|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Emily Dickinson - F-667 (műfordítás)
There is a Shame of Nobleness –
Confronting Sudden Pelf –
A finer Shame of Exstasy –
Convicted of Itself –
A best Disgrace – a Brave Man feels –
Acknowledged – of the Brave —
One More – "Ye Blessed" – to be told –
But that's – Behind the Grave –
F-668
Van a Nemesség Szégyen -
Vagyonra Döbbenet -
Jobb az Extázis Szégyen, Az -
Amely rabul ejt -
Legjobb – a Bátorság Szégyen -
Bátoré – hősök közt -
S lesz a – „Ti Áldottak” – miatt -
Még Egy a – Sír Mögött - |
|
Mesél nekünk egy madár…
Kék ég alatt szárnyalok, felhőket én nem látok,
Vannak fák, látom, amik már ki is rügyeznek már…
A gólyák és a fecskék is, lassan már jönnek is.
Vecsés, 2026, március 3. – Kustra Ferenc József: írtam a tavaszvárás örömére!
|
|
(Vannak csaták, amikből csak kihátrálni lehet)
Vannak hegek, miket nem ér a fény,
mélyben alvó, néma völgy ölén.
Nem kard vágta, nem golyó tépte,
csak a lélek égett rá a képre.
Láthatatlan súly a vállakon,
átcipelt sors a szűk hidakon.
Mert a csend nem üres, hanem nehéz,
mint a kő, mit mélybe ejt a kéz.
Nem hallod a zuhanást, csak látni a kört,
mely a felszínen egy álmot összetört.
Aki látta a végét, az már nem beszél,
belül rágja a szót az örök tél.
Nem kell parádé, se díszes szobor,
csak a felismerés, mi szívre borul:
hogy aki mellett mész, s mosolyt ad át,
egy egész évezred súlyát hordja hát.
Ne törd meg a csendjét, csak légy jelen,
mint biztos part a zúgó tengeren.
Mert a legnagyobb csaták néma harcok,
hol nem győznek, csak koppannak az arcok.
De a némaságban, ha a szó rád talál,
egy igazabb világ az, honnan az ember kihátrál.
Wino-Amnis
(A "The Silence They Carry" című dal és dalszöveg gondolati világa ihlette)
|
|
(Senrjú)
A halál párja,
Életben nem véges tánc!
Élőkkel járja.
*
(HIQ)
A halál
Az élet része…
Élet ily’.
*
(HIAQ)
De egyszer mindennek
Eljön a vége emberhez…
Ez végül maradó.
***
(Senrjú)
A halál társa,
Táncolunk még, míg lehet.
Lép velünk halkan.
*
A halál árnyék,
Élet-léptek halkulnak.
Kísér mindvégig.
*
(HIQ)
Halál jön
Az élet útján...
Ez ilyen.
*
Halál szól,
Az élet némul...
Már közel.
*
(HIAQ)
De egyszer csak eljön,
A legvégső perc az úton...
És itt marad csendben.
*
Nincs mi megállítja,
Elér a csend és a zárás...
Marad: por és emlék.
Vecsés. 2025. június 1. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként az élet lefogyásáról… Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
|
|
Emily Dickinson - F-667 (műfordítás)
Answer July —
Where is the Bee —
Where is the Blush —
Where is the Hay?
Ah, said July —
Where is the Seed —
Where is the Bud —
Where is the May —
Answer Thee — Me —
Nay — said the May —
Show me the Snow —
Show me the Bells —
Show me the Jay!
Quibbled the Jay —
Where be the Maize —
Where be the Haze —
Where be the Bur?
Here — said the Year —
F-667
Mondd, Július -
Hol a Méhed -
Hol a Hőség -
Hol a Széna?
Szól Július -
Hol a Rügyed -
Hol a Csírád -
Hol, Május, ma -
Fel kell fedjed -
Na – szól, nem a’ -
Kérdd Hó pelyhét -
Kérdj Csengőcskét -
Szajkót, nosza!
Szajkó fújja -
Hol van Homály –
Hol van Bogáncs -
Kukorica?
Év szól – ihol - |
|
Hétköznapi pszichológia… miből nincs menekvés…
(10 szavas duó)
Rajtam nyom magányom, már unom…
Elveszett a normális élet, vágyom’.
