|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Iramfutó bárányfelhők alatt
Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
Az országúton egy kocsi fölborult,
De jaj! A sofőr feje jól lekonyult. |
|
Egy boldogtalan sárgarigó hangjára felfigyelek,
Aki a nyári szürkületet közel hozza.
Kígyóhoz hasonló sziszegés a kalász között... |
|
Mint porladó hópehely, paplanfehér réten,
úgy mentél el innen, gyorsan-csodaszépen!
Nem hagytál itt semmit, csak magadból egy kicsit,
|
|
Súlyos a probléma: tíz méterenként egy bar, -lefelé- a víz nyomása.
Négy kilométeres mélységben, már négyszáz bar a víz nyomása.
|
|
Egy pogány istennek tünik,
az a férfi, aki előtted áll
és, aki ráhajlik édes hangodra,
hogy hallgassa… |
|
Elfelejtettem, hogyan kell mosolyogni,
A fagyban ajkaim olyanok, mint a tapló
Egy újabb remény halt meg,
Új dal születik és ez reményt adó. |
|
A fény aranyban ver
És ez egy visszafogott hűvösség.
Évek és évek múltán jössz,
De még mindig elégedett vagyok, mert ez merészség. |
|
Nagy ’V’ alakban láttam szeptember elején vonuló darvakat…
Huh, hangosak voltak, de nem értetett a kimondott szavakat! |
|
Amikor az érzékeny, gyengéd melledet,
S a fénynek melege megcsókolja copfodat, mindenedet,
|
|
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled. |
|
Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai…
Ki nem meri magát magyarnak nevezni?
Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat!
|
|
Emlékszel a tűzre, a gyötrelemre, az őszre,
Az égő viharra, ami dúlt, tombolt?
Ő összegyűjt minket, ő egymásra uszít,
Ő hajtott és perzselően felfelé kanyargott. |
|
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily’ víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.
|
|
Összehúztam az ősz zsinórjait
– az ajtóra ki írtam ferdén:
leltár,
jelenleg,
|
|
Ne hagyj el, ülj mellém
És tartsd erősen a fejemet, nehogy felriadjak,
Amikor a tompa hegyű álom, amelyre ítélve vagyok
Kiélesedik és rémálomba sodorhat.
|
|
Ahol, egykor a kettőnk találkája volt a hátsó kertben,
Ott bizony, szépen kinyílt emlékként Kegyed krizantém bokra…
|
|
Mindegyikünk hordoz egy szeretetet magában,
de én teérted és te... másért.
s a tűz kegyetlenül felemészt mindkettőnket,
|
|
Rozsdamarta az
Idő, fény ravatalán.
Árnyak hosszabbak.
|
|
Meleg mellkasod,
Ölelés, tüzes mellbimbóid,
Szenvedélyes csók,
Gyengéd simogatások,
Kellemes borzongás!
|
|
Látok én itt siremléket, mit nyalogat az enyészet,
Meg vannak még régi padok, mit eszik az időjárás.
Ezen bizony nem csodálkozom, dolgozik az elmúlás.
Lassan az öreg fákat is kivágják, tán' majdnem mindet…
Vecsés, 2014. november 29. -Kustra Ferenc József- íródott: egy temetői látogatás megörökítésére.
|
|
Emlékszel a harmatos fűre,
Ahol hatvan kilencest alkottunk.
A főiskolát a vége felé jártuk,
S a diploma vizsgám is meg volt.
|
|
Szeretném, hogy az egyetlen, hatalmas, lángoló tűzben,
a szeretet és az áldozat legyen a legmagasabb szinten, |
|
És újra jön az ősz,
mint a zsoltár után, ámen.
Ketten készen állunk megkóstolni
a mézzel kevert ősznek mérgét, istenem minket áldj meg.
|
|
Kinyújtom a kezem egy álom felé,
De csak a szelet szorítom vele.
És megértem, nem nekem van megírva,
Hogy megérintselek, csak a gondolatom teheti veled. |
|
Még csengess rám és kérdezd meg, mit csinálok,
milyen arcok járnak emlékeimben,milyen álmok
|
|
|
|
Ma 2025. február 12. szerda, Lívia, Lídia napja van. Holnap Ella, Linda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|