|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
A bánat mélán ácsorog,
lelkemen lassan átcsorog,
és sírni hagy, de élni űz,
mert izzik még a régi tűz, |
|
 Sz
Aranysárga lombruhája,
őszi szellő kerülgeti,
táncra kéri, s földre ejti.
|
|
 Sz
Szerelmi vágy...
Szeretnélek jobban megismerni téged
tudni akarok mindent felőled,
az énedet, a természetedet.
|
|
 Sz
napfény és homály
tavasz és nyár,
virág és madár,
ébredés és elmúlás,
|
|
 M
Mellettem hever egy nádsíp,
és a gyenge szél,
alig, alig lélegzik...
átszelni vele minden, olyan szép. |
|
 M
Gyermekkorom játszótere
Erdők alja rétek közepe
Felettem a kék ég fénylett
Nap mindig rám ragyogott |
|
 Sz
Szerelmes ifjú, vágyad oly mohó,
úgy olvasztasz magadba, mint kohó.
Kemény vagy, mint nemes edzett acél,
lángolva elégni ez volt a cél.
|
|
 M
Rőt-aranyban pompázó csörgőfák
csilingelő, barna csengettyűkkel
vidítják a fenyők zord sorfalát,
szembeszállva rikoltó szelekkel. |
|
 M
Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló…
Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! |
|
 M
Amikor a vonat befutott
egy magas férfi rám mosolygott,
Te voltál, kitártad két karod. |
|
 M
tejfehér köd mi ráborult a tájra
reggel eltakarva azúrkék eget
sivár csend, sötétség szállt házamra
percmutató szomorúan lépeget |
|
 H
Nem volt anyám, sem apám
ki fogta volna kezem,
hányattatott sorsom zabált
széttépték a lelkem!
|
|
 M
Így töprengtem magamban mikor
egy légy szált le az asztalomra.
Nézegettem őt elég hosszan,vajon
mi lehet a gondolata-e pillanatban. |
|
 M
Köd szitál, közöny csorog,
A horizont imbolyog,
Felhők mögött zörgő csontú
Vén jövendő tántorog. |
|
 M
Van végre tévém! Hordót ide nékem,
Hurrát ordítok róla hét határra!
Ez nem egy ablak… Arra köpnék, kérem,
Ez ajtó – vágva széles e világra! |
|
 M
Hogy egy énekben elveszítsd az egész fiatalságodat,
elpocsékolod az időd egy ilyen fénylő napon,
csak azért, hogy dicséretet zengve dicsőíts egy arcot? |
|
 M
Nézek de csak magam elé
lépek,de már visszafelé
elszaladtak az évek
ennyi volt egy élet |
|
 M
az ősz sóhajtott még egy gyermekit,
lelassította barna lépeit, |
|
 Gy.
Padláson pár öreg füzet
vastag porban kallódik -
avasságuk cserépfényben
kúszik fel a tarkómig. |
|
 M
Feszülten figyeltem, mi történik most vélem?
Ilyen vad bódulatot még soha nem éreztem.
Nem tudtam valóság vagy csupán álom-kép,
s borzongva reméltem, eltart ez soká még. |
|
 M
Nem tagadja, gazdagságra vágyott,
ő csak kapott, soha sem dolgozott.
Az ékszert az aranyat imádja,
csak önmagát szereti a drága. |
|
 M
Ha erre jár a boldogság
és véletlen rám talál,
akkor már gazdag vagyok. |
|
 M
Szívem, dübörög, mint egy bantu tam-tam dob,
Jön a vér, megy a vér… mint egy keverődob. |
|
 M
Jól van, jó, hát jól nézel ki
letagadhatsz tíz-húszat,
na de szíved ne add neki,
hisz' rajtad ő csak mulat? |
|
 V
A tél fehér ruháját már lassan levetkőzi
Szeretnék fagyhalálból egy új tavaszra lelni
Csilingelő hóvirág, ébredő lelkem szava
Újra szól csupasz faágon a kismadár dala. |
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