Biz’ csak egyszerűen egy normális-életre vágyom,
Ne mocsok legyen házom…
*
(leoninus trió)
Szerethetetlen és igen rossz a sorsom minden lapja, ez nálam ember kínja.
Itt aztán előre lapozni nem lehet, naponta vannak… lehetetlenséget!
Az ellenem az ördög, meg sűrjen leszökik a falról… intézkedése máról.
Sokszor hallottam már, hogy „a rosszat jó követi…” ez hazugság és biz' kezdeti…
Azt is mesélik „jó tett helyébe jót várj…” ez orbitális hazugság… hohó, várj!
Minden ember más, szinte kiismerhetetlen, még a magány is, mi lehetetlen.
Ötven évig voltam nyomozótiszt, tudom… ez volt általában tapasztalatom.
Engem hazugságmentes realitásra képeztek ki… mindig így nyomoztam ki…
*
(senrjon)
A magányom, mint egy árny
Kisért, tudásom meg csak nézett!
Én csak nyomoztam.
*
(halmazrímes)
Találkoztam rengeteg magányos emberrel, párokkal,
Turkáltam… de ugyanez volt az érvényben családokkal.
Mivel magammal hordtam a magányom, a megismerés
Meg a segítőm volt, igy volt sok-sok kemény felismerés.
Sokszor láttam, hogy az „álompár” ezt megmutatta szomszédoknak,
Közben meg este verekszenek, mit hűn őriztek… nagy titoknak…
Az italosok, mind tagadják ezen tényt, meg belőtt füvezők
Állnak ellent mindenféle gyanúnak… mert ők a ’rendes’ elsők.
*
(3 soros-zárttükrös)
A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak,
De út közben meg, tőlem várta, neki telhetetlen nagyot bókoljak…
A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak.
*
(HIQ trió)
És magány,
Örökre marad?
Magányság!
Meddig tart
Élet nem tudni…
Végleges?
Jól érzi
Magát… mért’ velem?
Társ nélkül…
*
(3 soros-zárttükrös csokor)
Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön,
Sok ujj, illatos virággal megvigasztal majd, kérkedőn…
Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön.
Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud,
De még elmondom, hogy ahhoz kevés ez, hogy te is tudd…
Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud,
Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha,
Rajtam van, nem kérdez, de leszorít... van erre alkalma…
Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha.
Azt meg én szoktam volt mindig mondani:
„Kinek mi van megírva, azt kell élni…”
Azt meg én szoktam volt mindig mondani.
*
(leoninus)
Az is igaz: „egy szó, mint száz”, igy nem hozom rád végleg… mindazt, ami frász.
Emberek tartozéka magány, sokak élete egy magány ingovány...
Vecsés, 2025. július 26. –Kustra Ferenc József – írtam, tanulmányként ezen témában.
|
|
Emily Dickinson - F-666 (műfordítás)
I cross till I am weary
A Mountain — in my mind —
More Mountains — then a Sea —
More Seas — And then
A Desert — find —
And My Horizon blocks
With steady — drifting — Grains
Of unconjectured quantity —
As Asiatic Rains —
Nor this — defeat my Pace —
It hinder from the West
But as an Enemy's Salute
One hurrying to Rest —
What merit had the Goal —
Except there intervene
Faint Doubt — and far Competitor —
To jeopardize the Gain?
At last — the Grace in sight —
I shout unto my feet —
I offer them the Whole of Heaven
The instant that we meet —
They strive — and yet delay —
They perish — Do we die — [
Or is this Death's Experiment —
Reversed — in Victory?
F-666
Keresztezze bármi,
Egy Hegy – több Hegy – Tenger -
Több Tenger – megy, s megy, míg
Sivatagra -
Nem lel – lelkem -
És ott Szemem’ zárja
Ázsia Esője -
Lebegő – Szemcsefelhő – mit
Nem láttam előre -
Mégse – lassítok le -
Ez csak, mint Nyugati
Ellent Köszöntő, s Nyugtom
Sürgető Valami -
Érdem, úgy Célt érnem -
Ha nem fér Kétség se -
Előnyömhöz – s Távol sincs
Senki, ki beérne?
S feltűn’ – a Kegyelem -
Ígérem Lábamnak -
A Mennyet is, csak rá minket
Méltónak lássanak -
Küzdnek – s lassulunk -
Végük – el kell vesznünk -
Vagy Győztesként a Véget -
Mi csak - Tesztelgettük?
|
|
Zászlórúdon, zászlónkat csattogtatja a szél.
