|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Titkoltan, zárkózottan tépelődsz. Jól látom.
Levertnek látszol, és szomorúan tekintgetsz...
Az életednél engem jobban szeretsz?
A múltévben még így cselekedtél... |
|
 M
Nem is tudom, szánjalak-e,
vagy értselek meg téged,
nem is tudom vártalak-e
téged minden éjjel |
|
 M
Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. |
|
 M
Már régen voltam így,
Mivel egy érzés magába kerít.
Mégis így jártam,
Annak ellenére, hogy nem akartam. |
|
 M
Könnyeink szőnek fekete fátylat,
körbefon vele a marcangoló bánat. |
|
 M
Enyhülést hozott az eső forróság után,
viharos szél száguldozott lombos fák csúcsán.
A föld szívta éltető nedvét,
mind sivatagban kiszáradt torkú tevék. |
|
 H
Te, ki álmokból nem riadsz fel,
Kinek mozgása rendezett,
A Három-tó utcába menj el,
Ha verseim még kedveled. |
|
 H
Ideje lesz a Békének,
Ha majd tisztán szól az Ének. |
|
 M
A vágy szava szól,
kezem mozgásba lendül,
szívem zenéje billentyűzeten pendül. |
|
 V
Kellemesen lengedező illat,
Nyugtató hatással bírhat,
A tested minden porcikájára.
Stressz oldás a léleknek, |
|
 V
Ez a világ jó mert arra lett teremtve!
Benne a Mester és tudás, mely tudomány.
Jogod van ennek elsajátításához,
Akik keresik Őt, megtapasztalhatják. |
|
 M
Ó, Ti magányos, magas és nagy hegyek,
Síkra tudnak tolni, nagy buldózerek. |
|
 M
El gyilkolással és el a kezekkel,
a Boszporusz hídján se félelem kell,
és ezt az őrült, tomboló világot
majd ültessétek körbe szerelemmel. |
|
 M
Túl sok a világtáji madár
Csalódások között forognak,
beszennyezik az örvényeken belüli léghuzatokat -,
a földi titkokat. |
|
 M
Ez foglalkoztatja egész életében.
Pedig nem az a lényeg,
hanem hogy elég játékosnak, pajkosnak véljed. |
|
 M
Csodaszép a horgászélet,
egyedül itt sose félek,
vigyázz rám az Úr az égen,
pecázás a szenvedélyem. |
|
 M
Ettől tudok kiborulni, érted ezt?
Dehogy érted, nem érted a lényeget!
Őrülten majd kikerülök Lipótra,
vagy már ott vagyok, Te tudod, mióta? |
|
 M
Az, amit szorosan
tarok a kezemben,
a szívemnek
a legismerősebb: |
|
 H
Nem kívánatos a vendég,
Úgy hívják, hogy Nyavalya,
Kire egyszer rátelepszik,
Nem szabadulhat soha. |
|
 H
Rossz kocsiút kanyarog fel a hegyre,
Porzik alattam a kő.
Lábaim könnyűek, lépkedek egyre,
Enyhe az emelkedő. |
|
 M
A lelke leng a hegy felett
múltban, s jelenben is,
ezüst gyapjú ruhát visel,
s ránk felhőként tekint. |
|
 M
Jány, aki élő halott,
ki haláltánchoz ád,
kettős gyerkőcáldozatot,
ki vértócsában cammog, |
|
 V
A lábaidhoz hadd boruljak,
Engedd, hogy folyvást nézzelek,
Engedd a Vágyak Nagykönyvéből
Sorsomat tisztán tudni meg! |
|
 M
s akkor hallom: a sarokban,
lent a kert vadult zugában
kóbor eb sír - s nem utánam.... |
|
 V
Nem kísért meg,
hogy a vízen járjak tőle
vagy, hogy egy bot
sziszegve marjon tőbe. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
