|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Nagy bánat az itt maradt
családnak és rokonságnak,
nyugodj békében testvérem
a gyönyörű Floridában. |
|
 V
Volt, hol szikla s bazalt nyelt el napfényt, eget,
Tűnő mélybe taszította fok a szelet,
Hol a tájakat roppant hegy karolta át:
Ott nőtte kőbe a föld Kel-Valár szavát, |
|
 M
Látta hogy szomorú vagyok,
Neki sikerült megérteni,
Tudta hogy egyedül vagyok,
S nem tudott szótlanul elmenni, |
|
 M
Szemeiből türelmetlenséget olvastam ki,
míg eljátszottuk a felismerést,
bár én rögtön felismertem!
|
|
 M
Az új szezon fényes tavaszán,
Fiatal ember lovagol az utcán.
Belevágja sarkantyúját az oldalába,
Nagyot ugrik a ló hamarjába. |
|
 M
Boldog levél! Menj hozzá! Mondd el,
Miről vall meg sem írt lapom; |
|
 M
Már nem pazarlom rád az időm,
mert csak az élet ábrándozik
sodrott láncszemein,
mit a kútja mélyébe ereszt. |
|
 V
Ó, zsenge vágyak, édes tájak,
az új szerelmek napja jő!
A pillantások égbe szállnak,
izzó szív üdve nagyra nő. |
|
 M
Forró napsütésben, tenger illatában,
fürödtem a nyárban, szép Görögországban.
Hullámzó vizében ringattam az álmom,
Teremtőt is kértem, hogy valóra váljon. |
|
 V
Gyűjtsd arcodról az esőcseppek szomorúságát,
a hajnal tenyere összefogja mind,
s hogy Napod, a belülről ható,
áldásos szivárványt varázsol |
|
 V
Eltékozolsz lassan, már alig vagyok,
mint erőtlen fényű sápadt csillagok
kihunyok - félek, a semmibe veszek -
hűséges lámpásod, így, hogyan leszek? |
|
 V
Kel-Valár kövei között kapaszkodok
A nyughatatlan szélbe;
Mi szólna hang, kevés - a csend pedig oly sok,
Az üresség zenéje |
|
 V
A fél Dunántúl nem enyém.
Ország közepén s peremén
Alföld szélének,
Duna vizének... |
|
 H
Valamely ősöm hegedűn zenélt,
Műlovar volt s tolvaj egyben;
Tán csavargós erkölcsöm ezért,
Szélszag-hajú is így lettem! |
|
 H
Nincsen szivárvány eső nélkül,
babák sem születnek, fájdalom nélkül.
Nincsen nyár, tavasz nélkül,
dalok, éneklés nélkül. |
|
 H
Új Tavaszban, újult Hitben
Szemlél bennünket az Isten. |
|
 V
Egy nap még nem a világ,
Az ég egy dalt küld neked,
Ezer éve megírták már,
Itt az idő hogy a ritmust felvedd.. |
|
 M
Kertemben a tavasz, napsütéssel tombol,
Időnként a nyár is, nagy meleggel trónol.
Picinyke cseresznyék, májusban beérnek,
Legnagyobb öröme, türelmes szívemnek. |
|
 M
Fájnak gondolataim
Szabadulni tőle nem lehet
Talán futni, menekülni kell
De hova, merre lehet |
|
 M
Lelkem mélyén olyan a dal,
Mi nem ébred csak tavasszal.
Fény az Ámor álmodója
Napsugár az elhozója. |
|
 Sz
A bányászbéka feneke alatt
találod a nyugdíjadat.
Ne hidd, hogy nincs ennél lejjebb,
következő évben leemelnek.
|
|
 Sz
Dús karaj-zöld ölel át,
óriási szív a szád,
s mint, akinek keze nőtt,
öleled a levegőt,
|
|
 Sz
Vágyom a fényre
Ragyogó napsütésre
A Nap sugarára
Tündöklő fényére
|
|
 Sz
Maradj! Kevésbé árnyba nőtt talán a fénypermet
Megdőlt kapuimtól odaát.
Fölöttem sötét lelkek hálózzák a termet
És szőnek a szívemre csendes koronát.
|
|
 H
Rigót jelentesz, füttyöset,
Tavaszt, mely megmozgat szívet;
Magad mutatni kész vagy, érzem,
S a Föld lelkét kitárni szépen. |
|
|
|
Ma 2025. június 30. hétfő,
Pál napja van.
Holnap Annamária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