Kárpátokban, már ezer éve él a magyar,
S bár a jelenlegi életünk, több mint fanyar,
A magyar teszi dolgát, és jobb jövőt remél.
Kárpátok bérce a medence kerítése
És ebben van ezer éve a mi jó hazánk
Itt élünk, dolgozunk és halunk. Itt lesz fejfánk!
A Kárpát medence a magyarok szépsége.
Ezer éve itt lakunk, menni nem akarunk.
Velünk élnek itt kis népek, sokan mások is
És ez nekik, úgy, mint nekünk a hazájuk is.
Nagyon rég a mi földünk... itt élni akarunk.
Vecsés, 2013. január 8. – Kustra Ferenc József – írtam: 1848. március 15. –e emlékére!
|
|
Izzik a kohó, vörös fénye marja a műhely falát,
a fújtató zihálva ontja a parázs forró haragját.
Belevetem a vasat, hadd egye a láng, mi benne sötét,
hogy tisztuljon a mélye, s ne tűrje a rozsda ködét.
Parázs izzásban válik a gyengeség sötét vörössé,
hogy a kalapács alatt érjen a sorsom tiszta erővé.
Aztán az üllőre emelem, hol a kalapács súlya várja,
minden ütés egy-egy szó, a sorsom kemény imája.
Szikrát vet a sötét, ahogy a vasat formára kényszerítem,
nem engedek a vágyból, csak a tiszta célt építem.
Itt nincs helye a gyengének, csak a fegyelemnek és az akaratnak,
hol az izzadságcseppek a forró vason csillagként fakadnak.
Megfeszül az izom, a marok szorítása nem enged a nyélnek,
az üllő hideg vasa választ ad minden néma segélynek.
Csattan a súly, s a sötétben vad szikratánc ébred,
minden ütés alatt a vas egy új, keményebb életet kérhet.
Nem a kín ez, hanem a forma, mi a káoszból végül kikel,
hol a veríték sós íze a becsülettel s a vassal elegyül el.
S végül a fehéren izzó vasat a mély, sötét vízbe vetem,
hol felsikolt a gőz, s a sorsom végleg megkeményítem.
Nincs már lágyulás, se gyarló, könnyű hajlongás,
csak a gyémánt-kemény él, mi nem tűr többé alkudozást.
Kovács voltam a lángban, s kalapács az üllő peremén,
most büszkén állok a kész művel a napnak tiszta fényén.
Mert mi a tűzben edződött, azt a világ már nem töri,
a becsületes munka a sorsot is maga alá gyűri.
Leteszem a kötényt, a műhelyben lassan elül a zaj,
de a vasban ott maradt a szív, a tűz és a diadalmas dal.
Wino-Amnis
|
|
Emily Dickinson - F-666 (műfordítás)
I cross till I am weary
A Mountain — in my mind —
More Mountains — then a Sea —
More Seas — And then
A Desert — find —
And My Horizon blocks
With steady — drifting — Grains
Of unconjectured quantity —
As Asiatic Rains —
Nor this — defeat my Pace —
It hinder from the West
But as an Enemy's Salute
One hurrying to Rest —
What merit had the Goal —
Except there intervene
Faint Doubt — and far Competitor —
To jeopardize the Gain?
At last — the Grace in sight —
I shout unto my feet —
I offer them the Whole of Heaven
The instant that we meet —
They strive — and yet delay —
They perish — Do we die —
Or is this Death's Experiment —
Reversed — in Victory?
F-666
Keresztezze bármi,
Egy Hegy – több Hegy – Tenger -
Több Tenger – megy, s megy, míg
Sivatagra -
Nem lel – lelkem -
És ott Szemem’ zárja
Ázsia Esője -
Lebegő – Szemcsefelhő – mit
Nem láttam előre -
Tempózok – hisz ez csak -
Engem, mint Nyugati
Ellent Köszöntő, s Nyugtom
Sürgető Valami -
Célt érni Érdem ott -
Hol nincs Kétes helyzet -
Se távoli Konkurens - Ki -
Előnyt veszélyeztet?
