|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Magányos szívek,
Szemünkben bánat
Siratjuk ifjúságunkat
Gondolataink botladoznak
|
|
 Sz
Még nem boldogtalan, de sejti már,
s ordít a gyermek, mert nem kaphatott
meg valamit… kicsiny tragédiák.
Kis ember, kis hiány a bánatod.
|
|
 Sz
Kék madaram ékessége,
Csodaszínű tollpihéje.
Pici csőre élet vízbe,
Mind felszívja a begyébe.
|
|
 Sz
nyugtalanság dobol
erőszakspirálban
porlepte rend bomol
szelíd szökőárban
|
|
 Sz
Feléd az úton a szél kísér,
szelíden átfonja vállamat,
örömöm szárnyra kap, égig ér,
tenálad szeretni vár a nap.
|
|
 Sz
A tanévkezdést nem is hoznám szóba,
de hatvanegyszer csöngettek azóta,
hogy kiszaladtál boldogan a fényre,
s a Nap a szökött sugarat beérte,
|
|
 Sz
Gondoltál-e arra,
miért jöttél a világra?
Tudatos szülői szándék,
vagy alkalmi véletlenség
|
|
 Sz
A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
|
|
 Sz
Legyél szín a szürkületben,
vakító fény az életemben.
|
|
 H
Ha őrzöd szeretet szavát,
Ne rejtegesd szívedben;
Használd virágzó ág gyanánt,
Hogy kínokon enyhítsen.
|
|
 H
Már nincs semmi titok;
Te vagy nekem,
És én -
Neked vagyok. |
|
 H
„Isten! Hogyha létezel,
ha hallasz, hogyha látsz”
add, hogy végre boldog legyen
az én kis Juditkám!
|
|
 H
Ki-tűnő nem,
csak szép vagyok...
Ha felragyog minden reggel
az én Napom!
|
|
 V
Sikoly. Akár a száj formálta Ó,
mint Dali képein a lecsorgó
idő. Mint nyolcas, középütt svájfolt,
szabálytalan, mint pörsenés, májfolt. |
|
 V
A zászlóson egy titokzatos érzés, hirtelen eluralkodott,
A gép meg váratlanul, egy gyors fordulással, lefelé iramlott.
Volt ott pár nem oly' nagy, leselkedő felhő,
Ezekből, sötét szikrák ugrottak elő. |
|
 V
Sápadt reggelen
harmatcseppeken
folyik szét a fény
s a szél, |
|
 V
Nincs olyan hajó, minek
nem adtak nevet,
nincs oly' ember sem, kinek
nem jut itt szerep, |
|
 V
az idő megy
a dolgom ezer
nem lehetek többé
lezser |
|
 V
Alszik a táj, fölkavarva,
foszlik a zöld, vízre varrva,
valahol az ősz már készül,
itt merít a menedékből, |
|
 V
Sok a természeti csapás,
világszerte tombol a pusztulás.
Romok hevernek viharok nyomán,
a végítélet közeleg talán. |
|
 V
Senki nem az, akinek adja magát,
szemfényvesztés, korunk mételye
ábrándozó üres fénytelen varázs,
gondolkodom, vajon kétely-e? |
|
 V
Ma végleg kiírlak magamból,
papíromon se hagyjál nyomot.
Szánalomból nem sírok utánad,
veled-érzéseim elfogytak, járd egyedül utad.
|
|
 V
Vigyázz rá, hogy el ne veszítsd,
mert az drága kincs,
értelmed tüzét csak úgy szítsd,
maradjon a tincs...
|
|
 V
Zúgva, bőgve, forogva dühöngött az őrjöngő jeges szél
És velem együtt többen voltunk, aki még kegyelmet remél.
A jeges szélvihar hordta szerte a havat, ruhánk alá csempészte,
Védekezni nem tudtunk, sőt vadsága, a lelkünket is megigézte… |
|
 V
Van falevél, van madárének,
van égbolt, tenger, meg a kékek,
van egyenes és van a görbe,
van áldozat és van, ki ölte, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
