|
Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Mostanság nagy galamb jár az udvaromban,
Nyugodtan szedeget, s máris a tálban van.
Csak hogy termete nagy, fürdőtál meg kicsi,
Ez sem zavarja őt, a vizet szereti. |
|
M
Gyászfátyol borul a tájra,
szívbe markol fájdalmára,
fű, fa, virág, tavak, utak,
könnyei befelé folynak. |
|
M
Én a múltból jöttem eléd,
hogy a jövőbe vezesselek
S ím, most már itt vagyunk
mert idáig hozott a sorsunk |
|
M
Arra sétáltam, s figyeltem hosszasan,
Mért él az ember ilyen fájdalmasan?
Volt e családja, vagy igaz barátja?
Volt e neki valaha is betevő falatja? |
|
M
A csendes völgybe
Beáramlik a meleg…
Minden kizöldül. |
|
M
Ám nem is ez számít; másfajta érettség,
amely nem külsőben, inkább belül rejlik -
s nincs miért papolni, mikor a fül süket;
a beszéd lényege szó-közben szétfeslik. |
|
M
Esélyre vár vágy, nem száműzött,
édes kincsek napos oldalon,
szürke vasárnapokra gyűjtött,
mélyhűtött emlék is jutalom. |
|
M
Ápolom, s tán reformálom
Nem tudom de szeretem
Nagyságát hirdetem... |
|
M
Ide a szép remény szomja is inni jár -
jó magból jó terem, s el kéne hinni már,
igenis, érdemes alkotni - tenni kell,
s ne érd be - nincs elég - sohase, ennyivel! |
|
M
Nagy bánat az itt maradt
családnak és rokonságnak,
nyugodj békében testvérem
a gyönyörű Floridában. |
|
V
Volt, hol szikla s bazalt nyelt el napfényt, eget,
Tűnő mélybe taszította fok a szelet,
Hol a tájakat roppant hegy karolta át:
Ott nőtte kőbe a föld Kel-Valár szavát, |
|
M
Látta hogy szomorú vagyok,
Neki sikerült megérteni,
Tudta hogy egyedül vagyok,
S nem tudott szótlanul elmenni, |
|
M
Szemeiből türelmetlenséget olvastam ki,
míg eljátszottuk a felismerést,
bár én rögtön felismertem!
|
|
M
Az új szezon fényes tavaszán,
Fiatal ember lovagol az utcán.
Belevágja sarkantyúját az oldalába,
Nagyot ugrik a ló hamarjába. |
|
M
Boldog levél! Menj hozzá! Mondd el,
Miről vall meg sem írt lapom; |
|
M
Már nem pazarlom rád az időm,
mert csak az élet ábrándozik
sodrott láncszemein,
mit a kútja mélyébe ereszt. |
|
V
Ó, zsenge vágyak, édes tájak,
az új szerelmek napja jő!
A pillantások égbe szállnak,
izzó szív üdve nagyra nő. |
|
M
Forró napsütésben, tenger illatában,
fürödtem a nyárban, szép Görögországban.
Hullámzó vizében ringattam az álmom,
Teremtőt is kértem, hogy valóra váljon. |
|
V
Gyűjtsd arcodról az esőcseppek szomorúságát,
a hajnal tenyere összefogja mind,
s hogy Napod, a belülről ható,
áldásos szivárványt varázsol |
|
V
Eltékozolsz lassan, már alig vagyok,
mint erőtlen fényű sápadt csillagok
kihunyok - félek, a semmibe veszek -
hűséges lámpásod, így, hogyan leszek? |
|
V
Kel-Valár kövei között kapaszkodok
A nyughatatlan szélbe;
Mi szólna hang, kevés - a csend pedig oly sok,
Az üresség zenéje |
|
V
A fél Dunántúl nem enyém.
Ország közepén s peremén
Alföld szélének,
Duna vizének... |
|
H
Valamely ősöm hegedűn zenélt,
Műlovar volt s tolvaj egyben;
Tán csavargós erkölcsöm ezért,
Szélszag-hajú is így lettem! |
|
H
Nincsen szivárvány eső nélkül,
babák sem születnek, fájdalom nélkül.
Nincsen nyár, tavasz nélkül,
dalok, éneklés nélkül. |
|
H
Új Tavaszban, újult Hitben
Szemlél bennünket az Isten. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek, Mária napja van. Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|