S feltűn’ – a Kegyelem -
Ígérem Lábamnak -
A Mennyet is, csak rá minket
Méltónak lássanak -
Küzdésük – lassítás -
Romlásuk – Halálunk -
Vagy a Vég tesztelt, Vesztessé -
Győztesként – hogy válunk? |
|
Álmomban lebegve árny-fény voltam
Ez ellen bizony én nem harcoltam…
Árnyam voltam és igy erre is még emlékeztem,
De jött a viharos szellő, törölni emlékem…
De júj, megszólalt a mobilban a jelzés
Így viharos szellő tűnt’… nem is volt törlés.
Vecsés, 2025. augusztus 16. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Közben a világhírek a kiterjesztett háborúkról értesítenek…
Úgy kéne végre élnünk emberek… finom és rózsát markolók kezek...
És nem koszos, izzadó kezekkel, fegyvert markoló sérült kezekkel...
Nem kellenek kosok, mit kezdünk velük? Látva őket, kezet is mosok.
Vecsés, 2024. október 24. -Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban.
|
|
Fontos vagy ma is, tudd meg,
akkor is, ha senki sem figyel.
Mint forrás, mi mélyben fakad,
ami nélkül a folyó is elapad.
Fontos vagy akkor is, ha nincs taps, se fény,
ha léptedet csak a csend kíséri.
Nem kell hang, se harsogás,
ha szívedben az igazság már élni akar.
Fontos vagy – nem a sikerért,
hanem mert magadban megállsz még.
Ha kívül minden szétfoszlik,
belül akkor is van, mi megtart még.
Mert van benned egy halk kis fény,
nem villan, csak melegít szelíden.
S ha néha elfelejtenéd,
tudd: van, aki számol veled még.
Nem azért, amit adni tudsz,
hanem mert vagy. Mert itt vagy. Mert élsz.
És ha egyszer csak rám találnál,
s halkan mondanád, mint vallomást:
„Irány az M0-ás, én itt várok rád” –
tudnám: a csend is beszél, ha szívből szól,
s minden szó, minden áldozás otthonra talál. |
|
Pedig már elmúlt a szerelem… így búcsúzok!
Vágylak még... lelkem még tiedben enyeleg, ez így bennem marad egyetemleg’.
Még érezlek én, de szűnt a szerelmi mámor… mint mikor összedőlt a sátor…
Bennem égve én még érzem a hegyemet, de már megszűnt az' szerelmi hegymenet!
Jól elmentél... e szerint nem szerettelek eléggé… párosunk lett enyészeté!
Vecsés, 2025. augusztus 27. – Kustra Ferenc József
|
|
Emily Dickinson - F-665 (műfordítás)
The Martyr Poets – did not tell –
But wrought their Pang in syllable –
That when their mortal name be numb –
Their mortal fate – encourage Some –
The Martyr Painters – never spoke –
Bequeathing – rather – to their Work –
That when their conscious fingers cease –
Some seek in Art – the Art of Peace –
F-665
Mártír Költő – olyan, mint Más -
Csak Szótagba küldi Kínját -
Átlag’ neve nem izgatja -
Átlag’ sorssal – Mást biztatna -
Mártír Festő – sose beszél -
Inkább – Műve – felel ezér’ -
Béna-ujjú-Más is leljen -
Nyugalmat – a Művészetben - |
|
Öregen elhagyattam… csak úgy!
(leoninus csokor)
Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk.
Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!
Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.
Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?
Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen „lekefélés”…
Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József
|
|
Nem játék a harcmező, nem ünnepi lárma,
Hol dörgő ég alatt hull ifjak édes álma.
Mi már láttunk eleget gyászban, zivatarban,
Volt már részünk romlásban, szétszaggatott tájban.
Századok súlyos terhe ül vállunkra némán,
Sebhely rajzol térképet a szép Magyar hazán.
Minden cseppnyi vérünk békéért kiált most,
S reszkető szívünk nem kér többé új harcot.
Ne sírjon több anya könnyes ravatalnál,
Ne nőjön fel árva, bús, néma falaknál.
Legyen kardból ekevas, kenyér az asztalon,
S magyar szó zengjen békén minden hajnalon.
Ha sorsunk viharában még próbára tétetünk,
Tarts meg Urunk hitben, míg térdre nem esünk.
Hadd őrizzük egymást testvéri láncban,
S találjon ránk irgalom e sebzett Hazában.
