|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
V
Mikor figyeltük egymást a köztünk lévő levegőt
egyszeriből kihajtotta
a közömbös, meztelen fák képeit,
melyeknek megengedte, hogy áthatolják.
|
|
V
Míg éltél a támaszom voltál
Engemet cserben, sosem hagytál.
Sajna, már nem ölelhetsz, mire vágytál…
Majd követlek én, ha szólít a halál… |
|
V
Azt mondják, hogy elmúltak az évek.
Igen, elmúltak, de még most is élek.
Azt mondják, hogy nem sok lehet vissza.
Igaz, de hogy mennyi, azt senki sem tudja. |
|
M
A telihold palacsinta,
a fogyó hold kifli forma. |
|
M
Mint foszforeszkáló ékkövek,
Szinekbe bujtatott érzelmek,
Haltesten csillogó pikkelyek,
Fátyollal libbenve sejlenek. |
|
Sz
Istenem, újra illatozik az erdő!
A pacsirták repülésükkel feljebb viszik az eget,
a vállaikon a terheik nehezek.
|
|
Sz
Száraz, rögös föld alatt
Álmos magvak alszanak,
Sajnos, ami „kicsíráz”
Arra jő a „hidegráz”.
|
|
Sz
Anyukám, Anyák napja alkalmából most, köszöntlek Téged,
Köszönöm az életem, a sok jót, mit átéltem Tevéled…
Édesanyámnak szedek a kertben egy nagy csokor virágot,
Ezzel és köszönettel hálálom meg, a kapott világot.
|
|
Sz
Ifjú korában a legény
elutazott messze,
kalandot keresve.
|
|
V
Van egy kedves fiókom,
lapul benne sok emlék,
mosolyog, ha kinyitom,
keblemben a büszkeség. |
|
H
Amikor csak kértél,
mindig szívből adtam,
s veled együtt, kedves,
én is learattam |
|
H
Ha holdtölte van,
nem tudok aludni,
álmatlan éjszakákon |
|
M
Ha szeretünk,
mindenkit átölelhetünk,
Jóságunkkal mindenkin
segíthetünk ! |
|
H
Mikor a sötétség rádnehezül
megtellít félelemmel,
egyedüllétben várni a reggelt
ami késik minden éjjel. |
|
V
A szégyenérzet önmarcangolás,
akár magányos, akár nyilvános
megaláztatás.
Alapja tett, viselkedés, mulasztás, |
|
M
Ünnepel, örül, vigad
Édesanyád-gyermeked.
Nyolcadika, ne feledd,
Add át, a szereteted. |
|
V
Rigók repdesnek mindenütt,
tavasz van, száll a szív velük;
E tényből is oly szépen látszik,
földről lelkünk az égbe vágyik. |
|
V
buja tujám fújja a szél
termő éveimről mesél
mióta bokorrá váltam
földbe gyökerezik lábam |
|
M
Cirógat ,simogat,a langy,
tavaszi szellő,
Csillogó fényeket,
csalogatva elő ! |
|
M
Ha rossz a kedved, elmúlik hamar,
nézz fel az égre a Nap is langyosan
símogatja arcodat és a szél is cirógat,
nem borzolja, fujdogálja hajadat. |
|
M
Sötétből jöttem. Azért, hogy lássak.
Felvett póz, a várni valamire.
Csodálom színeit szivárványnak,
s bontanám szét apró részeire, |
|
M
Volt egy játék-volt egy bőr,
volt egy edző meg egy kőr.
Kerek formás kézben tartva,
jön a labda szép kanyarba. |
|
M
Fut, siet, a párocskám,
átugrik a káposztán,
s átveszi a csomagot -
pizzát rendelt, jó nagyot! |
|
M
Ha együtt mehetnénk
Előttünk virágba borulna a rét,
Táncolnának rajta a lepkék. |
|
M
Még fiatal vagyok asszonyom, mindet jól elrendeztem,
megértem, ha kiesek álmaiból, egyensúlyozok szívesen,
s ha a fény göröngyeit enném elégedetten
nem férnék a bőrömbe, mert oroszlánnak születtem. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek, Mária napja van. Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|