|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Orgonavirág
Nyílik, gyönyörködtető.
Temetőben szép. |
|
 M
Hegedű szól halkan az éjszakában,
csendben bóbiskolnak a csillagok.
Hallgatom csak ebben a vén magányban,
messze járok már, -rég nem itt vagyok... |
|
 M
Számol az ősz, ma a szél a fogó,
megpirosulgat a csipkebogyó,
érik az mag, vele jó, ami jó,
burka szakadva lehull a dió, |
|
 M
Nevetett a hold, ezüstjét szétszórta,
feledtem a rosszat, gyermek voltam újra.
S ez nem egyszeri mese, az angyal anyám volt,
örökké emlékszem halk, szelíd szavára. |
|
 M
Érzed az élet illatát?
Látod ott fenn a csillagot?
Ne bánd az ében éjszakát,
nézd csak, a Hold ma rád ragyog! |
|
 M
A szarka csacska, cserregő mesemadár,
a meséből agyamba szállt.
Nyelvtörő mondókát gyakoroltam rajta, |
|
 M
A tenger üvöltésében az ének,
a világ harmóniáiban a lárma,
felhangzik egy tiszta dallam
a zizegő nádszálakban. |
|
 M
Minden madár veknit kapott,
morzsa jutott nekem;
nem nyúlok hozzá, koplalok,-
mint kincsre, néz szemem, |
|
 M
Gyáva hangyának sorsa ez,
forró nyara emlékké lett,
jégcsapjai nem olvadnak,
jégtömbbé vastagodnak, |
|
 M
Becsül az éj, mindig becsüllek én is.
Születő idők;nappalok-éjjelek érted forognak.
Megmaradsz bennük, kereslek végig,
lenyomata vagy a legszebb dolgoknak. |
|
 M
Kitakarítani már minek
Nézem, érdemtelen... nincs kinek! |
|
 M
Még az eső is esik, semmiképp
nem mehetünk sétálni, sehova,
nehogy megfázzon a picikém, majd játszunk,
ezzel próbálok segíteni az Anyukán. |
|
 M
Elrejt a föld, ijesztő mélység.
Pokoli zajt őriz a tárna,
omlás alatt a jóreménység
kihunyt fény, alvó bányászlámpa. |
|
 M
Művésznő áhítattal zongorázik:
világ számomra megnyílt Őt nézve.
Tekintetében szenvedély, tűz lángol,
csodáló szemmel ülök megigézve. |
|
 M
Bocsánat, kicsit elmerültem...
Előbb még éppen hegedültem,
igen, néhány hang feljebb csúszott,
tudom, hamis rá minden indok... |
|
 M
Baromfiudvaron tyúkok kapirgálnak
kendermagos, vörös, puha tollkabátban..
Peckesen jár köztük fényes tollú kakas,
nagy vörös taréja tetszik a tyúkoknak. |
|
 M
Kérj bocsánatot a gyerekedtől, ha kell,
De, ne alázkodj meg előtte! Te vagy a nevelő!
Ne vedd… gyereked szeretetét semmivel… |
|
 M
Kedves nekem az ősz susogása,
régi írás, ami a távolból jön,
illatos és titokzatos,
a falevelek sárgák és halottak. |
|
 M
Mikor Istenben vetett hited megingott,
de fejed nem veszíted el,mert a magad ura vagy,
te hozol minden határozatot. |
|
 M
Valami megnyilt most, talán a jónak árja,
mely enged eljutni, az igazi nagy ÚT-ra.
A jóra, a szépre, s az igazra, mit mindig,
vágyunk felfedezni, hogy együtt legyünk végig. |
|
 M
Megnyugodtál, látom rajtad,
könnyeidet törlöm én,
itt a kezem nyugszik, hagyjad
alkonyodik Te meg én! |
|
 M
A kényes feltét nem volt ismerőse,
s a mélytányér is falatolt belőle,
a vén kanál a ritmust föl-le járta,
a telt gőz kedvvel úszott a világra, |
|
 M
Énekel a madár
Gyönyörű hangja
Fel, az égbe száll |
|
 M
A lombon át, gyér lámpafény,
a szűk sikátorok rejtekén
Téged vártunk a hold meg én.
|
|
 V
Mikor sötét aknában megindul a kaparó,
Várja lent a bányászt feketeszén és bányaló,
Így köszöntik a pajtások egymást JÓSZERENCSÉT!
Szénporos sötétség arcaikon árkokat vés, |
|
|
|
Ma 2025. június 14. szombat,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
