|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Használd a makacsságod
most saját érdekedben,
és, ha már megpihentél,
menj tovább, felemelt fejjel!! |
|
 M
Magasan jár a nap,minden kiégett,
évezredek óta ilyen itt az élet.
Hatalmas kopár kőhegyek a természet
csodája ez, |
|
 M
aki én lettem. (Na!)… Tükörben:
párnán: - vendégem kábán?
dohos szárazmalomban,
kábé a sötét középkorban. |
|
 M
Ha majd az ősz jön, én is eljövök,
hogy ősz hajadban szőke szálat lássak, |
|
 M
Hiszen egyiküknek sem lehet számukra Bennünk nyugodt hely,
Mindaddig,míg nem látják be:
Szükségük van tiszta és Emberséges Szeretet- és Tiszteletteljes, s Harmóniával ízesített belső rendre. |
|
 M
Nézz az égre vélem együtt,
Máshová ne is tekints,
Látod, szállnak ott a darvak,
Útjaiknak vége nincs. |
|
 M
Hosszú az utam és fáraszt,
Egy régi kép kezembe akad,
Az ablakon túli rohanó fákat,
És egy képet nézek rólad, |
|
 M
Megfürödnék hitedbe’,
s tiszta lennék, mint a hó -
szelíd szavad írt adó; |
|
 M
DE MI MEGBOCSÁTUNK, MI MÁST IS TEHETÜNK,
HISZ ÁLTALUK ÉLÜNK, AVAGY HOGY SZENVEDÜNK. |
|
 V
Összekarcolt, kis hazám,
mint madarak fönn a fán,
dobogsz zöldbe rejtve,
s átszakadsz, mint hajdanán, |
|
 V
Lehet bár több ezer méter az út
Amelyre lépsz s távolba visz tova,
Fejed fölött védelmező tető,
S úgy érzed, az álmod otthona. |
|
 M
Őskáoszból kozmosz született,
megvalósult a rend,
véges agyunkban a trend,
megérteni a véges-végtelent: |
|
 M
A szoba, mint a bomba,
mi világot dönt romba,
oly hangosan ketyeg, zsong, |
|
 V
Célokat, elérhetőt
tétovázó kezek,vívódás,
gyöngülő pillérek,
irányt vesztett útmutatás... |
|
 V
Tavaszi szél hátán lovagol a hajnal,
az ég szélén alig csillan fel a nappal.
Ébredéssel tűnik az álmodott csoda,
lustálkodom kicsit, nem megyek sehova. |
|
 H
Kaptam Uram életet, próbáltam neked tetszővé tenni!
Adtál Uram nekem, tekintetet mely téged meglátott,
Ezáltal szebbé tetted számomra a világot.
Adtál Uram nekem, lelket mely téged megismert,
|
|
 V
ahol szívem dobban, izzik
tavasz tündér néz sandán
pihenek tudd még egy kicsit
de szárnyaimat adnám... |
|
 V
Februári napsütésben
Sóhajt minden ág,
Pocsolyák tükrében nézi
Magát a világ. |
|
 V
Szerelmem, hogy mennyi sok ember áll közöttünk!
Hiszem: csak szemlélők, akik kettesével számolják az esőcseppeket
egy ismeretlen vágyakozó szeméből.
Ó, mennyi hópehely hullhatott ajkaidra...
|
|
 V
Nagyapám szőlőjében volt egy diófa,
Mint gyerekek játszottunk ott régóta.
Hatalmas terebélyét sokan csodálták
Tűnődtem,mi lesz belőle ha kivágják.
|
|
 V
Egyhangú a környék, unalmas a táj,
naponta ugyanaz a szürke festmény -
én vele lélegzem (szökött papagáj),
sokszínű tollaim bárgyún keresvén. |
|
 M
Jól emlékszem felmenőim és oktatóim szavaira,
Amelyeket kellő indulattal és komolysággal
Hordtak rakásba gyerek-fejem fölé, való igaz, beszédükben a jóindulat is jelen volt. |
|
 Sz
Felforgattál s felforgattalak,
mint vizet ittam minden szavad,
s míg lapjaid sorait faltam,
magamnak hittem, akartam…..
|
|
 V
Hát… szervusz, ismét! Régen láttalak. Hiányzol újra, most is. Hogyan is szólt a ,”Yesterday”, a ,,Tegnap”? Nevetségesen naiv vágyódásom társaságodra évekkel ezelőtt Ugyanígy, követelőzően dörömböl bensőmben, felélve az erőt Melyet közös beszélgetéseinkre tartogattam, Hátha a képtelenség értelmet ölt az |
|
 Sz
Szavakat formálsz,
könnyeket szárítasz vele simogatón.
Megőrzöd érzéseidet,
szelíd pillantással simogatsz,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