Siófok, 2026. március 3. -Gránicz Éva- |
|
Emily Dickinson - F-664 (műfordítás)
Rehearsal to Ourselves
Of a Withdrawn Delight —
Affords a Bliss like Murder —
Omnipotent — Acute —
We will not drop the Dirk —
Because We love the Wound
The Dirk Commemorate — Itself
Remind Us that we died –
F-664
Gyönyör-Visszavonás
Sűrű ismétlése -
Boldogság-Gyilok, melynek
Mindent elér – Éle -
Nem ejtjük el e Tőrt -
Szeretjük Sebzésünk
Ünnep-Tőrét – holt voltunkra
Ővele – emlékszünk - |
|
A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!
(leoninus trió)
Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…
Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de orosz „scsi” nekünk bizony nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp” a világvégét készíti… meki kellene ki „scsi”!
Nyájas, jóindulatú felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
"Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*
(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.
Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.
Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*
(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?
Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?
Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*
(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz belünk? Nem vágyja a lelkünk…
Vecsés, 2024 július 6. – íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készülődése erősödő vágyáról. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.
|
|
(leoninus csokor)
Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.
Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…
Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…
Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
*
(Senrjon)
Az időmérőből, ha
Kifogy ez elem, az életvég!
Ezt majd megélem.
*
(HIQ)
Rövid az
Élet, halál győz!
Ketyegés…
Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.
|
|
Létem hajója éppen süllyedőbe, úgy hallom, halálnak sír minden eresztéke…
A hullámzásban a sok golyók görögnek, az egyik a lábát törte egy görögnek.
Nincsen az a hajó, mi örökéletű lenne, pedig fölséges élmény lehetne.
Lehet, hogy az én létem nem is vonat? Hogy élethajóm van… de ellopták a lovat!
Kezemben egy ustor, de hajót hiába ütőm… Ahhoz meg nehéz, hogy vízbe lökőm.
Öreg is vagyok, már nem bírok el egy hajóval… már nem üthetem nehéz karóval…
Minden nappal a halálom közelg’, de ez ellen nincsen semmi védelem, nincs ’ellen’.
Azt még nem is mondtam, hogy állandó a létvihar, gyomromat forgatón... mind' felkavar.
A kapitányasszonyom a főellenség, intézkedik… nem hallja a véleményem…
Vecsés, 2023. október 9. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninus trióban és önéletrajzi írásként.
|
|
Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
Én hozom Neked, örömet szerezve Neked.
Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz.
Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed.
Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök…
Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök!
Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod…
Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod…
Vecsés, 2026. március 3. – írtam: „Itt a nőnap” c. versem átirataként.
|
|
Szép vagyok, mint egy sziklába vésett álom
És melleim, melyeken oly sok szétnyomódik,
A költőket néma szerelemmel megihlettem,
Hasonlóképpen testemmel, hol végtelen méhemben az álmuk.
A széles égszínkékben, a Nagy szfinxhez hasonlóan büszkén és furcsán állok;
Jégből van a szívem és testem pedig liliomokhoz hasonló;
Gyűlölök mindent, ami a gyötrődésnek kavalkádjában zavaró
És soha nem sírok és soha nem nevetek.
A költők, sorsom miatt gyűlölnek,
Mint egy templomot, tiszta oszlopait figyelve,
Életüket fogják tölteni hosszú és nehéz tanulmányokban,
Mert rábeszélni fogom a nyájas szerelmeseket...
Tükrök, melyekben mindent sokkal szebben leterítenek:
Mély tiszta szemeim, telve végtelen fényekkel a csillogásom.
|
|
Emily Dickinson - F-661 (műfordítás)
Some such Butterfly be seen
On Brazilian Pampas —
Just at noon — no later — Sweet —
Then — the License closes —
Some such Spice — express – and pass —
Subject to Your Plucking —
As the Stars — You knew last Night —
Foreigners — This Morning —
F-661
Van Pillangó, mely Brazil
Pampákon látja át -
Pontban – délben – Édes, hogy -
Licencét – zárolják -
Van Fűszer – mely gyors – s nem vár -
Fosztásban gyengére -
Esti Csillag – Idegen -
Lehet Már – Reggelre - |
|
A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
Te vagy remény beteljesítő pillanata…
Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek!
|
|
|
|
Ma 2026. április 20. hétfő,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
