitündérét,
Ahogyan a költő elképzelt téged,
Mint út menti fogadókban mesélt történetet,
Amilyet az utazók még sosem hallottak és egy mesének véltek.
Arra törekedtem,
Hogy édes gyöngéd
Öleléssel és a költészet csókjával
Szítsam a szerelmet;
Illatot és fantáziát hintek testedre
Az elvarázsolt éjszakai órán
Úgy hallgatlak, mint nyitányt;
Úgy csodállak, mint egy szobrot
És lenni igéjével ragozlak téged;
Itt és most kizárólag érted.
|
|
Vöröses barna és szép sárga a világ,
Lassan, de kifakul idénre a tájság…
Vöröses barna és szép sárga a világ.
A madaraink éneke sem a régi már, elcsendesül,
Biztosan fáznak ók is, torkukat védik… ez is teljesül…
A madaraink éneke sem a régi már, elcsendesül.
A madarak tolla megmaradt, a fakoronák, mint farsangi bálban,
Már nagy cifraságban élnek, levelek nélkül, rossz idő meg jön csőstül…
A madarak tolla megmaradt, a fakoronák, mint farsangi bálban.
(HIQ duó)
Hideg már
Az őszi eső…
Szél is fú.
Avar meg
Úgy büdösödik.
Fú a szél.
(tíz szavas trió)
Az egész így egyben, mintha
Az ősz régi táncot járna!
Avar, sárral keveredve nagyon tocsog,
Aztán az eső rákezdi… zuhog.
A zuhogó esőt őszike még a tánchoz csatolja,
Sikerül hamarba.
(3 soros-zárttükrös)
Szélvihar még veri a le nem hullott leveleket,
De ha leesnek, akkor generálnak kis neszeket…
Szélvihar még veri a le nem hullott leveleket.
Vecsés, 2025. november 1. -Kustra Ferenc József
|
|
Magas sarkú cipőben lépked az alkonyatban –
Mint a súlyos bársony lágyan hullámzó árnyéka;
Zöld szemében a rejtély tengerei örvénylenek,
S a hold csupán egyszerű, jelentéktelen selyem anyaga.
Olyan érzéki, mint egy lassú tangó ritmusa,
Amely füstfelhőkbe burkolja a termet –
Egy múló mozdulat, egy intenzív illat
És varázslatos ösvényen elvesző léptek.
Sem szent, sem sátán, csupán egy mágnes,
Mely izzó parázs ajkán suttogva hívogat –
Egy ősi talizmán véste versszak,
Mely ajándékként mérget és édességet is ad.
|
|
Hétköznapi pszichológia…
Ma már délután van, pirkadatkor elmentél, a megállóból intettél.
Tudtuk mi, ez a szerelem nem örök, őrködtek a strázsa ördögök.
Az ágyad már régen kihűlt, miközben a lelkeddel együtt menekültél.
Közben
Én meg kóválygok otthon, van velem otthon... és ők csak a gaz ördögök.
Itt van a magányom, az önsajnálatom, csoda? Biz' sokszor hitegettél…
Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- írtam: a kapcsolatvégről.
|
|
Kezdetben közönyös voltam,
Talán egy pillanatra figyelmetlen;
Egy nő karjában – s gyengéden ölelve –,
Már nem tudtam semmit tennem.
Némán várt rám, hogy megjelenjek,
Illatos testtel és igéző tekintettel,
Édes és keserű ízével,
Forró ajkai csábítóak felettem .
S ártatlanul ízleltem meg őket, mit sem sejtve,
Hogy sosem leszek képes elfeledni ,
Hisz nélkülük már nem lehetek más,
Mint aki újra akar csókot kérni.
Megtörtént... férje lettem
Az asszonynak, aki tud szeretni
És azóta lelkem tiszta,
Miközben szívem, továbbra is vágyakozik.
|
|
Az ősz, mint éltes dáma,
földszín ruhát ölt magára,
barnát, vöröset, haldokló sárgát,
csillogó dérrel díszíti arcát.
Még tűz ragyog szemében,
de könnye már potyog,
sáros utakban ragadnak
súlyos lábnyomok.
Mégis, tócsák tükrében
én olyan szépnek látom,
lassul bennem a rohanás
ahogy kioltja a nyári lángot.
De parazsán még szőlő érik,
édes lével kínál megint,
utolsó korty nyár mielőtt
ködbe vonja szép szemeit.
…..és a fátylas tekinteten,
mintha átsütne a napsugár,
meleg karja lágy ölelés,
kitárja lelkem kapuját.
Belép rajta a csend,
álom érik avar ágyon,
szél dúdol egy lágy dallamot,
így még sokkal szebbnek látom.
Ősz egy csoda, csendje tanít,
szépségét nem harsogja, csak van,
nyugodtan, bölcsen,
mint életünk alkonya.
Mert életünknek is
négy évszaka van,
de mind csak egyszer nyílik,
egyszer tavasz, egyszer ősz,
s ki ezt érti, már nem félti. |
|
Megrészegít az ágyra hulló fény,
Mikor viasz tested hagyja megérinteni magát,
Suttogások és meleg leheletek árja –
Édes sodródások végtelen tengereken át.
Mert érzéki vagy mindenben, amihez hozzáérsz,
Szemekben, ahol fellobbantod, majd eloltod,
A kimondatlan vágyakat, a tiszta bűnöket
És az ezüstös éjszakákban a fénylelő fényt.
Élő zene lelkesül,reszket bőröd alatt,
S ahogy a hajnal homlokodon meg kér,
Maradsz bűn ízű költemény,
A legszebb álom, melyet meg koronáz a remény.
|
|
Hiányod… örök!
