|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Egyedül ültem emlékeimnek töredékével,
mely a szeretett nő felé irányultak... az első nő felé.
Mosolyod, kacagásod, tested melegét érzem most érintéseiden keresztül,
képzeletben, mert képzelet nélkül nincs semmi...
|
|
 H
Ha a falon egy órád van,
rákérdezel, megmutatja, |
|
 M
De ezúttal hozzád őszintén szólok,
Fogadd el végre igazat mondok,
Szentül esküszöm nem verlek át,
Szívjunk most 5 percig békepipát, |
|
 M
Cseresznyevirág
Szirma, nagy termést jósol.
Még jó idő kell. |
|
 M
A sötét semmiből fény lett, atomok, molekulák,
az atomok párafelhőiből csillogó csillagcsodák.
A sötét űr benépesült fényes csillagvárosokkal,
a milliárdnyi csillagváros bolygó-lakosokkal. |
|
 V
Ne kifogásokat találj,
az időt ne vesztegesd.
Menj! Még megölelheted,
még életében szeresd.
|
|
 V
Menj hát Hozzá! Boldog levél! Mondd el –
Mondd el, hogy pár szó elveszett –
Mondd el – hogy én a mondatokba -
Igét s névmást mért nem teszek - |
|
 V
Ahogy most zölden előlopakodnak
a fák örömből duzzadó öléből,
már holtig tartó lélegzetbe fognak
a tág erekből szívott furcsa vértől. |
|
 V
Holdleány vagy minden éjjel
Kibomlasz egy emlékképpel
Meglátogatsz, féltesz engem
Vigyázol Rám, fénylesz nekem |
|
 H
Csak vakaródzó anyagviszketeg,
Ernyedten tesped az Idők felett... |
|
 H
Illatos rekamiénk lesz,
mély díványok, mint valami sírhelyek,
és gyönyörű füstöket kibocsátó virágok nyílnak
számunkra az ég alatt, mint valami szent helyek. |
|
 H
Valamikor réges régen a görög
mitológia idejében kreáltak
egy szót, amit ők sem tudták mi az, |
|
 M
Történelmünk tanúsága szerint
emberek okoznak egymásnak kínt.
Istentől várnak bűnbocsánatot,
mikor közeledni érzik halálukat. |
|
 M
Tudom nem kérdezhetem,
De vajon mit vétettem el?
Mikor jobbra vitt az utam,
Mégis mért balra fordultam? |
|
 M
Nem nyílik virág a kertemben,
nincs már ott piros rózsaszál.
Sárgállott kankalin a réten,
amikor sietve elhagytál. |
|
 M
Tavaszt bontó orgona
sötétlila fürtje
illatozó muzsika
májusának kertje. |
|
 V
Átéltem már, hogy fölemel...
oly ismerős mozdulat.
Látod zuhanok. Eressz el...
nézd, magammal rántalak! |
|
 V
Hányszor zúztam össze magam!
Végül mindig kiteljesedtem,
s mind annyiszor éreztem,
hogy elvesződik valami bennem.
|
|
 V
Oly szép vagy, szép vagy, nyírfácska, te mindig,
A harmat óráin, s ha nap ragyog,
Hogy Oroszország tenélküled nincs itt,
És bájad nélkül magam sem vagyok. |
|
 Sz
Túlléptem az ötödik X-en
a nyugdíj felé közeledem.
Arra gondoltam tehát
lassítanám a munkát.
|
|
 V
Szemed tükrében egy árnyék,
Gyanús volt mindég nekem.
Mintha valamire várnék,
Az árnyékot csak figyeltem. |
|
 V
Betűk és szavak, csak az igazért,
ha sértő, csak tanulságként dobban.
A múltból hozott vastag szövegkönyv
titka a meggyűrt, szakadt lapokban. |
|
 V
Magam útját járom,
egyre kevesebb a barátom.
Kik nem értették meg |
|
 V
Duna-völgyi szent Tavaszban
Harsog a virágsereg,
Múltnak ágyán elszunnyadnak
A kopott évezredek.
|
|
 V
Szép vagyok, mint egy álom sziklába vésve,
mellemhez verődve oly sokan zúzódtak szét,
sok költőt sok szerelemmel ihletek...
az anyaghoz hasonlón, mi végtelen és mély.
|
|
|
|
Ma 2025. június 30. hétfő,
Pál napja van.
Holnap Annamária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
