|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Nézem a lapokat, a négyszínű világot,
nem adom fel semmiért az utolsó mozdulatot.
Napokig küzdök egy partival, néha belefárad a kar,
sorrendbe kényszerítem: mit a sors összekavar.
Mert a kártya tiszta: ott nincs felejtés,
csak a győzelemig tartó, makacs keresés.
Kérem szüntelen a lapokat. Mire a végére érek,
az eleje már csak köd, s a számok elenyésznek.
Felcsattan a düh, mint egy éles, vad motor:
miért veszi el az időt, amit már az ember birtokol?
De aztán jön a csend, egy halkabb pillanat,
és a harag helyén csak a nyugalom marad.
Elfogadom az életet, amit rám mértek,
hogy elkopnak lassan a régi, fényes képek.
De amíg írok, és amíg a lapokat rakom,
addig én vagyok az úr a saját sorsomon.
Lehet, hogy a tudat egyszer ködbe vész,
de addig minden napom egy-egy büszke győzelem, s kész.
Wino-Amnis |
|
Sokan szóltak nekem, hogy vigyázzak,
Neked hittem, nem a sok barátnak.
Neked hittem, mert hinni akartam,
Hogy a világomat neked adhassam.
Neked adtam minden bizalmamat.
Eljátszottad, majd ezt letagadtad.
Letagadtad, mert így neked könnyebb,
S szememből most folynak a sós könnyek.
Azt hazudtad: miattam nem lehet.
A gyötrelem most tépi lelkemet.
Könnyebb volt így, engem hibáztattál,
Hibáid miatt engem aláztál már.
Bizonytalanság, mit kaptam tőled,
Gondolataim rosszra cserélted.
Álmaim most égő pokol tüze,
Bennem van, nem gyógyulok belőle.
Bíztam benned én, csak eljátszottad.
Hitemet morzsákra pazaroltad.
Morzsákat kaptam én csak cserébe,
Szerelmemet kidobtad szemétre.
Eldobtad, mint pillangó a bábját,
Vagy kisgyerek unott, szép babáját.
Ennyi voltam? Csak egy ócska játék?
Eldobható, olcsó, rossz ajándék?
Nyugalmat adtam a mélypontodon,
Reményt hoztam nehéz napjaidon.
Önbizalmat, hogy higgyél magadban,
Törődést, hogy ne sírj magányosan.
Őszinteséget vártam cserébe,
Csak annyit, hogy ne nézzél cselédnek.
Legyek én egy barát vagy szerető,
Nem pedig egy néma, holt temető.
Annyit kértem: mondjál végre igazat,
Ismerd be a fájó bántalmakat.
Ismerd el, hogy szabad legyek végre,
S ne kerüljünk többé fedezékben.
De megint elfutsz, újra menekülsz.
Mint a tücsök, ki nyáron hegedül.
De jön a tél, hiába is szaladsz,
Hideg lesz, és legbelül elsorvadsz.
Egyszer szembenézel majd tetteddel,
Öregen, a megvénült testedben.
Akkor látod majd meg, mit vesztettél.
Egy férfi mellett halsz, kit nem szerettél.
|
|
Emily Dickinson - F-659 (műfordítás)
The Province of the Saved
Should be the Art—To save—
Through Skill obtained in Themselves—
The Science of the Grave
No Man can understand
But He that hath endured
The Dissolution—in Himself—
That Man—be qualified
To qualify Despair
To Those who failing new—
Mistake Defeat for Death—Each time—
Till acclimated—to—
F-659
Szabadító Szakma
Lenne – a Művészet -
Van Profi Önszabadító -
A Sírhoz nem Érthet
Senki Más, csak Aki
Magán Belül kibírt
Már Feloszlást – Belőle lesz -
Csitító – ki csitít
Kétségbeesőket -
Frissen hibázókat -
Csődöt – Halálnak nézőket -
Amíg – gyakorolnak - |
|
Érzelmek szárnyán !...
Küldöm e lavelet neked,
remélve megérinti szivedet,
vágyódom érted régóta,
vérző szivem megmondhatója
hányszor foglaltalak imámban.
Szánd meg ezt a kóborló lelket,
ki érted élne,mindent megtenne,
szivem már régóta a tiéd.......
mást elképzelni nem is mernék,
nélküled tovább élni nem tudnék !
Ágoston TIbor
|
|
Mesél nekünk egy madár…
Kék ég alatt szárnyalok, felhőket én nem látok,
Vannak fák, látom, amik már ki is rügyeznek már…
A gólyák és a fecskék is, lassan már jönnek is
Vecsés, 2026, március 3. – Kustra Ferenc József: írtam a tavaszvárás örömére!
|
|
V.
Felhő száll, tükör a tó,
Szó ring benne, mint hajó.
Csend ül mélyen, fény lehull,
Szívbe marad, ami jó. |
|
V.
Hittem azt, hogy fontos vagyok neked.
Hittem azt, hogy boldog leszek veled.
Hittem én egy szép, közös jövőben.
Benne leszünk boldogságban, örömben. |
|
V.
A szikráim villognak, Berta!
Benne bizony, minden tombola!
Nagy-nagy szerelemben,
Benne élsz szívemben. |
|
V.
Valóban – kizártak engem -
De akkor – melegben
Voltak, s Fagyot nem éreztek -
Így – történt – Istenem - |
|
V.
Békétlen, jó nagy békességben
Ezen összes lehetőségben…
Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban,
Hogy kell élni, háborúra hajazó világban? |
|
V.
Gyere mellém, méreggel telt lélek,
lágy szörnyeteg, imádott dúvad, bestia!
Akarom reszkető, felindult kezemmel érinteni
és gazdag nehéz, vastag hajadat kezem szorítsa. |
|
V.
Élő helyett – Holtté Könnyed -
Most – Tűzhelyed mellett
Levő Férfi s Nő helyett – a
Tétlent Dédelgeted - |
|
V.
Reggel…
Nap felkel,
Némán énekel…
Valami ciripel. |
|
V.
Sugárzó,kék eget, terített rám a hajnal,
napnak törtető fénye,jött elő rohammal
Madarak százai,ödvözölték szép napot,
amit fénysugár, lassan megvilágított ! |
|
V.
Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte… |
|
V.
Ajtó – tárja Magát -
S aztán – be is csukja -
Aztán Boglárka -Bónik
Felé viszi útja - |
|
V.
Egy szomorú reggelen,arra ébredtem,
hallásom teljesen elveszítettem.
Csend félelmetes volt kötülöttem,
minden megszokott zajt elveszítettem. |
|
V.
Éjfél után a belső anticiklon megáll,
zúzmarát lehel a szív falára a magány.
Nem a hó esik kint, csak a remény fagy be,
s a csend rétegei rakódnak a múlt sebeit fedve |
|
V.
Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága,
Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája?
És a macskosz nem is van egyedül,
Többek is ordítanak nagyon veszettűl. |
|
V.
Ahogy a mákszem
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne. |
|
V.
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója |
|
V.
A Szépségnek – nincs – oka -
Ha űznéd, elhalna -
Ha nem, tán megmaradna - |
|
V.
Messze idegenbe hóbortos célokért,
Vesztél el annyiszor szeretett földedért,
Ragyogó szebb jövőt boldogan remélve,
Hazád széjjel tépve, s nemzeted leverve. |
|
V.
Fagyos reggelben,
csírázik lassan a fény.
Olvad a csend is. |
|
V.
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik. |
|
|
|
Ma 2026. április 20. hétfő,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