(3 soros-zárttükrös)
Június van és tizedikén volt a születésnapod,
Ezerkilencszáz tizenháromban volt... nincs életlapod…
Június van és tizedikén volt a születésnapod.
(leoninus duó)
Félig borús az azúrkék ég, kicsit takar, nem ellenség.
Félig borús az az ég, ott meg ahol kilátszik a nap ég.
Apám rég elmentél, de hiányod sohse szűnt… végleg mentél!
Éjjelente álmodok rólad, de életreménységem… szél, nekem beszél rólad.
Főleg éjjelente a hiányod gyötrő, hogy még szeresselek, emlékeztető.
Sokszor hiányzik a régmúltunk, kisgyerekként nagyokat beszélgettünk, játszottunk!
HIQ
Nincs mese,
Egyedül vagyok…
Hiányzol…
Vecsés, 2025. június 13. – Kustra Ferenc József: írtam: emlékező-önéletrajzi írásként.
|
|
Azt az asszonyt akarom, ki tajtékozik, mint a viharos tenger,
kinek melle oly édes, mint a tejben főtt csöves kukorica,
mint fészekben kígyók, kik a habból drágakövet érlelnek,
az attikai asszony, kinek léptei oly fürgék, szaladnak, mint a gyöngyszemek .
Azt az asszony-mélységet akarom, az óceánok érintetlen mélyéből,
az asszony-álmot, mely nem foszlik szét hajnaltájt;
lágyan járják át a menny szelek hófehér hajunkat,
ha eljő az idő, s képbe foglalt minket a vágy.
Azt az asszonyt akarom, ahogy az alpesi csúcsokon nyíló havasi gyopár
az érintetlen csúcsok fenségével ruházza fel a hegyet,
a fagy órájában, a havas idők során,
s még az átok is jó, ha tőled származik babám, a te heved.
...............................................................................................
Az eget kémlelem, szomjazva a kéket,
hogy a szerencse alászálljon a tiszta térségből,
hogy csak mi legyünk az ég alatt, hogy eggyé váljunk és
remete imájával fohászkodom, s az eget kémlelem, szomjazva a kéket.
|
|
Hétköznapi pszichológia
Nagy élet-sors helyzetekben gyorsan kiderül, az egyént
Mi mozgatja; "szeretet", „kapzsiság”, „félelem”, „gyűlölet”?
Háborús helyzet, avagy nagy természeti katasztrófa,
Bár
Utolsó kettőről nem tehet, nem tőle függ az élet!
Családtagok, vagyontárgyak elvesztése, nem ad élményt…
Vecsés, 2019. június 14. – Kustra Ferenc József- íródott: röviden, mert ez egy hallatlan nagy téma.
|
|
Fiaral lány naplójában....
Jó hinni valamiben,
Még ha tudod,hogy
Nem is lesz való, az
Ámításban sok gyönyör
Van,talán egyszer beváltható
Nézz fel az égre,látni
Fogod a hatalmas
Szivárvány kapuját,
Amin ha áthaladsz,soha
Nem látott gyönyör vár rád
Látni fogod,hogy egy
Daliás vitéz,fehér lovon
Száguld feléd,felkep téged
S visz a soha nem látott
Boldogság felé |
|
Emlékszel arra a hűvös éjszakára a réten –
ahogy átjárt minket a hideg,
hát tüzet raktunk
és ahogy fényévek távolságából szerencsecsillagunk
áldást és jó szerencsét küldött ránk,
ott csókolóztunk.
Emlékszel?
Átfut-e rajtad a borzongás,
amikor az éjszakai égbolt
hatalmas, szétterülő tűzben lángolt?
Most más gondok foglalkoztatnak;
úgy tűnik számodra,
mintha más fajta tüzek égnek –
ám ezek is számodra elérhetetlenek,
mert szikrázók.
Költő vagyok, szerelmem!
S mindent megadhatok, mire vágysz;
kínálhatnék neked néhány hajnalcsillagot,
ám velük mit csinálsz?
Kedvedre elvihetlek szekéren
a Nagy- vagy a Kis Medvén,
a Tejúton át,
a Nagy Semmin keresztül,
hogy mindent láthass.
Bármit megadhatok, amit csak kívánsz –
akár a napot, akár a holdat –,
egy egész univerzumot adnék neked,
hogy mindet birtokolhasd –
nem úgy, ahogy valójában léteznek,
hanem átalakítva világodnak...
Ó, jobb, ha inkább virágot adok neked
minden egyes nap...
s meglátjuk, hogyan is állunk
a „lenni vagy nem lenni” kérdésével,
holnap, majd holnap.
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(Leoninus csokor)
Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán…
Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen…
Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van…
(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…)
Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj…
Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek…
Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog…
Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek…
Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását…
Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket…
Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek…
Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott…
*
(senrjon csokor)
Nincs semmi okos tanács,
Nincs már oly’ ami segíthetne.
Lélek leomlás.
*
Álmai kártyavárát
Lehet-e újraépíteni?
Lélek leomlás.
*
Nagyívű volt kártyavár
Projekt, zöldes, lakótelepnyi…
Lélek leomlás.
*
De folyvást éltek bajok,
Akadályok, gátló tényezők!
Lélek leomlás.
*
Az öregsége már meg
Is mutatja a siker nélkült…
Lélek leomlás.
*
Öregedés… a véghez
Vezető út… mi sem nincs! Kasza…
Lélek leomlás…
Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről: önéletrajzi írásként!
|
|
|
|
Ma 2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja van.
Holnap Miksa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
