|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
A szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaroltál. |
|
 V
A magyar nyelv ápolása oly költészet,
melyben felölelte a hasznosat és szépet.
Egy anya ki természet szeretetét fiába oltotta,
így lett belőle a gyümölcstermesztés |
|
 H
Kisütött a Napocska,
de azért még hideg van! |
|
 H
Egy nép – egy himnusz, vagy amennyi van,
mit szív előhív, új reményt sugall,
lélekből tör föl, szunnyadt egy dalban,
elégtétel, vagy múlt felé szárnyal. |
|
 Sz
Föld nagyon fagyos!
Hideg csend uralkodik.
Köntöse fehér.
|
|
 Sz
Leszek egy óhaj,
fohász lelkedben,
bűvös áramlás,
gőg az erekben,
|
|
 Sz
Te a csodák mesés világában élsz,
képzeleted szárnyán egekig felérsz.
Neked minden szivárványszínben ragyog,
a Föld jövőjét rózsaszínben látod.
|
|
 V
Nem tudom, hogy mi van vélem,
megkérdezzem én a férjem?
És ha netán Ő sem tudja
merre visz most ihlet útja! |
|
 V
A láthatatlan fényben
ébren vannak a virágok;
számukat feltárcsázod.
Hajnaluk foglaltat jelez.
|
|
 V
Egy álommal születtem ami
Végig kísért az életemben,
Ami csak álom maradt,
megvalósulatlan gondolat. |
|
 V
Elmondtam az Igazat.
Elmondtam nekik a Jót.
Elválasztani tudják
a Jótól a korhadót.
|
|
 V
„Mért csinálsz mindig csak verset?”
faggatott egy nagy gyerek.
„Mért nem írsz regényt, csak egyet,
azt vennék az emberek?”
|
|
 V
Nagy kérdés ez, titkoljuk is, mit hiszünk? Kételkedünk is!
Sok mindentől függ érzésünk, Attól, milyen körülményünk!
Bolygónk lassan nem élhető, emberek idézték elő!
Évszázadok, évezredek, pusztítani igyekeztek! |
|
 V
Aprócska ládikó
kívül bársony, belül selyem,
értékes, csillogó a lakó,
bálokba jön velem, |
|
 V
Talán taníthatnálak beszélni,
vagy inkább te, engem cicanyelven,
akkor tudnánk egymásnak mesélni.
Te vajon hiszel a tündérekben? |
|
 V
Orchideám cserépben
még soha nem volt nekem,
most meg kell tanulnom,
hogy mit szeret az új
virág-gyermekem! |
|
 V
Volt egyszer egy költőfajta,
én csak úgy nevettem rajta,
aki mindig kötekedett,
hisz' mindenkit legyőzhetett! |
|
 Gy.
Voltam játszadozó gyermek.
Voltam fülig szerelmes lány.
Voltam harcos egy életen át.
Vagyok háromnegyed évszázad. |
|
 Gy.
Magasan állok a hegy tetején -
mit ér a kincsem, és mit érek én?
Hiányod mélybe lök, beléhalok,
nélküled annyira szegény vagyok. |
|
 Gy.
Isten!- nem látlak, csak érzem léted,
igaz vagy, mint a bennem élő lélek. |
|
 Gy.
Hólepel, puha takaró
Ezüsthajú fehérséggel
Jégvirággal festette be
Ablakomat, tél bilincse. |
|
 M
Hirtelen sötét lett,a mécses lángja kialudt,
a sötétségben a gondolatom elindult.
A fény az,ami teremtette ezt az isteni világot,
ami nélkül elképzelni sem tudnám a látszatot. |
|
 M
Csillagtalan éjszakában
Búsan lamentál a Hold,
Mindig úgy tűnik,
|
|
 M
A kiszellőztetett templomokban
festett ablak a malaszt
zsendicében úsznak a Halak
nem a keresztelőmedencében |
|
 M
Búskomor az ábrázatom,
Süvít belőle fájdalom!
Keseregni, ahogy én, senki nem tud földtekén! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
