|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Jó testvérem, fogadd el,
egy imát küldök neked.
Imát, ami bejárta,
az ismeretlen teret. |
|
 V
üvegszárnyú virág vércseppekre száll
s mint magzat éled mintha csírát bontana
hajadról a szobán átsiklik az alkony
emlékezve síró hajnalára
|
|
 V
Szemeik meresztik
millió csillagok,
szerteszét elhintett
arany búzamagok.
|
|
 V
Néha úgy érzem nincs erőm élni,
Erőtlen életem el kéne dobni,
Vágyaim lelkem, a szélre bízni,
Hisz vakon próbálok a napba nézni,
|
|
 M
Itt jársz még a tudatomban
lényed kísért engem?
jó ez már így, úgy ahogy van
megnyugszik a lelkem. |
|
 V
Lázban égek, izzik a testem,
Olvadó fém, a vérem s a lelkem,
A fémzene ritmusa lüktet bennem,
Rozsdamentes acél fémszívemben,
|
|
 V
Manonnak hívták a gyönyörű kéjnőt
kinek igényei túlszárnyaltak minden előkelőt.
Ő nem látott benne semmi különöset,
aki élvezni akarja az életet,annak az ő igényeit kellett |
|
 V
Kopik? Mint nagy hegyek.
Fél tán? Mint dicsfény,
kétkedik egy másik
glóriás dicsén. |
|
 V
Csak tegnap vettem észre,
hogy el sem indultam,
hát felnéztem az égre:
lám, jelenésem van, |
|
 V
Két éjjelen egymás után,
Bálteremben voltam,
Először egy tüzes spanyolt,
Hódítót, táncoltam. |
|
 V
Mondd, akarsz-e barátom lenni,
velem társalogni, elmélkedni?
ígérem neked, melletted leszek,
hogy szeress, ezért mindent megteszek.
|
|
 V
Ébrenlétből locsognak az álmok,
könnyű léptekkel előszökő lányok.
A tenger tágasult szabadság,
mélyén fickándó delfinek. |
|
 H
Vízöntő Jövőt keres,
Hullanak a percek,
Hiába is zúgolódik
A Pénz - vagy a Herceg. |
|
 V
Imádkozom érted templomom csendjében,
Isten bocsánatát és Tiedet kérem.
Rózsa-fűzért morzsol, fáradt öreg kezem,
lelkiismeretem malma őröl engem. |
|
 V
Jó veled szótlanul ücsörögni...
lassulni kezd a felgyorsult világ.
Tisztulni tud, ami túlkomplikált,
s az itt ragadt sötét, derengeni. |
|
 V
Lelkem téped darabokra
legyen végre vége!
Ne várj még egy alkalomra
ne keress, dobj félre! |
|
 V
Bennem még remél,
dacol a remény;
egyedül van bár,
mint egy templom rom; |
|
 V
Látom a káoszt a sötét oldalt
Mi lelkemben a fény felé tart
A falak még állnak rendületlen
Kérdés, kitart-e mire itt leszel velem |
|
 V
Csakis az én megtört szívem, tesz engem,
Angyallá egy festett égen,
Hamis mesevilág ez talán csak,
S az emlékek mind oly halványak, |
|
 V
Arról susog kedvesen,
tavasz jő és szerelem.
Hazudj nekem elhiszem,
ennyi elég most nekem. |
|
 V
Mintha költő új szonettfüzért
dísznek tenne a fejére fel,
szótagszáma centire kimért,
emlékkönyve vágytól égne el. |
|
 V
A fák alatt még ritkák a levelek...
ketten ültünk ott, te meg én,
megláttam a tavasz tüzében melledet,
melled árnyéka húzódott felém.
|
|
 V
Istenem! Mennyi reszketőt
takargatott már két kezem,
simítva rájuk szép reményt,
meleg pléd voltam, védelem. |
|
 M
Van olyan váratlan vendég,
akit mégis muszáj várnunk:
a saját halálunk. |
|
 M
Képzeletem tündérszárnyon
érkezik a mennybe,
ott vársz engem nyoszolyádon,
azt mondod, hogy jer' be! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
