|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
- Megőrülök Tőled most már,
bújjak be az ágy alá?
- Jól van jól, csak ne üvölts rám
ez a vágyad most talán? |
|
 Gy.
Mi voltunk a boldogság jelképei
az édes szerelem megtestesítői,
Nem ismertünk határt szabadok
voltunk mint a szálló madarak,mik
az égbolton szerelmet vallanak.
|
|
 Gy.
Én szerelmem, az aki kiemelt a kín és a gyötrelem földjéből,
és a látóhatár felett dicsőített,
lelket fújt életembe, homlokomra,
bágyadt göndör hajfürtjeimre... a romok között. |
|
 M
Idős, öreg, agg, vén,
szépkorú - vagyok én.
Megéltem pár évtizedet,
látogattak betegségek. |
|
 M
Őszbe borult fejében tavaszt hordott,
remények tavaszát hunyorgatta
kék szeme, pajkos – derűs, kedves arca. |
|
 V
Az életem ítélkezett felettem,
boldogságra és igaz szépségre,
a gyönyörűségek meglátására
már születésemkor elítéltettem ! |
|
 M
Nincsen tető a fejem fölött
És nincsen vaj a fülem mögött |
|
 M
Nem kell már, hogy gyere,
rám se nyisd az ajtót,
vagy küldjél egy üdvözlőlapot.
Menjen aki akar, ha elhagyott! |
|
 M
Hűs patak vidám csobogása,
Ezernyi virágzó fa, bokor ága,
Édenkert, |
|
 H
/Kávé mellett bámulom a képet,/
hallom banánhéjon csúszkál a végzet.
Fokhagymás pirítós ropog fogam alatt,/
pengés nátódrótból építenek falat.
|
|
 M
Késő volt, a vacsorának vége,
hálószobánk illatokkal hintve.
Felvettem a legszebbik ingemet,
abban vártam ágyban szerelmemet. |
|
 M
De a Nap is felragyogott,
kicsiny lelked megpihent,
pokol fenekére rogyott,
ott a helye, nem hiszed? |
|
 M
Kolostorcella magányában
Ifjú barát ül valahol,
Ki régi varázskönyvet olvas,
A címe: „Csábít a pokol”. |
|
 M
A mindennapok szeretetében szeretlek,
szelíden hajnalban, egy szempillantás alatt,
szikrát hányva, szabadon, ahogy a szabadságodért harcolsz,
tisztán, úgy ahogy a hízelgéstől elszaladsz. |
|
 M
Zavaromban nem tudtam mitévő
legyek,égett a vágy bennem,
hogy megismerjem. |
|
 M
Persze nem értenék a levelem,
csak hideg idő szólamára szállnak,
míg meleg szobám jobban kedvelem,
ők nyűgjévé válnak mának s a múltnak. |
|
 M
Hiányzik mégis! Érte sír a húr,
sarokban áll a hangszere,
a szoba csönddel van tele,
s angyali áldást hint ránk - józanul! |
|
 M
világ idő csak ring velünk
s így megyünk végzetünk felé
egyszer megtudjuk hogy nekünk
lesz még vagy véget ért a lét |
|
 M
Él valahol messze földön,
Egy bolygóközi kerengőn,
Valaki, akiről hiszem,
Lehetne a másik felem. |
|
 Sz
Szürke az ég, kevés a fény
Kavargó levéllel teli a tér
Hideg, metsző az őszi szél
Hunyorog szemem, amint hozzám ér
|
|
 M
Magányos szívvel
üres lélekkel,
telve félelemmel
hideg kézzel, |
|
 V
Van kinél tűz ropog a kályhában,
és van, ki meghal fagyhalálban.
És van úgy, hogy jót eszünk délben,
más egy falatért imát mond térden. |
|
 V
Símogattál, öleltél,
csókoltál, mert szerettél,
szerelmes leveleket küldtél,
de egyszer csak eltüntél. |
|
 V
Kopogtatott az ősz, elköszönt a nyártól
Hogy elvégezze dolgát a négy évszakból
Örülhetünk a gyönyörű napsugárnak
Ember hónapokban, a szép őszi tájnak |
|
 V
Valóságos Ő, már nem látomás,
szép délceg Ámor bódító varázs.
Karjaiba vette, ölelte szótlanul,
édes csókot adott a lány válaszul. |
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
